Vélemény és vita
Ajándék
Közeledett a karácsony, és mi álltunk a Blahán, s a kukoricapattogtató gépből áramló gőzön át néztük az aluljárót
Tél volt, hideg és tömeg, de jólesett a falat támasztani és várni az igazi csemegére, a félig kipattogott, sós és ropogós kukoricaszemekre, amelyekről csak a beavatottak tudtak, és ami nekünk ingyen volt. Akkor jött oda az öregasszony, és kért egy fél liter kukoricát. Rendes öregasszony volt, szövetkabát, sál, sapka, hozzákopott, de megkímélt ridikül, abból halászta elő a pénztárcáját és az aprót, amennyi kellett. T. papírstaniclit kerített, és a lapáttal rendes adagot tett a zacskóba, hogy biztosan meglegyen a fél liter, ne utólag kelljen az esetleg akadékoskodó vevővel hadakoznia. Mielőtt fizetett volna, megkérdezte T.-t, akit rendes, barátságos fiatalembernek nézett, hogy mi akar lenni. Talán mert látta, hogy szemébe nem csak az aluljáró fényei csillognak, hanem valami más is, és egyáltalán nem úgy néz ki, mintha az egész életét itt akarná tölteni. És T. habozás nélkül, a szokásos mosolyával, amiről az idegenek sosem tudták eldönteni, hogy gúnyos vagy barátságos, rávágta, hogy boldog. Az asszony azonnal megdermedt, apróval teli keze megállt valahol a fél zacskó pattogatott kukorica és a pénztárcája között, s hosszan bámulta a barátomat, aki szótlanul mosolygott rá. Aztán az öregasszony csendesen sírni kezdett. Így, szótlanul, könnyes szemmel fordult meg, kicsit még biccentett előtte, és talán az aprót sem tette el, csak csendben elment. T.-vel csak bámultunk utána, zavartan vigyorogtunk egymásra, és azt éreztük, hogy ma este biztosan nem tudjuk megváltani a világot, pedig akkoriban arra minden pillanatban készen álltunk. A zacskó tartalmát aztán a barátom már nem öntötte vissza, ahogy máskor tette volna, ha sértődött vevő távozott a géptől, ami azért előfordult, hanem kifizette az adagot, a kukoricát pedig Sanyinak, a koldusnak adta, aki akkor már évek óta a Blahán és a környékén lakott, még azt sem kérte tőle, hogy segítsen elpakolni a gépet.
Aznap este egy pohár sörrel kevesebbet ittunk, de nem bántuk, mert éreztük, hogy nem csak valamiféle leckét, hanem egy életre szóló ajándékot is kaptunk.