Nagy Ottó

Vélemény és vita

András bácsi

Elmúlt már hetven, amikor megismertem, de rengeteg mindent tanultam tőle.

Vasárnap reggel költözött a mennybe, fél nyolc felé, talán azért, mert ezt a napot is rendesen akarta indítani, és tudta, hogy nagyon korán illetlenség zavarkolódni, Szent Péternek pedig különösen illik megadni a tiszteletet. És ő megadta mindennek és mindenkinek a tiszteletet, pedig a kis műhelye nem volt egy palota. De rend volt és tisztaság, és ott volt a munka szeretete is, ott volt az a briliáns elme is, amely jobban gondolkodott három dében bármely számítógépnél, és amely fiatalon már olyan szerszámot tervezett, hogy a munkafolyamat végén nem egy darab, még alakításra váró fémlemezke esett ki, hanem egy komplett, kész termék, amelyet arra lehetett használni, amire tervezték.

Elmúlt már hetven, amikor megismertem, de rengeteg mindent tanultam tőle. A tisztelet mellett a másik fontos dolog volt a tartás, akármiről is volt szó, így tartotta magát ő is az utolsó pillanatig, mert másként ez nem történhetett. A szakmai fogások mellett ő adott más, sokkal valósabb jelentést az alaplapnak, elmagyarázta, mi az a helyezőlemez, értelemmel töltötte meg a legapróbb furatot is, és rávilágított arra is, hogy mi az a spén és mi az a zvikker, mert neki nem a kisujjában volt a szakma, ő maga volt a szakma. És ha egyszer valaki meg akarná vagy meg merné formázni a szerszámkészítő szobrát, akkor róla, csakis róla mintázhatná, senki másról. És erős is volt, úgy cipelte a sok tízkilós szerszámokat, hogy bárki megirigyelhette volna. És ugyanígy irigyelhette mindenki a tudását, mert pillanatok alatt átlátott bármilyen problémát, akármilyen szerszámról volt szó, és szinte rögtön a megoldást is tudta, lekicsinylően megjegyezve: Nem egy nagy was ist das.

Ezt mondta akkor is, amikor néhány napja utoljára beszéltünk. Nem panaszkodott, csak tényeket közölt és egy kicsit morgott, mert jaj, morogni azt nagyon tudott. Főleg a hülye, lusta és buta emberek miatt. Azóta sokat gondoltam rá, és féltem, hogy mi lesz, ha. Most már sajnos nem kell félnem, mert már nincs ha, de azt tudom, hogy ha odafönt elromlik valamilyen szerszám, vagy beragad az a kapu, akkor elég, ha az Úr és Szent Péter előszólítja az öreg Andrást, aki majd jön hófehér, gondosan fésült hajával, fehér bajuszával, a nagy melegre való tekintettel póló nélkül hordott kék kantáros nadrágjában, okos szemével rájuk néz, meghallgatja őket és csak annyit mond: Megoldjuk, nem egy nagy was ist das.

S legfeljebb még morog egy kicsit.