Vélemény és vita
Amint az angyalok berepültek
Charles Dickens, az angolok legnagyobb írója a 19. század negyvenes éveinek elején Amerikába hajózott, hogy lásson végre önmagukkal elégedett embereket.
Kiábrándultan tért vissza s írt egy szatirikus regényt.
A Martin Chuzlewit egy áldemokráciáról, korrupt sajtójáról és eszeveszett pénzhajhászásáról szólt, ahol mindenki mindenkinek ki van szolgáltatva. Aztán minden évben írt egy-egy karácsonyi történetet a szeretetről, amelyben álom és valóság keveredett.
Scrooge, az uzsorás, a Karácsonyi ének hőse múltjával, vádló szellemekkel viaskodik, hogy mint egy tündérmesében, karácsony napján megtisztult lélekkel ülhessen le unokaöccse családi asztalánál. Korunk kissé naivnak látja Dickenst: az uzsorás nem lenne uzsorás, ha hagyná, hogy holmi kóbor szellem megtisztítsa a lelkét. Sőt, a ma emberében van valami tartózkodás, nemegyszer félelem a jó emberektől. Mürai Szent Miklós püspök, a gyerekek Mikulásának, a magyar oltárképek gyakori szereplőjének történeteiből sugárzik a szeplőtlen derű. Miklós püspököt, minden oroszok ősi védőszentjét a kommunizmus Télapóvá fokozta le, a bűn krampuszaiból pedig szilveszteri díszek lettek, s legendájának az a része, amikor megparancsolja a tolvajnak, hogy a lopott holmit adja vissza, a feledés homályába veszett. Mert a bűntudat a jézusi kereszténység alapprincípiuma.
De krisztusi elv az is, hogy a puszta születés milyen remek és váratlan ajándéka a sorsnak. Sorsjegy Istentől. S még 1949 körül is szokás volt a betlehemezés Budán, a Krisztinavárosban, s az első osztályba lépett gyerekek hittant tanulván szigorúan számon tartották, hogy az angyalok karácsonyfával és ajándékokkal miképp repülnek be a nagyszobába. A habcsókot és a szaloncukrot otthon gyártották, s karácsony másnapján sokan felkerekedtek, hogy megcsodálják a budai templomok betlehemjeit. Az éjféli misék áhítata maga volt a megtestesült csoda: a háborút vesztett, kifosztott ország hitvalló közösségeket alkotott. A kádári időkkel és a rendszerváltással azonban a keresztény ember eljutott a szellemi zűrzavar állapotába.
A parasztság és a munkásosztály eltűnt, társadalmi harmóniával mit sem törődő osztályok, gazdasági erőcsoportok kiszámíthatatlan világa következett be, s politikai, fegyveres és „morális” eszközökkel (pl. terrorizmus elleni harc) fojtják el az emberi közösségek erőforrásait.
A keresztény Európa és Észak-Amerika arculata a szolgaság, a szenvedés, a tájékozatlanság és a kegyetlenség vonásait hordja magán. A jézusi születéstörténetet előadó betlehemi játékok a német karácsonyi piacokon megtévesztők a maguk szépségével, de a valóság az, hogy mint egy-egy bátrabb pap ezt ki is prédikálja, épp oly kegyetlen korban élünk, mint amilyenről e misztériumjátékok Augustus császár korából hírt adnak. A hírt hozó angyal, a pásztorok, az istálló lelkes állatai és a három királyok történetében dobpergésként halljuk a Szent Család menekülését és a betlehemi gyermekgyilkosságokat. Még jó, hogy zenekedvelőként (s vigaszul) hallhatjuk Carl Orff oratóriumát, a Ludus de nato infante mirificust, a csodálatos gyermek születését, amelynek zenei nyelvezete és óbajor dalai a hívő középkorral kötnek össze minket.
Ha a bensőséges érzések eltűnőben is vannak, a kereskedelem négy adventi hete igazi látványosságokat hoz. Sőt, egy hitetlen lélek számára – akinek nem sokat mond a Megváltó születése – az adventi forgatag felemelő is lehet. Bécs egy hónapon át az advent fővárosa. Ebben az is segíti, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia szétesése után a régi közép-európai karácsonyi vásárok hangulatát csak ott sikerült hitelesen feltámasztani. A bécsi forgatag ilyenkor a Monarchia összes egykori népének felvonultatásával azt a benyomást kelti, hogy a kettős monarchia nem is esett szét, s Ferenc Jóska dédunokája ül koronával a fején a Burgban.
Karácsony táján nemcsak Jézus születésére és a betlehemi gyermekgyilkosságokra emlékezünk, de Magyarország száz éve tartó szenvedéstörténetére is. A „karácsonyi Vix-jegyzék” 1918. december 23-án utasította a Károlyi- kormányt, hogy a Duna vonalát Dévénytől az Ipoly torkolatáig, s Rimaszombattól az Ung torkolatáig fel a folyó mentén az Uzsoki-hágóig ürítse ki. Az antant szerint ez a vonal megegyezett a „szlovák föld történeti határaival”. Károlyi engedelmeskedett. Ez volt a kiváló felvidéki történész, Popély Gyula szerint a francia Vix alezredes karácsonyi meglepetése.