Agymosók

Ha már arról beszélgetünk, hogy Európának milyennek kellene maradnia, feltételezzük, hogy Európa, úgy általában, megmarad. A jövőbeni kontinens milyenségéről szólva emlékeztetnék egy nem mai, hanem már hatéves adatra: a Le Figaro írta meg annak idején, hogy például Nigériában egy nőnek átlagosan hét gyereke születik, az Európai Unió­ban pedig 1,6. És emlékeztetnék arra is, hogy ma Nigériában hétszer annyi gyerek születik évente, mint az egész unió­ban. A migrációs válság kezdete óta téma, hogy amíg mi néhány százezer ember elosztásán problémázunk, és lassan több szíriai menekült érkezik Európába, mint Szíria lakossága, addig tízmilliók indulhatnak el Afrikából a következő években. Még odáig sem jutott el az Európai Unió, hogy valóban megkösse és főleg betartassa az afrikai országokkal kötendő visszafogadási egyezményeket, pedig ezek is csak a probléma tüneteit tudnák kezelni. Nagyon-nagyon sokat kellene ahhoz fizetnünk Afrikának, hogy visszafogadja azokat a milliókat, amelyeket egészen egyszerűen nem tud eltartani. És akik erre jönnek, mert hát valóban, Európa továbbra is a világ legjobb helye.

Ennél azonban többről van szó. Európa nemcsak, hogy a legjobb, hanem a legnyitottabb is. Nincs máshol magas életszínvonal a világban? Dehogy nincs. És át lehet masírozni a határán? Hát nem.

A magyar védekezés meghatározó elemét jelenti a menedékkérők őrizetbe vételének újbóli bevezetése, ami az egyetlen józan megoldás, mégis támadják. Azok, akiknek teljesen átmosták az agyát, és azok, akik az agyakat mossák megint csak a fenyegetőzésig és üres sipítozásig jutnak. Mindenki másnak nem kell elmagyarázni, hogy miért nem kellene szabadon járkálnia Magyarországon s ezáltal a schengeni övezetben olyan embereknek, akikről még nem állapították meg, hogy van-e jogalapjuk itt lenni, sőt azt sem feltétlenül tudjuk, kik ők. Ugyanis egy szíriai útlevéllel érkező ember lehet szíriai ember háborús övezetből, lehet szíriai ember nem háborús övezetből – igen, Szíriában nem mindenhol van háború –, lehet bármilyen észak-afrikai gazdasági menekült, vagy lehet az Iszlám Állam angyalarcot villantó harcosa is. Ha otthon hagyom az útlevelemet, és megpróbálok átmenni a határon valamelyik országba, okkal számíthatok arra, hogy bemondom az adataimat, és mehetek, amerre tetszik? És ebből a szempontból nincs különbség köztem, az észak-afrikai gazdasági bevándorló, de még a menekült között sem, mert nekik csak töredékük akar valóban Magyarországon menedékre lelni. És ezt a töredéket pedig miért zavarná az, ha a tranzitzónában kell várnia? Valóban ott tartunk, hogy Magyarország kérjen bocsánatot azért, hogy nem asszisztál a menekültügyi rendszerével való visszaélésekhez? Sőt, továbbmegyek, nem asszisztál ahhoz, hogy azonosítatlan tömegek induljanak neki Nyugat- Európának? Már tudjuk, mi lesz ott velük. Menekültjogot csak kis részük kap, a többség a jóléti államok pénzén, rosszabb esetben a feketegazdaságban és az alvilágban tartja el magát.

Az őrizetbe vétel bírálatával Nyugat-Európa és a migránsokat pesztráló Soros-civilek ugyanott tartanak, mint 2015-ben, az osztrák–német határnyitás előtt. Mindenki hangosan bírálta Magyarországot azért, hogy a migránsokat nem úgy szállásolná el, hogy köréjük építi a szállást a Keletiben, mert ők épp ott várják a Nyugatra tartó vonatokat. Amelyekre pedig a magyar hatóság nem engedhette fel őket, mert hiszen Nyugatról ugyanúgy számon kérték a nemzetközi kötelezettségeket. Most is rendületlenül folyik az agymosás, mert hiszen mennyire máshogy néz ki a magyar határ a nyugati sajtó és mondjuk az ásotthalmi mezőőrök és a rendőrség fényképein. Emlékeznek arra a fotóra, amikor a Röszkénél tüntető férfiak tömegében ácsorgó anya és gyerek köré egymás hátára mászva tülekedett a nemzetközi sajtó, hátha lecsorog egy könnycsepp az arcukon? Most sincs ez másképp.

Orbán Viktor tudja, hogy a magyar határpolitikáról szóló vitának még távolról sincs vége. Nagy csatákra készül a miniszterelnök. Azokat a csatákat pedig – szemben a lengyel elnökjelölt ügyével – meg lehet nyerni. Sőt, muszáj megnyerni.