Alkalmi árulók

„Ő nem zsigerileg áruló, hanem alkalom szülte áruló. Alkalma keletkezett, és nem tudta visszautasítani a dolgot” – így emlékezett kerek tíz évvel bukása után Medgyessy Péter az Indexnek adott interjújában egykori sportminiszterére. Jó mondat, az egykori „últleágazódáshoz” és a „felcserepedő gyermekhez” hasonló bonmot. Jó maga az interjú is, az exminiszterelnök érdekes és fontos dolgokat mond el benne. Egy baj van mindössze vele: tíz évvel korábban kellett volna ezeket elmondani.

Ma Medgyessy Péter történelemkönyv, Gyurcsány Ferenc pedig diktál, és legfeljebb egy jót röhög azon, hogy egykor hátba szúrt főnöke végre ki merte mondani róla a valót. Igen, áruló, no de milyen tehetséges áruló! S a modern világban teljesítmény és hírérték kell – negatív vagy pozitív, ki a túrót érdekel az már? A baloldalról szóló „kurva jó” könyveket úgyis a győztesek írják, azaz ő, ha meg nem, akkor kit érdekel az egész? Ha az én tehenem veszik, dögöljön ki az egész fajta! Szóval, tulajdonképpen köszönet a Péternek, hogy megint címlapra tett, ha naivan azt hiszi, ezzel pozíciót renget, hát nem először lesz naiv. Hiszen elhitte azt is, hogy sportminiszterként tanulni álltam be mögé. Bízott a tisztességben és politikusi függetlenségben is – istenkém, de bájos! –, aztán nem csak az én késemmel találkozott. Az enyém csak a legjobb időben és a legtöbb hasznot hajtva érkezett. De nem lett volna belőle semmi, ha előtte már nem áll ki a hátából Kovács, Lendvai, Szili, a szép emlékű Kiss Péter és Kuncze Gábor halefja. Sokan voltunk mi abban a trójai falóban, Péter, amit most emlegetsz. Ütős persze ez a mondatod is: „Kérdezze meg a trójaiakat, hogy beengednék-e újra a trójai falovat a várba!” Politológusok idézgetni fogják napestig, tanulmányok alcíme is lesz biztosan. De nekem most jön jól. Kimondtad a közös bűnt, ami most már végleg hozzám köti őket. Szocialista párton belülről. S Kunczét is liberális lobbistáival. De jó a pártom felé is, megmutatja, hogy milyen pártot robbantottam szét, bizonyítja, hogy igazam volt ám, de nagyon.

Egyszóval bármily furcsa, Gyurcsány alighanem köszöni szépen ezt az interjút. Gyaníthatóan azért hálája sem marad el, majd jól ráküld néhány DK-s nagymamát, lesz haddelhadd, s a vérig úriember Medgyessy pironkodhat, amikor éltes belvárosi úrasszonyok kergetik esernyőnyéllel a Vörösmarty téren. Mert azért a PR-masinát is etetni kell.

Egyébként akár tudott a készülő interjúról, akár csak vitathatatlan politikai érzéke súgta meg neki, a Népszabadságban szintén tegnap megjelent cikkével tökéletesen ráépült Medgyessy szavaira. Politológusian szólva: átvette a kezdeményezést.

Miután mindent megtett azért, hogy az önkormányzati választás előtt ne legyen semmilyen értelmezhető összefogás az úgynevezett bal- és liberális oldalon, most hatékony pártuniót javasolt. Most, ebben a pillanatban persze erre jövendő „szövetségesei” csak legyintenek, de ez bele van kalkulálva. Előbb kell az „összefogás” újabb megrengető veresége, a Demokratikus Koalíció viszonylagos sikere – hiszen nincs viszonyítási alap, pár tucat képviselőt bejuttat, lesz néhány polgármestere, ő már erősödött. Mert vereség, nos, az lesz. Miskolcon sikerült rákényszeríteni a többiekre egy – hogy is van ez politikailag korrekten? –, nos, egy megkérdőjelezhető személyiséget. A DK-ból léptek is ki erre reagálva, utólag majd ő is beszél bőven kételyeiről, és szomorkás mosollyal ismeri el, hogy gyenge volt, akkor szólnia kellett volna, de hát az összefogásért ő aztán mindent és bárkivel… Budapesten még jobb a jelölt, vizes vödrökkel bohóckodik, várospolitika helyett lóismerőseiről polemizál – hát ellene még Demszky vagy Hunvald is nyerne.

A szocialisták az újabb vereségbe végleg belebuknak, az Együtt-PM Bajnai nélkül semmit sem ér, így egyedül az ő hangja fog szólni a „baloldalon”. Amit meg a választó elkezdett a szavazóurnáknál, azt majd ő, barátaival, üzlettársaival, trójai lóidomárokkal befejezi az év végéig. Átvesz, kihasznál, és egyedül irányít, mert a sok vesztes között csak ő kínál valamit, amibe a sokadszorra átvert, magát baloldalinak gondoló aktivista és szavazó még belekapaszkodhat.

Aztán pár év múlva majd megjelenik néhány újabb bölcs interjú, újabb árulásokról és Trójákról, bölcs gondolatokkal, tucatnyi „ha”-val arról, hogy Gyurcsányt már az elején ki kellett volna vetni erről az oldalról.
Pedig amit akkor fognak tudni, azt tudták tíz éve is, és biztosak most is benne. Mégis képtelenek bármit tenni, nem tudnak, nem akarnak, vagy éppen most üzletelnek vele. Ez Gyurcsánynál jobban minősíti a „demokratikus baloldalt”.