Vélemény és vita

A világ átrendezése

Itt az ideje, hogy mi is újraolvassuk Samuel P. Huntington elméletét

Itt az ideje, hogy mi is újraolvassuk Samuel P. Huntington elméletét, miszerint a Szovjetunió szétesése, a „keleti blokk” országainak liberális demokráciává alakítása, illetve a hidegháború lezárása után újfajta „világrend” fog kialakulni. Olyan, amelyben nem az addigi logika, azaz az ideológiai szembenállás lesz meghatározó, hanem a vallási-kulturális (civilizációs) ellentétek mentén kialakult törésvonalak. A sajátos geopolitikai logikát az amerikai filozófus először 1993-ban (a liberális Fukuyama professzorral való vitájában) vázolta, majd 1996-ban A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása című könyvében részletezte és magyarázta. És hogy miért válik éppen most izgalmassá mindez? A válasz pofon egyszerű. Úgy tűnik, az Egyesült Államok pénzügyi-politikai döntéshozói is elővették Huntington írását, és mindent megtesznek azért, hogy a filozófus „jóslatai” valósággá váljanak. Mert ráébredtek, hogy az újfajta törésvonalak kiprovokálása jelenleg érdekükben is áll.

Huntington megállapítása azonban némi módosításra szorul. Ugyanis a történelmileg jól kitapintható, a világban éppen folyamatban lévő globális hatalmi átrendeződés nem szükségszerű, hanem egy tudatosan generált folyamat, amelyből egyesek igen jól profitálnak, míg másoknak csupán az „áldozati bárány” szerepe jut. Mert őket az álszent történelmi szemlélet szerint le lehet venni a világ nagy „sakktáblájáról”; vagy mert az élet, az élni akarás tisztelete (ahogy azt Albert Schweitzer nevezi) teljesen kiveszett a nyugati kultúrából. Pontosabban a nyugati kultúra egyes pénzügyi-politikai iránytóinak lelkéből.

Az új törésvonalak esetében igen fontossá vált az iszlám vallással, pontosabban a muszlim kulturális identitással való szembenállás, amely nem „hideg”, hanem nyíltan erőszakos szembenállás. Nos, ez az a kérdés, amelyben „Európa” (ha egyáltalán létezik geopolitikai szempontból még ez az egység) egyre inkább „elbizonytalanodott”. Nyilván az itt élő bevándorlók, illetve az Egyesült Államok pressziójának gyöngülése miatt.

Az volt az a helyzet, amelyben új közhangulatot kellett teremteni. Egy olyan tömeges szembenállást az iszlám kulturális identitással, amely Európát ismét az Egyesült Államok „szövetségesévé” teszi ebben a kérdésben is. Hisz az oroszokkal való hidegháborús hangulatot (még ha az anyagilag előnytelen is volt) könnyen benyelte az Európai Unió. De az iszlámmal való szembenállás, ezzel párhuzamosan a „palesztinkérdés” már megosztotta az európai polgárokat, rajtuk keresztül pedig a politikusokat is.

Ebben az olvasatban pedig az Egyesült Államok meghatározó pénzügyi köreinek – akiknek mind a hidegháború, mind az országuk határaitól jó távol megvívott fegyveres küzdelmek is haszonnal jártak mindig is – igencsak komoly érdekük fűződik ahhoz, hogy az oroszokkal való szembenállás mellett belerángassák Európát az iszlámmal való nyílt, akár katonai konfliktusba is. Hisz a fegyvergyártás, a háborúk kiprovokálása mindig is megfelelő alkalmat teremtett arra, hogy az amerikai pénzügyi hatalmi körök rátegyék vértől bemocskolt kezüket a fogyasztói piacra és a nyersanyagokra, energiahordozókra.

E logika alapján felmerülhet a gyanú, hogy a Franciaországban történt, kiprovokált terrortámadás vagy éppen a közelmúltban a svédországi mecsetek felgyújtása mögött másokat sejtsünk, mint akiket a hazug, a politika játékszerévé váló nyugati „mainstream média” megjelöl. Hisz a Charlie Hebdo elleni merénylet egyáltalán nem állt érdekében sem a békés iszlám vallású emberek százmilliónak, sem az egyre inkább megosztottá váló Európának. Csakis azoknak az Amerikában székelő pénzügyi érdekcsoportoknak, akik bele szeretnék rángatni Európát a kialakulóban lévő új világrend konfliktusaiba, amely számukra, s csakis számukra kecsegtet haszonnal. S akkor arról a tényről még nem is szóltunk, hogy mind Svédországban, mind Franciaországban (ahol mecseteket gyújtanak fel, vagy a nyílt utcán lövöldöznek a terroristák) ez idáig tömegesen jelen volt a független palesztin állam támogatásának igénye. A megtörtént terrortámadások után viszont már nehezen elképzelhető, hogy továbberősödik (vagy egyáltalán fennmarad) a francia emberek nyitottsága, illetve a palesztinok függetlenségi küzdelmei felé mutatott (Izrael érdekeivel ellentétes) támogatói attitűdje.

 

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom