„– Tudja, mi az ámok? – Ámok?… Azt hiszem, igen. A malájoknál… valamiféle részegség. – Több annál. Téboly, úgy is mondhatjuk, emberi veszettség. Esztelenül gyilkos, mániás düh, semmi esetre sem hasonlítható egyszerű ittassághoz. Elmondom, milyen ez. Egy egyszerű, jóindulatú maláj szép csendesen iddogál valami kotyvalékot… egykedvűen, bambán üldögél, akárcsak én a szobámban… aztán hirtelen felugrik, kést ragad, és rohan előre… rohan és rohan, maga sem tudja, hová… Embernek vagy állatnak, bárminek, ami útjába kerül, nekiront a késsel, ha vért lát, még jobban felbőszül… Habzik a szája, és őrjöngve üvöltözik… nem hall s nem lát, csak rohan előre, kezében a véres kés, rohan valami iszonyú cél felé… A falvak népe tudja már, hogy nincs az a hatalom, ami egy ámokfutót feltartóztatna… figyelmeztetésül már előre kiáltoznak, ha közeledik: »Ámok! Ámok!« – s mindenki menekül, ki merre lát… Ő meg csak rohan, süketen s elborult szemmel, feldúl mindent, ami útjába kerül… Míg végül lelövik, mint egy veszett kutyát, vagy tajtékzó szájjal összeesik…”
A doktor és az író beszélgetése Stefan Zweig mintegy száz éve írt híres novellájában olvasható, amelyben az önkívületig fokozódó szenvedélyek lélektorzító, pusztító hatását sokkoló módon ábrázolta. Az a történet egy eldugott délkelet-ázsiai vidéken játszódott, Európában akkor ilyen borzalom elképzelhetetlen volt. A múlt csütörtöki nizzai tömeggyilkos kamionos ámokfutás sokkjából azonban még fel sem ocsúdott Európa, amikor hétfő este egy bajorországi vonaton egy tizenhét éves afgán fiú baltával rárontott az utasokra, és többeknek életveszélyes sérülést okozott. Ő is Allah akbar!-t (Isten a legnagyobb) üvöltözött, aztán menekülés közben őt is éppúgy lelőtték a rendőrök, mint csütörtökön este a kamionnal az utcán ünneplőket válogatás nélkül legázoló tunéziai férfit. A hatóságok házkutatást tartottak a vonaton ámokfutó migráns lakóhelyén, ahol megtalálták az Iszlám Állam kézzel festett zászlaját. Így kiderült, hogy ismét az Iszlám Állam terrortámadásáról van szó, mint korábban Párizsban és Brüsszelben, még akkor is, ha a fiú esetleg „önműködő gépként” lépett akcióba.
A támadás annyiban új fejlemény, hogy egy fiatalkorú menekült követte el, aki Würzburg környékén, nevelőszülőknél lakott, miután egyedül, kísérő nélkül érkezett Németországba. Ez azért rendkívül aggasztó, mert az Eurostat május elejei jelentése szerint tavaly majdnem kilencvenezer (!) kísérő nélküli kiskorú – zömmel tizenhárom–tizennyolc éves fiú – kért menedéket az Európai Unió valamelyik tagállamában, s többségük Afganisztánból érkezett. Ez a szám négyszer akkora, mint egy évvel korábban, tehát joggal lehet tartani attól, hogy a magányos gyerekek előreküldése nagyon is tudatos, ördögi stratégia része. Mintha az embercsempészek hallottak volna a leleményes Odüsszeusz leghíresebb trükkjéről: a szüleiktől elszakított, kis csoportokban idehozott ázsiai és afrikai gyerekek és fiatalkorúak trójai falóként – vagy előre tolt helyőrségként – készítik elő az utat Európa tervszerű muszlim inváziója számára.
A hétfői baltás ámokfutás arra is rávilágít, hogy az európai „liberális”, „emberjogi”, „humanista” PC véleménydiktatúra és gyakorlat semmit nem tud kezdeni az idegen kultúrájú, családjukból, kultúrájukból kiszakított, emiatt zömében lelkileg sérült, nemegyszer pszichopata ázsiai fiatalokkal. Nemhogy integrálni nem tudja nagy többségüket az európai életformába, társadalmi rendbe, az iskolába és a munkaerőpiacra, de még az alapvető együttélési normák, szabályok, szokások elsajátítására és betartására sem tudja őket rávenni. Az Európai Uniót irányító baloldali, liberális, globalista hatalmi csoport még mindig nem akarja megérteni, hogy a muszlim bevándorlók (egy elenyésző kisebbségtől eltekintve) nem integrálódni akarnak, hanem integrálni az őket befogadó európai – egyre inkább gyökereiket, kultúrájukat és identitásukat vesztett – gyenge és gyáva társadalmakat, amelyekben sokszor már sem a józan ész szabályai, sem az életben maradáshoz szükséges önvédelmi ösztönök és reflexek sem működnek.
A muszlim jövevények által elkövetett, a németországi szilveszteri rémálom óta szinte mindennapossá vált, védtelen civilek ellen művelt erőszak után, a nizzai és a bajorországi ámokfutás egymást követő sokkja talán egyre többeket elgondolkoztat és ráébreszt arra, hogy Európában a dolgok így nem mehetnek tovább. Bár ezt a két pszichopata ámokfutót végül lelőtték – nem is tehettek velük mást! –, de már több tíz- vagy százezer potenciális követőjük él közöttünk az uniós hatalmi elit ostoba, felelőtlen és veszélyes bevándorláspárti politikája miatt.
A sorsanalízis atyja, a világhírű pszichológus Szondi Lipót úgy vélte, a világtörténelemben nem Isten, hanem a Káin-emberek szelleme jut kifejezésre. Az emberek közötti bármely különbség – legyen az akármilyen csekély – elegendő szerinte az örök Káin gyilkos dühének felélesztésére. Márpedig az európaiak és az ide hívatlanul és ellenőrizetlenül, tömegesen érkező idegen bevándorlók közötti kulturális, mentális és életfelfogásbeli különbségek olyan nagyok, akkora feszültséget gerjesztenek, hogyha gyorsan nem találjuk meg pacifikálásuk és beilleszkedésük módjait és eszközeit, akkor az „esztelenül gyilkos, mániás düh” újra és újra elszabadul. És ahogy Zweig írta: nincs az a hatalom, ami egy ámokfutót feltartóztatna…
A doktor és az író beszélgetése Stefan Zweig mintegy száz éve írt híres novellájában olvasható, amelyben az önkívületig fokozódó szenvedélyek lélektorzító, pusztító hatását sokkoló módon ábrázolta. Az a történet egy eldugott délkelet-ázsiai vidéken játszódott, Európában akkor ilyen borzalom elképzelhetetlen volt. A múlt csütörtöki nizzai tömeggyilkos kamionos ámokfutás sokkjából azonban még fel sem ocsúdott Európa, amikor hétfő este egy bajorországi vonaton egy tizenhét éves afgán fiú baltával rárontott az utasokra, és többeknek életveszélyes sérülést okozott. Ő is Allah akbar!-t (Isten a legnagyobb) üvöltözött, aztán menekülés közben őt is éppúgy lelőtték a rendőrök, mint csütörtökön este a kamionnal az utcán ünneplőket válogatás nélkül legázoló tunéziai férfit. A hatóságok házkutatást tartottak a vonaton ámokfutó migráns lakóhelyén, ahol megtalálták az Iszlám Állam kézzel festett zászlaját. Így kiderült, hogy ismét az Iszlám Állam terrortámadásáról van szó, mint korábban Párizsban és Brüsszelben, még akkor is, ha a fiú esetleg „önműködő gépként” lépett akcióba.
A támadás annyiban új fejlemény, hogy egy fiatalkorú menekült követte el, aki Würzburg környékén, nevelőszülőknél lakott, miután egyedül, kísérő nélkül érkezett Németországba. Ez azért rendkívül aggasztó, mert az Eurostat május elejei jelentése szerint tavaly majdnem kilencvenezer (!) kísérő nélküli kiskorú – zömmel tizenhárom–tizennyolc éves fiú – kért menedéket az Európai Unió valamelyik tagállamában, s többségük Afganisztánból érkezett. Ez a szám négyszer akkora, mint egy évvel korábban, tehát joggal lehet tartani attól, hogy a magányos gyerekek előreküldése nagyon is tudatos, ördögi stratégia része. Mintha az embercsempészek hallottak volna a leleményes Odüsszeusz leghíresebb trükkjéről: a szüleiktől elszakított, kis csoportokban idehozott ázsiai és afrikai gyerekek és fiatalkorúak trójai falóként – vagy előre tolt helyőrségként – készítik elő az utat Európa tervszerű muszlim inváziója számára.
A hétfői baltás ámokfutás arra is rávilágít, hogy az európai „liberális”, „emberjogi”, „humanista” PC véleménydiktatúra és gyakorlat semmit nem tud kezdeni az idegen kultúrájú, családjukból, kultúrájukból kiszakított, emiatt zömében lelkileg sérült, nemegyszer pszichopata ázsiai fiatalokkal. Nemhogy integrálni nem tudja nagy többségüket az európai életformába, társadalmi rendbe, az iskolába és a munkaerőpiacra, de még az alapvető együttélési normák, szabályok, szokások elsajátítására és betartására sem tudja őket rávenni. Az Európai Uniót irányító baloldali, liberális, globalista hatalmi csoport még mindig nem akarja megérteni, hogy a muszlim bevándorlók (egy elenyésző kisebbségtől eltekintve) nem integrálódni akarnak, hanem integrálni az őket befogadó európai – egyre inkább gyökereiket, kultúrájukat és identitásukat vesztett – gyenge és gyáva társadalmakat, amelyekben sokszor már sem a józan ész szabályai, sem az életben maradáshoz szükséges önvédelmi ösztönök és reflexek sem működnek.
A muszlim jövevények által elkövetett, a németországi szilveszteri rémálom óta szinte mindennapossá vált, védtelen civilek ellen művelt erőszak után, a nizzai és a bajorországi ámokfutás egymást követő sokkja talán egyre többeket elgondolkoztat és ráébreszt arra, hogy Európában a dolgok így nem mehetnek tovább. Bár ezt a két pszichopata ámokfutót végül lelőtték – nem is tehettek velük mást! –, de már több tíz- vagy százezer potenciális követőjük él közöttünk az uniós hatalmi elit ostoba, felelőtlen és veszélyes bevándorláspárti politikája miatt.
A sorsanalízis atyja, a világhírű pszichológus Szondi Lipót úgy vélte, a világtörténelemben nem Isten, hanem a Káin-emberek szelleme jut kifejezésre. Az emberek közötti bármely különbség – legyen az akármilyen csekély – elegendő szerinte az örök Káin gyilkos dühének felélesztésére. Márpedig az európaiak és az ide hívatlanul és ellenőrizetlenül, tömegesen érkező idegen bevándorlók közötti kulturális, mentális és életfelfogásbeli különbségek olyan nagyok, akkora feszültséget gerjesztenek, hogyha gyorsan nem találjuk meg pacifikálásuk és beilleszkedésük módjait és eszközeit, akkor az „esztelenül gyilkos, mániás düh” újra és újra elszabadul. És ahogy Zweig írta: nincs az a hatalom, ami egy ámokfutót feltartóztatna…