Bán Károly

Vélemény és vita

Álomkamion

Álláspont. Az SZDSZ, ha még élne, most lenne harmincesztendős

Már annak is bő nyolc és fél éve, hogy lényegében kimúlt a 2010-es parlamenti választáson, s nyomában csak súlyos adósságok, kifizetetlen számlák, hátrahagyott fejlesztési banki hitelek, Demszky emlékiratai és büntetőeljárások maradtak. Persze, azok is eredménytelenül. Már azt se nagyon bántuk, hogy nincs felelőse sem annak, amit hátrahagytak húsz év alatt, ebből tizenkét évnyi kormányzati pozícióból véghezvitt rombolással, mert kisebbségből is ők fújták a passzátszelet az akkor még politikai gólemnek számító szocialistáknak. Akikből mára sajna csak a parlamenti papírtépő, Bangóné Borbély Ildikó meg a nevetőgörcsben fuldokló Kunhalmi Ágnes maradt, mint a párt arcai. No, meg kevéske választó, ami már a parlamenti küszöb megugrásához sem biztos, hogy elegendő.

Aztán, hogy folytassuk a szép szabadmadaras örökséget, tegyünk említést a szörnyűséges privatizációról, az ország kiárusításáról, Demszky álmáról, a négyes metróról mint a magyar történelem legnagyobb lopássorozatáról, no, meg arról, amiről már Medgyessy Péter is beszélt, hogy az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel (meg is bukott gyorsan). És persze tótágast áll még a Magyar Bálint-i örökség az oktatásban, a Horváth Ágnes-i az egészségügyben.

Napjainkban azonban rá kell jönnünk, hogy az SZDSZ egy frászt ment el.

Örökzöldként itt maradt nekünk, mint Gyurcsány. Továbbá jött helyette például a Momentum, amely először Macron középutasnak látszó globalista expresszére ült fel, most meg Guy Verhofstadt ultraliberális kamionján száguld, nemzetközi benzinnel a demokrácia megmentéséért folytatott ádáz harcban, amelyet persze olyan autokrata rendszerrel szemben folytat, mint az Európa egységét s persze a migránskártya nemes ügyét veszélyeztető orbáni diktatúra. Eközben apró kis baleset, most éppen a Momentum arca, Orosz Anna hozta meg a fájdalmas döntést, s ült fel a Soros-közeli Political Capital hajójának fedélzetére.

Aztán ott van nekünk még Hadházy Ákos is, az európai értékek másik nagy harcosa, aki az európai ügyészség felállításáért folytat elkeseredett küzdelmet az aláírási ívekkel. És nem lenne szép tőlünk, ha megfeledkeznénk Gyurcsány Ferencről, aki 2006-ban egyszer már megmutatta a szocialista demokrácia szép arcát, amikor szinte maga vezényelte a rendőröket gumilövedékes lovasrohamra a forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján, most pedig azért hadakozik, hogy a határon túli magyaroknak ne legyen szavazati joguk. Éppen úgy, mint 2004-ben, amikor a határon túliak ellen uszítottak, majd 2010-re a csőd szélére vitték az országot.

Persze, ki ne felejtsük Karácsony Gergelyt, Zugló polgármesterét sem, aki az MSZP és a Párbeszéd frigyéhez feltételt szabott – az csak akkor él, ha jövőre ő lesz Zuglóban a polgármesterjelölt. Kvázi ott nincs is szükség előválasztásra, az új ellenzéki csodafegyverre. Már az is nagy szó a csapzott ellenzék soraiban, hogy akadt egy legény a gáton, Mesterházy Attila, a szocialisták egykori elnöke, aki ezt az arcátlanságot nem hagyta szó nélkül, s kifakadt: „Ez most ugye egy félreértés? Vagy FAKE NEWS?! Miért nem beszél Karácsony Gergely őszintén velünk? Lenéz minket?”

Ilyenek ezek a liberális demokraták.

Javasolnám azért a Verhofstadt-kamion sofőrjének, Fekete-Győr Andrásnak, vegye az irányt Szegednek. Csodákat fognak látni a Botka László vezette mintavárosban. A fél városvezetést már elítélték, s néhány napon belül ítéletet hirdetnek az ország legnagyobb csődbűncselekményében. Vigye magával a jó öreg Guy-t is.