Vélemény és vita
Állatorvosi véreb
Egyre szánalmasabb a szekszárdi Sherlock Holmes. Az ökörszemű Hadházy Ákos, az ellenzék ügyeletes vérebe
Mielőtt a maga teljes valójában megvizionálnánk magunknak a derék, szarvasmarha szemű kutyát, idézzünk tőle néhány gondolatatot. Már, ha annak lehet mondani azokat a minden alapot és bizonyítékot nélkülöző vádaskodásokat, amiket ez a zavaros agyú élőlény összehord.
Az LMP tolvajűzője bávatagon pislog bele a kamerákba, és mondja, mondja: „Sajnos, azt látom, hogy a Fideszen belüli belső feszültség inkább csak arról szól, hogy akik keveset lopnak, haragszanak azokra, akik sokat tudnak lopni. Ezt a rendszert a pénz tartja össze, és az, hogy valamennyit mindenki kap… Összességében az uniós pénzekből csak az előző uniós költségvetési ciklusban minimum háromezermilliárdot lophattak el.”
Hadházy negyven feljelentést tett már korrupciós ügyekben, tizenhatban ezek közül még nyomoznak. És ennyi. Nincs tettes, nincs bűncselekmény, csak duma van.
Ez a nagy leleplezés egy, az európai uniós pénzek felhasználását vizsgáló bizottság távozásának másnapján megjelent interjúban látott napvilágot. A küldöttség – a benne fészkelődő magyar ellenzékiek minden erőfeszítése ellenére – rendben találta az ügyeket, csupán a 4-es metró építkezésénél gyanít korrupciót, lopást, s olyan hírek is jöttek, hogy Hadházy derék eszmetársai szíves közreműködése nyomán háromszázmilliárd forintot vissza kell adnunk Brüsszelnek.
És itt megállunk, mert miért is várnánk többet ettől a földbuta lénytől? Hadházy Ákos mentális mélyszegénységben leledző állatorvos, tőle nem telik többre. Ő az az állatorvos, aki maga az állatorvosi ló, a nyomorult magyar ellenzék minden baját demonstráló beteg ló. Kisszerű, összeférhetetlen, mindent és mindenkit eláruló, a népét feljelentő, tudálékos, gyűlölködő és rosszindulatú. Hadházy a magyar politika tinószemű véreb-kentaurja. Nem érdemes tovább tekerni az állattani szóképfonalat, így is eléggé ránk csavarodott.
Nemrégiben ugyanis Hadházy Ákos példátlanul érzéketlen, cinikus és az emberek többségét mélyen megsértő megnyilvánulása megmutatta, milyen is egy állat módon viselkedő állatorvos. Tisztelem az állatorvosokat. Az emberorvosokat is. Két komoly, erkölcsi tudást is feltételező szakma.
Kérdés persze, hogy az erkölcsöt lehet-e tudni?
A válasz igen, ha megtanítják az embernek a törvényt. Hadházy hiányzott azokról az alkalmakról, ahol valamit is magára szedhetett volna abból, amit erkölcsnek nevezünk. A szekszárdi véreb nekiment egy koraszülötteket támogató alapítványnak, mondván, Lázár János miniszter felesége az apró embereket és családjaikat segítő szervezet kuratóriumának a tagja, ezért kétszer több uniós támogatást kaptak másoknál. Lázárt ez azért bosszanthatja – így a véreb kentaur – „mert olyan tényeket, számokat mondtam ki, amik védhetetlenek. Ráadásul teljesen szabálytalanul adták oda a pénzt, mert a felhívás alapján is alá kellett volna támasztani az összegeket ajánlatkérésekkel, de ilyenek nem voltak. De talán amiatt a legidegesebb, hogy ez a történet hiteltelenné teszi egész eddigi, itthon és az uniós politikusok előtt játszott szerepét”.
Hát, nem. Lázárt, akárcsak az emberek nagy részét ez egyáltalán nem érdekli, mert miképp lehetne hiteles az a Hadházy, aki vérig sértett az ország nyilvánossága előtt édesanyákat, orvosokat, kisgyerekeket? Aztán perrel fenyegette azokat, akik az állítják, hogy ő tejeszacskóhoz és kiskutyához hasonlította a koraszülötteket. Eltorzult arccal követelte a nyelvi elemzést ennek bizonyítására. A lódoktor nyelvészkedni akar?
Kérem, semmi akadálya: amikor azt tetszik mondani, hogy a koraszülöttek olyanok, mint egy tejeszacskó, hasonlító mondatokat, nyelvi szerkezeteket tetszik használni. Ugyanúgy, mint az életképtelennek minősített kiskutyák párhuzamával. A földbuta állatorvos pökhendi magabiztosságával tetszik gyilkosságra buzdítani. Kicsi? Gyenge? Dobjuk ki, öljük meg! Itt a legújabb kori tömeggyilkosság kezdete. Nyilván ugyanazzal a liberális hévvel kell propagálni, mint az abortuszt és az eutanáziát.
Ha ez az emberbőrbe bújt állatorvosi ló nem lenne olyan hülye, mint amilyen, talán sokan elgondolkodnának azon, feljelentik a köznyugalom megzavarásáért.
Az LMP tolvajűzője bávatagon pislog bele a kamerákba, és mondja, mondja: „Sajnos, azt látom, hogy a Fideszen belüli belső feszültség inkább csak arról szól, hogy akik keveset lopnak, haragszanak azokra, akik sokat tudnak lopni. Ezt a rendszert a pénz tartja össze, és az, hogy valamennyit mindenki kap… Összességében az uniós pénzekből csak az előző uniós költségvetési ciklusban minimum háromezermilliárdot lophattak el.”
Hadházy negyven feljelentést tett már korrupciós ügyekben, tizenhatban ezek közül még nyomoznak. És ennyi. Nincs tettes, nincs bűncselekmény, csak duma van.
Ez a nagy leleplezés egy, az európai uniós pénzek felhasználását vizsgáló bizottság távozásának másnapján megjelent interjúban látott napvilágot. A küldöttség – a benne fészkelődő magyar ellenzékiek minden erőfeszítése ellenére – rendben találta az ügyeket, csupán a 4-es metró építkezésénél gyanít korrupciót, lopást, s olyan hírek is jöttek, hogy Hadházy derék eszmetársai szíves közreműködése nyomán háromszázmilliárd forintot vissza kell adnunk Brüsszelnek.
És itt megállunk, mert miért is várnánk többet ettől a földbuta lénytől? Hadházy Ákos mentális mélyszegénységben leledző állatorvos, tőle nem telik többre. Ő az az állatorvos, aki maga az állatorvosi ló, a nyomorult magyar ellenzék minden baját demonstráló beteg ló. Kisszerű, összeférhetetlen, mindent és mindenkit eláruló, a népét feljelentő, tudálékos, gyűlölködő és rosszindulatú. Hadházy a magyar politika tinószemű véreb-kentaurja. Nem érdemes tovább tekerni az állattani szóképfonalat, így is eléggé ránk csavarodott.
Nemrégiben ugyanis Hadházy Ákos példátlanul érzéketlen, cinikus és az emberek többségét mélyen megsértő megnyilvánulása megmutatta, milyen is egy állat módon viselkedő állatorvos. Tisztelem az állatorvosokat. Az emberorvosokat is. Két komoly, erkölcsi tudást is feltételező szakma.
Kérdés persze, hogy az erkölcsöt lehet-e tudni?
A válasz igen, ha megtanítják az embernek a törvényt. Hadházy hiányzott azokról az alkalmakról, ahol valamit is magára szedhetett volna abból, amit erkölcsnek nevezünk. A szekszárdi véreb nekiment egy koraszülötteket támogató alapítványnak, mondván, Lázár János miniszter felesége az apró embereket és családjaikat segítő szervezet kuratóriumának a tagja, ezért kétszer több uniós támogatást kaptak másoknál. Lázárt ez azért bosszanthatja – így a véreb kentaur – „mert olyan tényeket, számokat mondtam ki, amik védhetetlenek. Ráadásul teljesen szabálytalanul adták oda a pénzt, mert a felhívás alapján is alá kellett volna támasztani az összegeket ajánlatkérésekkel, de ilyenek nem voltak. De talán amiatt a legidegesebb, hogy ez a történet hiteltelenné teszi egész eddigi, itthon és az uniós politikusok előtt játszott szerepét”.
Hát, nem. Lázárt, akárcsak az emberek nagy részét ez egyáltalán nem érdekli, mert miképp lehetne hiteles az a Hadházy, aki vérig sértett az ország nyilvánossága előtt édesanyákat, orvosokat, kisgyerekeket? Aztán perrel fenyegette azokat, akik az állítják, hogy ő tejeszacskóhoz és kiskutyához hasonlította a koraszülötteket. Eltorzult arccal követelte a nyelvi elemzést ennek bizonyítására. A lódoktor nyelvészkedni akar?
Kérem, semmi akadálya: amikor azt tetszik mondani, hogy a koraszülöttek olyanok, mint egy tejeszacskó, hasonlító mondatokat, nyelvi szerkezeteket tetszik használni. Ugyanúgy, mint az életképtelennek minősített kiskutyák párhuzamával. A földbuta állatorvos pökhendi magabiztosságával tetszik gyilkosságra buzdítani. Kicsi? Gyenge? Dobjuk ki, öljük meg! Itt a legújabb kori tömeggyilkosság kezdete. Nyilván ugyanazzal a liberális hévvel kell propagálni, mint az abortuszt és az eutanáziát.
Ha ez az emberbőrbe bújt állatorvosi ló nem lenne olyan hülye, mint amilyen, talán sokan elgondolkodnának azon, feljelentik a köznyugalom megzavarásáért.