Vélemény és vita
A vég vége
A jelen helyzet persze sokaknak keszekuszának tűnhet, de viszonylag könnyen lebontható, mert Vonáék mögül elfogyott a menekülőút
„Rendezni végre közös dolgainkat…” – írta József Attila, és mint oly sokszor, ebben az esetben is igaza volt a szocialista-kommunisták által évtizedekig kisajátított zseninek, akinek a lehetetlen eszmei zsákutcából való kiábrándulását sokáig ki kívánták törölni az érdekeltek az irodalomtörténetből.
„Orbán is Soros pénzéből lett az, aki” – gágogja, hörgi, üvölti mostanság a balliberális média, miközben boldogan Simicska Lajosra is kacsintanak, s valahol, kicsiny lelkük legmélyén eközben a korábban végletesen gyűlölt oligarcha „atombombájának” ledobására várnak.
És midőn ezt a százszor megcáfolt közéleti hulladékot a való világ nevű szigorú bíró éppen a szemeteskukába dönti, sorban buknak le a „kedves, öreg filantróp” honi kitartottjai, akik ezrével, rengeteg pénzért, „nyíltan” akarnak beavatkozni a honi politikai életbe.
Sorsszerű ez az egybeesés? Nem tudom. De kicsit reménykedem, ez a páros történet azt igazolja, hogy nem lehet ennek az országnak a sorsát Soros, Simicska és Gyurcsány minden elvet, erkölcsöt, nemzeti érdeket eladó ámokfutásával tönkretenni. Márpedig amennyiben ebben hiszünk – én tántoríthatatlanul hiszek – akkor igen nehéz meghatározni Mirkóczki Ádám helyét és szerepét Magyarország történetében. A Jobbik szóvivője lelkiismeret nélküli gazember, aki mindamellett önsorsrontó politikai dilettáns is – ez eddig tiszta sor.
Ám ugyanakkor könnyen lehet, hogy a Zugló Tv-ben előadott szánalmas beismerő vallomása hozzájárulhat ahhoz, hogy végképp véget érjen az a kiábrándító és százezreket hülyének néző, ócska bűvésztrükk, amit ez a párt a saját híveinek, szimpatizánsainak eljátszott. Nem érdemes különösebben részletesen taglalni Mirkóczki nyilatkozatát, ugyanis futótűzként terjedt a magyar közbeszédben, alighanem mindenki ismeri már a lényegét. Fogalmam sincs emberünk humán műveltségéről, de az bizonyos, hogy dramaturgiai érzéke van. III. Richárd mondta Shakespeare művében „Úgy döntöttem, hogy gazember leszek!”, s hogy ezt kifejtse, néki három felvonásra volt szüksége. A Vona-párt egyik utolsó, néven nevezhető vazallusa teret, időt, helyszínt és játszótársat talált – a balliberális oldal legmegveszekedettebb ordas gyűlölködőjének, Tóta W. Árpádnak vallotta be, hogy pártjának véleménye „2010 előtt nem volt igaz”.
A jelen helyzet persze sokaknak keszekuszának tűnhet, de viszonylag könnyen lebontható, mert Vonáék mögül elfogyott a menekülőút. Nincs tovább. A radikálisoknak nincs miben reménykedniük. Nem lesz csendőrség, nem lesz gárda, nem lesz Észak-Magyarországon a főállásban terményt lopók megregulázása. És még sok minden más sem lesz. Nem lehet. Ugyanis a Jobbik, minden józan számítás szerint legfeljebb a „baljobboldali” térfél legerősebb pártja lehet. Aki egy picikét is figyelte Heller Ágnes és körei munkásságát és Gyurcsány retorikáját, az pontosan tudja, hogy mi következne egy „győzelem” után. A nemzetközileg elszigetelt, megosztott, komoly szakértői bázis nélküli Jobbik reménytelen kisebbségben maradna a saját kormányában.
Ezek után a baloldali reménykedők örülhetnek? Szomorú hírem van: ez tökéletes öncsalás! Egyfelől, az ilyen szintű árulóknak az a foglalkozásuk, hogy mindent és mindenkit eláruljanak. Ám ennél még lényegesebb – és ez megint száraz realitás –, hogy a Jobbik alelnöke Toroczkai László és Dúró Dóra. Előbbi sok éve képviseli a régi elveket, utóbbinak a férjét, Novák Elődöt kifúrta a pártból Vona. Most vonatkoztassunk el attól a pikáns gondolattól, hogy miképpen nézhet ki egy vasárnapi ebéd a Novák–Dúró házaspárnál. A pártszakadás minden szempontból garantálható, mostanság minden Vona-rendezvényen több az ellentüntető, mint a rajongó. A választás után a Jobbiknál kongresszus lesz. Vona azt mondta, hogyha nem lesz kormányon, lemond. Most tessenek számolgatni, visszalépkedni és örömködni, kedves balliberális honfitársaim.
A Magyar Szigetet megtagadó, a Spinoza szalonban páváskodó, a Magyar Gárdától Havas Henrikig eljutó, Alföldi Róbertet korábban dühödten gyűlölő, jelenleg émelyítően imádó Jobbik ebben a koordináta-rendszerben létezik. Lehet félrebeszélni, de ezek a szigorú tények.
Eszelős helyzet ez!
Mirkóczki összességében segített. Megint József Attila: „A semmi ágán ül szívem”. A Simicskától „okosba” megkapott plakátokon elég jól nézne ki az idézet. Talán még Gyurcsány is tapsolna.
„Orbán is Soros pénzéből lett az, aki” – gágogja, hörgi, üvölti mostanság a balliberális média, miközben boldogan Simicska Lajosra is kacsintanak, s valahol, kicsiny lelkük legmélyén eközben a korábban végletesen gyűlölt oligarcha „atombombájának” ledobására várnak.
És midőn ezt a százszor megcáfolt közéleti hulladékot a való világ nevű szigorú bíró éppen a szemeteskukába dönti, sorban buknak le a „kedves, öreg filantróp” honi kitartottjai, akik ezrével, rengeteg pénzért, „nyíltan” akarnak beavatkozni a honi politikai életbe.
Sorsszerű ez az egybeesés? Nem tudom. De kicsit reménykedem, ez a páros történet azt igazolja, hogy nem lehet ennek az országnak a sorsát Soros, Simicska és Gyurcsány minden elvet, erkölcsöt, nemzeti érdeket eladó ámokfutásával tönkretenni. Márpedig amennyiben ebben hiszünk – én tántoríthatatlanul hiszek – akkor igen nehéz meghatározni Mirkóczki Ádám helyét és szerepét Magyarország történetében. A Jobbik szóvivője lelkiismeret nélküli gazember, aki mindamellett önsorsrontó politikai dilettáns is – ez eddig tiszta sor.
Ám ugyanakkor könnyen lehet, hogy a Zugló Tv-ben előadott szánalmas beismerő vallomása hozzájárulhat ahhoz, hogy végképp véget érjen az a kiábrándító és százezreket hülyének néző, ócska bűvésztrükk, amit ez a párt a saját híveinek, szimpatizánsainak eljátszott. Nem érdemes különösebben részletesen taglalni Mirkóczki nyilatkozatát, ugyanis futótűzként terjedt a magyar közbeszédben, alighanem mindenki ismeri már a lényegét. Fogalmam sincs emberünk humán műveltségéről, de az bizonyos, hogy dramaturgiai érzéke van. III. Richárd mondta Shakespeare művében „Úgy döntöttem, hogy gazember leszek!”, s hogy ezt kifejtse, néki három felvonásra volt szüksége. A Vona-párt egyik utolsó, néven nevezhető vazallusa teret, időt, helyszínt és játszótársat talált – a balliberális oldal legmegveszekedettebb ordas gyűlölködőjének, Tóta W. Árpádnak vallotta be, hogy pártjának véleménye „2010 előtt nem volt igaz”.
A jelen helyzet persze sokaknak keszekuszának tűnhet, de viszonylag könnyen lebontható, mert Vonáék mögül elfogyott a menekülőút. Nincs tovább. A radikálisoknak nincs miben reménykedniük. Nem lesz csendőrség, nem lesz gárda, nem lesz Észak-Magyarországon a főállásban terményt lopók megregulázása. És még sok minden más sem lesz. Nem lehet. Ugyanis a Jobbik, minden józan számítás szerint legfeljebb a „baljobboldali” térfél legerősebb pártja lehet. Aki egy picikét is figyelte Heller Ágnes és körei munkásságát és Gyurcsány retorikáját, az pontosan tudja, hogy mi következne egy „győzelem” után. A nemzetközileg elszigetelt, megosztott, komoly szakértői bázis nélküli Jobbik reménytelen kisebbségben maradna a saját kormányában.
Ezek után a baloldali reménykedők örülhetnek? Szomorú hírem van: ez tökéletes öncsalás! Egyfelől, az ilyen szintű árulóknak az a foglalkozásuk, hogy mindent és mindenkit eláruljanak. Ám ennél még lényegesebb – és ez megint száraz realitás –, hogy a Jobbik alelnöke Toroczkai László és Dúró Dóra. Előbbi sok éve képviseli a régi elveket, utóbbinak a férjét, Novák Elődöt kifúrta a pártból Vona. Most vonatkoztassunk el attól a pikáns gondolattól, hogy miképpen nézhet ki egy vasárnapi ebéd a Novák–Dúró házaspárnál. A pártszakadás minden szempontból garantálható, mostanság minden Vona-rendezvényen több az ellentüntető, mint a rajongó. A választás után a Jobbiknál kongresszus lesz. Vona azt mondta, hogyha nem lesz kormányon, lemond. Most tessenek számolgatni, visszalépkedni és örömködni, kedves balliberális honfitársaim.
A Magyar Szigetet megtagadó, a Spinoza szalonban páváskodó, a Magyar Gárdától Havas Henrikig eljutó, Alföldi Róbertet korábban dühödten gyűlölő, jelenleg émelyítően imádó Jobbik ebben a koordináta-rendszerben létezik. Lehet félrebeszélni, de ezek a szigorú tények.
Eszelős helyzet ez!
Mirkóczki összességében segített. Megint József Attila: „A semmi ágán ül szívem”. A Simicskától „okosba” megkapott plakátokon elég jól nézne ki az idézet. Talán még Gyurcsány is tapsolna.