Vélemény és vita
Annácska diktál
Álláspont. Egyfajta mámorral kevert téboly kezd eluralkodni a balliberális oldalon a hódmezővásárhelyi választási eredmény után
Oxigént kapott a korlátlan elvtelenség parazsa, és lelkesebbnél is lelkesebb tirádák születnek a csúnya Orbán-kormány leváltásának lehetőségéről. Most már tényleg mindenki mindenkivel összefogna, nem számít a meggyőződés, vagy akár a pártprogram – könnyen lehet, ilyesmi sosem létezett valójában.
Mint cseppben a tenger, mutatja az ellenzéki nívót a népharagot egykor tojásokban mérő Demszky Gábor kiáltványa, amelyet alighanem afféle erkölcsi iránytűnek szánt a kormány elleni teljes körű összebútorozástól tartózkodók felé. A volt szadeszos Soros-barát nem mást, mint Kelemen Anna pornósztárt ajánlotta példaképként, mondván, miután korábban bejelentette, indul egyéni jelöltként, s ezt ezek szerint Demszky teljesen komolyan vette, vasárnap után ő is visszalépett. Idézzük a főváros egykori, rossz emlékű első emberét: „Brávó Anna! Azt írtad, hogy aki esélytelen és nem lép vissza, az valódi prostituált! A definíció pengeéles és pontos.” Tehát Annácska diktál.
Ha már főváros: bár mostanság az ellenzék egy kiszivárogtatott jelentés okán előszeretettel revolverez az OLAF nevével, azt elhallgatják, hogy ugyanez az uniós hivatal nemrég megállapította, Demszky, illetve a baloldal kétszázhetvenmilliárd forint értékben hagyott hátra szabálytalan, visszás metrószerződéseket. És nem ez az egyetlen ilyen ügy, sőt. Czeglédy Csaba, az MSZP és a DK ügyvédje például egy hatmilliárdos csalás gyanúja miatt került rács mögé – igaz, éppen kiengedték –, azt pedig, hogy a szocialista expotentát Simon Gábor honnan szerezte a Bécsben parkoltatott potom kétszázmillióját, máig nem tudjuk. Kicsit úgy érzi magát az ember, mintha Al Capone kiáltana maffiaállamot!
Visszatérve az „összefogósdira”: a 2010 előtti világ ellen felesküdött LMP és a Jobbik is kezd beállni a balsorba, taktikusan, vonakodva, de egyértelmű a közeledés. A fekete öves antifasiszta Gyurcsány Ferenc pedig már pedzegeti, bár fontosak az európai értékek, hallja a választóit, akik nyitást követelnek Vonáék irányában. Ízlelgessük: a 2006-os véres ősz politikai felelőse kezet fogna az akkoriban utcakövekkel ellene tüntetőkkel, a cigánygyilkosságokért is felelőssé tett szélsőséges formációval, amelynek tagjai nem ugranak messzire a lehetőség elől, legfeljebb az orruk alatt mormogják, hogy ők aztán soha, de soha…
De már ezen sem csodálkozunk: Vona nem szavazta meg az uniós kvótáknak gátat szabó alaptörvény-módosítást, ahogy korábban például a nők kedvezményes nyugdíját sem, ellenben kiállt a baloldallal karöltve a Soros-egyetemért és a spekuláns szervezeteiért. Nemrég pedig a Magyarországon kacarászó, újbalos Emmanuel Macron francia elnöknek írt levelet, ajánlva magát, egy bebukott konzultációs kezdeményezés apropóján.
A vásárhelyi, a pártok által nyíltan csak a győzelem után felvállalt, amúgy eléggé jobbikos új polgármester példájára hivatkozva tehát alakul az összeölelkezés, bár ránézésre nincs közös pont, csupán egyetlen dolog: le Orbánnal! Illetve még egy „apróság”. Gyurcsánytól kezdve Jávor Benedeken át egészen Vonáig immár vállaltan mind Nyugaton is keresik a partnert a kormánnyal szemben, ami előre vetíti: ha esetleg létrejönne a rémálomba illő szivárványkormány, aligha mondanának nemet a betelepítési kvótára, a bevándorlókra, nem vonakodnának akár lebontani a kerítést, és persze a Brüsszel által favorizált, külföldről pénzelt NGO-k számára is eljönne a Kánaán.
Ezt mindenképp érdemes mérlegelni a választás előtt. Még egyszer, de nem utoljára: óriási a tét!
Mint cseppben a tenger, mutatja az ellenzéki nívót a népharagot egykor tojásokban mérő Demszky Gábor kiáltványa, amelyet alighanem afféle erkölcsi iránytűnek szánt a kormány elleni teljes körű összebútorozástól tartózkodók felé. A volt szadeszos Soros-barát nem mást, mint Kelemen Anna pornósztárt ajánlotta példaképként, mondván, miután korábban bejelentette, indul egyéni jelöltként, s ezt ezek szerint Demszky teljesen komolyan vette, vasárnap után ő is visszalépett. Idézzük a főváros egykori, rossz emlékű első emberét: „Brávó Anna! Azt írtad, hogy aki esélytelen és nem lép vissza, az valódi prostituált! A definíció pengeéles és pontos.” Tehát Annácska diktál.
Ha már főváros: bár mostanság az ellenzék egy kiszivárogtatott jelentés okán előszeretettel revolverez az OLAF nevével, azt elhallgatják, hogy ugyanez az uniós hivatal nemrég megállapította, Demszky, illetve a baloldal kétszázhetvenmilliárd forint értékben hagyott hátra szabálytalan, visszás metrószerződéseket. És nem ez az egyetlen ilyen ügy, sőt. Czeglédy Csaba, az MSZP és a DK ügyvédje például egy hatmilliárdos csalás gyanúja miatt került rács mögé – igaz, éppen kiengedték –, azt pedig, hogy a szocialista expotentát Simon Gábor honnan szerezte a Bécsben parkoltatott potom kétszázmillióját, máig nem tudjuk. Kicsit úgy érzi magát az ember, mintha Al Capone kiáltana maffiaállamot!
Visszatérve az „összefogósdira”: a 2010 előtti világ ellen felesküdött LMP és a Jobbik is kezd beállni a balsorba, taktikusan, vonakodva, de egyértelmű a közeledés. A fekete öves antifasiszta Gyurcsány Ferenc pedig már pedzegeti, bár fontosak az európai értékek, hallja a választóit, akik nyitást követelnek Vonáék irányában. Ízlelgessük: a 2006-os véres ősz politikai felelőse kezet fogna az akkoriban utcakövekkel ellene tüntetőkkel, a cigánygyilkosságokért is felelőssé tett szélsőséges formációval, amelynek tagjai nem ugranak messzire a lehetőség elől, legfeljebb az orruk alatt mormogják, hogy ők aztán soha, de soha…
De már ezen sem csodálkozunk: Vona nem szavazta meg az uniós kvótáknak gátat szabó alaptörvény-módosítást, ahogy korábban például a nők kedvezményes nyugdíját sem, ellenben kiállt a baloldallal karöltve a Soros-egyetemért és a spekuláns szervezeteiért. Nemrég pedig a Magyarországon kacarászó, újbalos Emmanuel Macron francia elnöknek írt levelet, ajánlva magát, egy bebukott konzultációs kezdeményezés apropóján.
A vásárhelyi, a pártok által nyíltan csak a győzelem után felvállalt, amúgy eléggé jobbikos új polgármester példájára hivatkozva tehát alakul az összeölelkezés, bár ránézésre nincs közös pont, csupán egyetlen dolog: le Orbánnal! Illetve még egy „apróság”. Gyurcsánytól kezdve Jávor Benedeken át egészen Vonáig immár vállaltan mind Nyugaton is keresik a partnert a kormánnyal szemben, ami előre vetíti: ha esetleg létrejönne a rémálomba illő szivárványkormány, aligha mondanának nemet a betelepítési kvótára, a bevándorlókra, nem vonakodnának akár lebontani a kerítést, és persze a Brüsszel által favorizált, külföldről pénzelt NGO-k számára is eljönne a Kánaán.
Ezt mindenképp érdemes mérlegelni a választás előtt. Még egyszer, de nem utoljára: óriási a tét!