Vélemény és vita
Ahol nincs kerítés
Tizenháromezer embert hajtott a sivatagba Algéria kormánya az elmúlt nyolc hónapban
Tizenháromezret. Összehasonlításul: a különböző adatok szerint 2017-ben kétezer és háromezer közötti ember fulladhatott a Földközi-tengerbe, miközben megpróbált Afrikából a jobb életet kínáló Európába jutni. Már ez is hatalmas szám, és nem véletlen a civil szervezetek felháborodása és a követelése, hogy valamit tenni kell. Teljesen igazuk van abban, hogy sem a keresztény alapokra építkező, sem a klasszikus, eredeti liberális értékeket valló (a kettő amúgy nem zárja ki egymást) európai emberek ilyesmit nem nézhetnek tétlenül. Az már más kérdés, hogy fennen hangoztatott megoldásaik csak egyedi esetekre adnak rövid távú megoldást, az összetett problémára, az egész jelenségre nincs válaszuk, de szüntelenül kritizálnak mindenkit, aki próbál megoldást találni, és nem csak a lovak közé dobja a gyeplőt.
Rengetegszer olvashattuk már, hogy a Magyarország déli határára húzott kerítés „rasszista” és „kegyetlen”, arról pedig mélyen hallgatnak, hogy hazánk messze erején felül segít a Közel-Kelet újjáépítésében akkor is, amikor a nagyhatalmak még szokásuk szerint egy térkép fölé hajolva osztozkodással és vonalak húzogatásával és a rengeteg lövéstől még ki sem hűlt fegyvercsövek újra munkába állításával vannak elfoglalva.
Az Európai Uniónak sincs lassan olyan magát érintettnek érző szerve, amelynek valamelyik tagja ne kritizálta volna Magyarországot korábban a migrációs politikája miatt. Most épp Olaszország van soron, mert tengeri falat próbál felhúzni, és nem engedi kikötni a bevándorlókat szállító hajókat. És hogy Algériát mennyire támadják a tizenháromezer emberért? Az AP hírügynökség szerint az Európai Unió egyik szóvivője annyival kommentálta az esetet, hogy tudnak róla, de minden szuverén ország saját ügye, hogy kiutasítsa a migránsokat, ameddig azt a nemzetközi jog szerint teszi. Ezek alapján Brüsszelben vagy Magyarországot nem tekintik szuverénnek, vagy arrafelé egy határkerítés felépítése, és a tranzitzónában várakozó bevándorolni vágyók etetése, itatása súlyosabb bűn, mint tizenháromezer embert kihajtani a sivatagba.
Miközben Európában uniós tisztségviselők, civil szervezetek és politikusok kétségbeesetten próbálnak a magyar kormányon olyan témában fogást találni, amiben az kiemelkedően jól szerepelt, a sivatagban menetelő tizenháromezer ember előtt talán még feltűnhet Európa délibábja a Szahara homokja felett, de az igazság az, hogy azok a szerencsésebbek, akik megérik, hogy átéljék a csalódást, amit a hazatérés jelent.
De Martin Schulz, Guy Verhofstadt, Jean-Claude Juncker és sokan mások is jól alhatnak, mert Algéria legalább nem épített kerítést, és nem utasította el a betelepítési kvótákat.
Rengetegszer olvashattuk már, hogy a Magyarország déli határára húzott kerítés „rasszista” és „kegyetlen”, arról pedig mélyen hallgatnak, hogy hazánk messze erején felül segít a Közel-Kelet újjáépítésében akkor is, amikor a nagyhatalmak még szokásuk szerint egy térkép fölé hajolva osztozkodással és vonalak húzogatásával és a rengeteg lövéstől még ki sem hűlt fegyvercsövek újra munkába állításával vannak elfoglalva.
Az Európai Uniónak sincs lassan olyan magát érintettnek érző szerve, amelynek valamelyik tagja ne kritizálta volna Magyarországot korábban a migrációs politikája miatt. Most épp Olaszország van soron, mert tengeri falat próbál felhúzni, és nem engedi kikötni a bevándorlókat szállító hajókat. És hogy Algériát mennyire támadják a tizenháromezer emberért? Az AP hírügynökség szerint az Európai Unió egyik szóvivője annyival kommentálta az esetet, hogy tudnak róla, de minden szuverén ország saját ügye, hogy kiutasítsa a migránsokat, ameddig azt a nemzetközi jog szerint teszi. Ezek alapján Brüsszelben vagy Magyarországot nem tekintik szuverénnek, vagy arrafelé egy határkerítés felépítése, és a tranzitzónában várakozó bevándorolni vágyók etetése, itatása súlyosabb bűn, mint tizenháromezer embert kihajtani a sivatagba.
Miközben Európában uniós tisztségviselők, civil szervezetek és politikusok kétségbeesetten próbálnak a magyar kormányon olyan témában fogást találni, amiben az kiemelkedően jól szerepelt, a sivatagban menetelő tizenháromezer ember előtt talán még feltűnhet Európa délibábja a Szahara homokja felett, de az igazság az, hogy azok a szerencsésebbek, akik megérik, hogy átéljék a csalódást, amit a hazatérés jelent.
De Martin Schulz, Guy Verhofstadt, Jean-Claude Juncker és sokan mások is jól alhatnak, mert Algéria legalább nem épített kerítést, és nem utasította el a betelepítési kvótákat.