Vélemény és vita
Alap- és zárókő
Hogy a bevándorlási krízis napjaink legnagyobb kihívása, vitán felül álló megállapítás.
Alighanem akkor se tévedünk, ha azt jósoljuk, ez akár a következő évekre is igaz lesz. Európa és benne Magyarország arculata, jövője a tét. A különböző államok, pártok, civilek, egyházak és persze a háttérben ügyködő véleményformálók is mondják a magukét, kritizálják a másikat, vagyis közös európai megoldás még a távolban sem látszik. A krízis elhúzódása borítékolható.
Eközben azonban, akárhogy nézzük, az ország ügyeinek menniük kell tovább, elég, ha csak az éppen aktuális tanévkezdésre gondolunk, a több mint egymillió diáknak és szüleiknek – érthető módon – ez is kiemelten fontos. De vehetjük akár az egészségügyi várólista-csökkentést vagy éppen a kórházi adósságrendezést, az érintettek számára szintén komoly ügyekről van szó. A közvélemény mégis jóval kevesebbet hall ezekről mostanában, mint mondjuk arról, hogy az elmúlt egy napban hány kilométerrel lett hosszabb a déli határzár. A parlamenti ellenzék a jelek szerint tétova, nem találja a választ a nagy kihívásra, egyéb kérdésekben pedig alig hallani a hangjukat. Ám ez utóbbi kitétel igaz a kormányzó erőkre is – ami, mi tagadás, érthető.
Viszont miközben tehát forrong és aggódik az ország a történelmi jelenség miatt, szépen csendben újabb radikális változásra készül a kormányzat. Az előzőek alapján nyilván szintén alig kap figyelmet, ráadásul egyelőre célokról és tervekről hallani inkább, no meg fogadkozásokról, ám ha valóban sikerrel jár a közigazgatási bürokrácia csökkentése és az adóügyi eljárások tisztázása, az tényleg a rendszerváltozás befejezése lesz.
A téma szószólója Lázár János miniszter, aki nemrég a lapunknak adott interjúban is hitet tett a változások szükségessége mellett, miközben nem fukarkodott a magyar állam hiányosságait ostorozó kijelentésekkel sem. Szinte már úgy tűnt, mintha az adóbevallások vagy éppen a jogosítvány-érvényességi hosszabbítások miatt olykor az őrület határára kerülő, egyszerű honpolgárhoz képest is elégedetlenebb lenne a huszonegyedik században nálunk uralkodó állapotokkal. Túlzás vagy sem, a magas rezsi mellett a hivatali packázások miatti felháborodás olyan kérdés, amelynek apropóján biztosan mindenkiből előtört a kétségbeesés az elmúlt negyed évszázad során. Kocsmai beszélgetésekhez passzoló téma ez a javából. Az előbbi problémát azonban, úgy tűnik, a Fidesz végül is megoldotta, sőt, kis túlzással újabb választást is nyert vele. Ha a következő években sikerül lefaragni a túlburjánzott bürokráciát, csökkenteni a felesleges, „lehúzó” díjakat, megszüntetni egyes illetékeket, akkor a kormányzó pártok ismét számíthatnak némi politikai tőkére.
Hogy ebből az egészből mi lesz, egyelőre nem tudni, de a modern kori népvándorlás okozta káosz és patthelyzet nyomán hozott intézkedések „árnyékában” talán megindulhat egy olyan folyamat, amely pártállástól függetlenül mindenki életét megkönnyíti, és akár még szavazatokat is hozhat a kormányzó pártszövetség számára.A valós teljesítmény mindenképp megérdemli a hálát.
Más kérdés, hogy ezzel a „műfajjal”, nevezetesen az állam önkritikus átszervezésével rengetegen próbálkoztak már az elmúlt évtizedekben, ám ez nem lehet felmentés a tagadhatatlanul nehéz feladat teljesítése alól. Azért sem, mert – túl az állampolgári igényeken – a hazai kisvállalkozások számára egyáltalán nem mindegy, hogy a környező államokhoz képest, a nyugati „nagyokról” nem is beszélve, mekkora ügyintézési akadályt gördít elébük a saját országuk. Mindez ugyanis szorosan összefügg a gazdasági versenyképességünkkel, és hiába teljesítünk mostanság igen jól, hosszú távon egy nehézkesen működő állam csakis ballaszt lehet a további fejlődés szempontjából.
Érdemes tehát komolyan venni az ügyet, kis túlzással ugyanis ezen a téren is az ország jövője forog kockán.
Eközben azonban, akárhogy nézzük, az ország ügyeinek menniük kell tovább, elég, ha csak az éppen aktuális tanévkezdésre gondolunk, a több mint egymillió diáknak és szüleiknek – érthető módon – ez is kiemelten fontos. De vehetjük akár az egészségügyi várólista-csökkentést vagy éppen a kórházi adósságrendezést, az érintettek számára szintén komoly ügyekről van szó. A közvélemény mégis jóval kevesebbet hall ezekről mostanában, mint mondjuk arról, hogy az elmúlt egy napban hány kilométerrel lett hosszabb a déli határzár. A parlamenti ellenzék a jelek szerint tétova, nem találja a választ a nagy kihívásra, egyéb kérdésekben pedig alig hallani a hangjukat. Ám ez utóbbi kitétel igaz a kormányzó erőkre is – ami, mi tagadás, érthető.
Viszont miközben tehát forrong és aggódik az ország a történelmi jelenség miatt, szépen csendben újabb radikális változásra készül a kormányzat. Az előzőek alapján nyilván szintén alig kap figyelmet, ráadásul egyelőre célokról és tervekről hallani inkább, no meg fogadkozásokról, ám ha valóban sikerrel jár a közigazgatási bürokrácia csökkentése és az adóügyi eljárások tisztázása, az tényleg a rendszerváltozás befejezése lesz.
A téma szószólója Lázár János miniszter, aki nemrég a lapunknak adott interjúban is hitet tett a változások szükségessége mellett, miközben nem fukarkodott a magyar állam hiányosságait ostorozó kijelentésekkel sem. Szinte már úgy tűnt, mintha az adóbevallások vagy éppen a jogosítvány-érvényességi hosszabbítások miatt olykor az őrület határára kerülő, egyszerű honpolgárhoz képest is elégedetlenebb lenne a huszonegyedik században nálunk uralkodó állapotokkal. Túlzás vagy sem, a magas rezsi mellett a hivatali packázások miatti felháborodás olyan kérdés, amelynek apropóján biztosan mindenkiből előtört a kétségbeesés az elmúlt negyed évszázad során. Kocsmai beszélgetésekhez passzoló téma ez a javából. Az előbbi problémát azonban, úgy tűnik, a Fidesz végül is megoldotta, sőt, kis túlzással újabb választást is nyert vele. Ha a következő években sikerül lefaragni a túlburjánzott bürokráciát, csökkenteni a felesleges, „lehúzó” díjakat, megszüntetni egyes illetékeket, akkor a kormányzó pártok ismét számíthatnak némi politikai tőkére.
Hogy ebből az egészből mi lesz, egyelőre nem tudni, de a modern kori népvándorlás okozta káosz és patthelyzet nyomán hozott intézkedések „árnyékában” talán megindulhat egy olyan folyamat, amely pártállástól függetlenül mindenki életét megkönnyíti, és akár még szavazatokat is hozhat a kormányzó pártszövetség számára.A valós teljesítmény mindenképp megérdemli a hálát.
Más kérdés, hogy ezzel a „műfajjal”, nevezetesen az állam önkritikus átszervezésével rengetegen próbálkoztak már az elmúlt évtizedekben, ám ez nem lehet felmentés a tagadhatatlanul nehéz feladat teljesítése alól. Azért sem, mert – túl az állampolgári igényeken – a hazai kisvállalkozások számára egyáltalán nem mindegy, hogy a környező államokhoz képest, a nyugati „nagyokról” nem is beszélve, mekkora ügyintézési akadályt gördít elébük a saját országuk. Mindez ugyanis szorosan összefügg a gazdasági versenyképességünkkel, és hiába teljesítünk mostanság igen jól, hosszú távon egy nehézkesen működő állam csakis ballaszt lehet a további fejlődés szempontjából.
Érdemes tehát komolyan venni az ügyet, kis túlzással ugyanis ezen a téren is az ország jövője forog kockán.