Nagy Ervin

Vélemény és vita

Anarchiaexportőrök

Állítsa meg a népvándorlást az Egyesült Államok!


Lenne egy szerény, ugyanakkor előremutató javaslatom. Miközben az unió majd minden országa küszködik a lassan népvándorlássá duzzadó bevándorlással – próbáljuk megoldani a problémát inkább ott, ahol az egész bonyodalom keletkezett! Adjunk pénzt és paripát a polgárháborúba süllyedt országoknak; illetve támogassuk meg minden létező anyagi, szellemi és erkölcsi segítséggel azokat a bajba került országokat, ahonnan ez az ezer éve nem látott mértékű népvándorlás elindult. Adjunk annyit, hogy ne kelljen milliónyi embernek útra kelnie. S hogy ki állja a cechet? Természetesen az, aki a „nótát rendelte”. Az Egyesült Államok.

Ugyanis, ha 2011-ben az amerikaiak nem döntik fel az első dominót az iszlám világban, ha nem indítják el az úgynevezett „arab tavaszt”; ha nem fegyverezik fel a fél Közel-Keletet; ha nem buktatnak meg tucatnyi rezsimet Afrikában, és így tovább sorolva az elmúlt évek kudarcba fulladt, tragédiák sorát magával hozó geopolitikai játszmáit – ma nem kellene Olaszország partjainál az uniónak katonai akciót indítania. De nem lenne szükség szögesdrótokra Görögországban, Spanyolországban, Bulgáriában vagy éppen Magyarországon sem…

A kérést – ha kellő erővel, összefogással és megfelelő érvekkel megszületik – mindenképpen jogosnak kell tartanunk. Az Egyesült Államok a Szovjetunió és a keleti blokk szétesése óta, a „Huntington-féle kottából” játszik. Azaz a világban meglévő politikai-gazdasági és sokszor fegyveres törésvonalakat megalapozó ideológiai (kommunizmus kontra kapitalizmus) szembenállást – ha nem is olyasfajta „automatizmussal”, ahogy a filozófus jósolta – a civilizációs-kulturális ellentétek váltották fel. Nem magától, hanem tudatosan megtervezve, valahol a Fehér Ház hátsó szobáinak egyikében.

Mindeközben az unió látlelete nem éppen biztató. Alig kezdtünk még kilábalni a pénzügyi krízisből, éppen hogy kezdetét vette egy csöppnyi makrogazdasági javulás, de még nyakig mindig benne vagyunk a foglalkoztatási válságban, miközben a görög helyzettel sem jutottunk dűlőre. Az unió intézményi, illetve erkölcsi és politikai válságáról nem is beszélve! Nyugodtan kimondhatjuk, hogy egy legyengült Európát árasztotta el a tömeges, beláthatatlan következményű, biztonsági kockázatokat önmagában rejtő, gigantikus bevándorlási hullám. Így küszködhetnek az egyes országok, toloncolhatnak, szögesdrótokat is építhetnek – amihez joguk, sőt: az egyes kormányoknak, ha a saját állampolgárainak biztonságát érzik veszélyben egyenesen kötelességük is van ezzel kapcsolatban –, de a végső megoldás, azaz a bevándorlás ésszerű keretek közé való visszaszorítása nem oldódik meg hosszú távon.

Az illegális bevándorlás okozta valós problémák végleges megoldását nem a feltartóztatás, hanem az „útra kelés” megakadályozása jelentené. Ahhoz viszont rendet kellene tenni ott, ahol az Egyesült Államok káoszt teremtett. Ahová a liberális értékeket kívánták erőszakosan exportálni, s a beavatkozás után a demokrácia helyett csak az anarchia maradt. Ha az Egyesült Államok lassan negyedszázada már kisajátítja a „világ csendőrének” szerepét, akkor álljon most is a „jó ügy” szolgálatában, s adjon anyagi segítséget azoknak az országoknak, ahol a sajátos geopolitikai taktikázásai miatt anarchiát és szenvedést okozott! S amennyiben erre nem lenne hajlandó, akkor felmerülhet annak gyanúja, hogy az egész mögött csupán Európa tudatos meggyengítése húzódik. Aminek egyetlen logikája lenne csupán: a napirenden lévő szabad kereskedelmi megállapodás kierőszakolása egy térdre kényszeríttet Európával szemben. S ha tényleg ez állna a háttérben, (nemsokára úgyis kiderül az igazság!), akkor Obama magával viheti a Nobel-békedíjának oklevelét a mosdóba, és lehúzhatja a vécén. Amit meg előtte tehetne vele, nos, azt inkább nem írnám most ide.