Agymosás már az oviban is

A szigetország lakóinak épeszű része – merem remélni, hogy a többsége – eddig is gyanakodhatott, hogy Londonból valamiféle furcsa humorral átitatott önmegsemmisítő hadműveletet vezényelnek le. Douglas Murray szerint mondjuk egész Európának lőttek, felperzseli a bevándorlás és identitásunk feladása, de a brit konzervatívok amúgy sem gyakran hurráoptimisták. Persze miért is lennének: többéves történet, hogy rasszizmusvádtól remegő hatóságok szeme láttára erőszakoltak kiskorú lányokat elsősorban pakisztáni férfiakból álló bandák évtizedeken keresztül Rotherhamben, és arról is régóta tudunk, hogy a londoni bevándorlóbandák háborúi felett is hasonló okokból hunytak szemet sokáig.

Az önpusztító hülyeség persze itt nem ér véget. Mindeközben ugyanis lassan minden második brit újságcikkben arról olvashatunk, hogyan kell alkalmazkodniuk az iskoláknak a rohamosan növekvő számú transznemű gyerek igényeihez. Nemcsak a brit iskolarendszer, közintézmények, média áll bele ebbe az öngerjesztő őrületbe, hanem tavaly Justin Welby canterburyi érsek is azt mondta, az iskolák hagyják kiteljesedni a gyerekeket, hadd fedezzék fel, kik ők, beleértve a „genderidentitásukat” is. Természetesen a BBC is élharcosa mindennek, nemrég a Daily Mail cikkezett arról, hogy lépéseket tesznek a túlságosan heteronormatív kultúra ellen a közmédiánál. Nemcsak, hogy változatos szexuális kisebbségekhez tartozó vagy bizonytalan nemi identitású kollégáikat biztatják arra, hogy teljesedjenek ki a munkahelyükön, hanem heteroszexuális munkatársaikra is kitűzőket adnak, jelzendő, hogy támogatják előbbieket. Emellett természetesen nagy gondot fordítanak arra is, hogy a BBC műsoraiban is megfelelő példaképekkel mutassák be az összes „szexuális orientáció és genderidentitás” képviselőjét.

A tömegmédia agymosása természetes szövetségest kapott nemrég. A The Telegraph számolt be arról, hogy az ENSZ ajánlásai alapján új szereplő jelenik meg a Thomas, a gőzmozdony című rajzfilmben. Nia – aki elsősorban persze ugye mozdony – egy fekete kenyai menekült nő, aki még hajléktalan is. Önmagában a tény, hogy egy világszervezet ajánlásai alapján fejlesztenek ki egy rajzfilmkaraktert, meglehetősen disztópikus. Kenyát egyébként nem dúlja háború, az ország szerepel a brit külügyminisztérium listáján mint biztonságos ország – igaz, csak férfiak számára. Nőnek lenni Kenyában valóban borzasztó lehet, de vajon mi a valószínűbb? Az, hogy Nia, a mozdony majd beszámol a nők nemi szervének megcsonkításáról és egyéb helyi szörnyűségekről, vagy az, hogy karaktere egy nyálas, debil és alattomos érzékenyítés eszköze lesz?

Ez természetesen nemcsak a britek ügye, hiszen Thomasért világszerte odavannak a gyerekek, Magyarországon is. Az ENSZ-nek pedig távolról sem egy politikailag hiperkorrekt propagandista mozdony az egyetlen eszköze, hiszen közeleg a migrációs paktum elfogadása. A dokumentumról – amelynek elfogadási folyamatából az Egyesült Államok és Magyarország is kilépett – Herbert Kickl osztrák belügyminiszter nemrég azt mondta, naivan bevándorláspárti, nem foglalkozik a migráció veszélyeivel, negatív következményeivel. Sőt, arra is kitér egyébként, hogy vissza kell szorítani azokat a narratívákat, amelyek ez utóbbiakat emelik ki.

A nyugati világ – az ENSZ segédletével – nemcsak, hogy nem foglalkozik a veszélyes folyamatokkal, hanem tudatos mazochizmussal bontja le saját védekezési képességét, adja fel identitását és kultúráját. Dönteni kell: megvédjük magunkat, vagy lemondunk Európáról is?