A vásárhelyi választás elé

Ady hajdani Paraszt Párizsához, Hódmezővásárhelyhez régi emlékek fűznek. Felsőfokú tanulmányaimat a szentendrei Ferences Gimnázium elvégzése után, közvetlenül az érettségit követően ott kezdtem meg még 1970-ben, a Szegedi Tudományegyetem mai mezőgazdasági karán. A város nekem, dunántúli – egészen pontosan Duna-kanyari – embernek nemcsak a tanulmányok színterét jelentette akkor, hanem a sajátos szépségű alföldi táj és lét megismerésének helyszínéül is szolgált. Ötévenként az évfolyam-találkozókra visszatérve folyamatosan tapasztalhatom, mennyit is fejlődik, fejlődött a város. Ilyenkor mindig eszembe jutnak az emlékek, a mártélyi Tisza-parton eltöltött nyári órák, és fülembe cseng a hajdani Nevada együttes intellektuális rockzenéje, Vadai János profi gitárszólói a Cream együttes, valamint Jimi Hendrix dalainak interpretálásakor.

A „független” jelölt

Ott-tartózkodásom jelentős emlékeként kell megemlítenem a belvárosi templom – ahova vasár-, illetve ünnepnapokon a Szent István-templom mellett egy-két évfolyamtársammal a leggyakrabban szentmisére jártam – plébánosa, a kiváló pap, Pásztor Győző atya magas szintű ifjúsági hittan- és bibliaóráit. (A kanonok neve húsz évvel később, a Fodor Gábor és liberális társai által kirobbantott dabas-sári katolikus iskola ügye körüli műbalhé révén vált országosan ismertté.)

Az akkori kommunista időben néhányunk említett cselekedete nem kis kockázatot jelentett az alapvetően baloldali beállítottságú tanári kar miatt. Az ellenzék „független” polgármesterjelöltje, Márki-Zay Péter igen csinos édesanyja az egyetem elvégzését követően a főiskola munkatársaként akkoriban került a város felsőoktatási intézményébe, amelynek oktatói közül templomba járót nem ismertem. (A polgármesterjelölt vallásos beállítottsága – amellyel kapcsolatos észrevételeimet még a későbbiekben megteszem – ezért is érdemel még külön említést.)

Vásárhelyi barátaimmal beszélgetve többször is szóba kerülnek a város dolgai, így a mostani időközi polgármester-választás is. Ez a „rendszerváltás” óta általában komolyabb meglepetések nélkül zajlott le. Ami egyben azt jelentette, hogy Rapcsák Andrástól Lázár Jánoson át Almási Istvánig mindig kiváló adottságú, a szó legjobb értelmében vett lokálpatrióta, valódi jobboldali, a Fidesz–KDNP pártszövetséghez tartozó politikus töltötte be a posztot. Nem csoda, hogy az ellenzéki pártok a sorozatos kudarcokból levonták a konzekvenciát. Inukba szállt a bátorság, és a most esedékes időközi polgármester-választásra nem állítanak saját jelöltet. Számukra a jelöltállítás szempontjából kapóra jött egy látszólag szimpatikus, katolikus vallását gyakorló, kétdiplomás, hétgyermekes családapa független jelöltként való indulási szándéka, s ennek – elsősorban a baloldali médiában – rögtön hírértéke támadt. A balliberális oldal politikai „igazmondó nagyasszonya”, Kálmán Olga, Simicska Lajos politikai metamorfózison átesett Hír Tv-jének Egyenesen című politikai műsora január 9-i adásának egyik vendégeként meg is szólaltatta az említett „független” polgármester-aspiránst, Márki-Zay Pétert. Az ott elhangzottakat – hogy mi is ösztönözte a „független polgármesterjelöltet” a választásokon való indulásra – célszerű megvizsgálni.

Nem véletlenül került idézőjelbe Márky-Zay politikai státuszának megjelölése. Ugyanis Márki-Zay Péter semmi esetre sem tekinthető független jelöltnek. Ő ennek a követelménynek csak akkor felelne meg, ha egyik párt támogatását sem kérve állna ki a választók elé, megvallva világnézeti, politikai és a helyi ügyekkel kapcsolatos nézeteit, és így kérne támogatást a vásárhelyi polgároktól. Ő azonban nem ezt tette. Annak, hogy ki keresett meg kit először, miután az ellenzéki pártok mögé álltak, igazából már nincs jelentősége.

A fiatalember az indulása motivációs tényezői közül hangsúlyt helyezett az általa vélt helyi demokrácia már több önkormányzati cikluson keresztül tartó állítólagos hiányára. Nos, sportnyelven szólva ez esetben is könnyű az ő térfelére lecsapni a labdát. Ha ez ugyanis így volna, akkor valamennyi eddigi polgármester-választást – és érvényes ez az országgyűlésire is – nem nyertek volna olyan nagy fölénnyel meg a jobboldali, Fidesz-KDNP-s politikusok.

Amint az említett interjúban elhangzott, Márki-Zay Péternek 2010-től egy csapásra lett elege a Fideszből, és nemcsak helyi szinten, hanem úgy általában. Ennek konkrét okát azonban nem ismertette, és ez eleve hiteltelenné teszi a kijelentését. Kiábrándultsága alátámasztásául szóba hozta a Professzorok Batthyány Körének a Fidesztől való állítólagos eltávolodását is. Ennek azonban kőkeményen ellentmondott a jobboldali tudósokat tömörítő egyesület elnöke, Náray-Szabó Gábor akadémikus, aki éppen a Kálmán Olga-féle műsorban a Fidesz pénzgyűjtési akciójával kapcsolatban egyértelműen a párt melletti kiállásról beszélt. Márki-Zay azt is állította, hogy „független” polgármester-jelöltségének bejelentését követően vesztette el az állását. Az általa felépített hazugságvár akkor dőlt össze, amikor több forrásból, így a volt munkáltatójának az üggyel kapcsolatos nyilatkozatából, valamint az egyik választási gyűlésén történő elszólásából kiderült, előbb veszítette el a munkahelyét, mintsem ismertté vált volna a polgármesteri posztért indulása. Ennél a pontnál tulajdonképpen be is fejezhetnénk a Márki-Zay Péterrel való foglalkozásunkat, a régi magyar mondás ugyanis tökéletesen illik rá, amely szerint a hazug embert előbb utolérik, mint a sánta kutyát.

Személyiségjegyek

Mindezek ellenére célszerű megvizsgálni azt a szituációt, amelyet Márky-Zay nem valószínű megválasztása esetén felvállalna. Amint arról korábban szót ejtettünk, a blokkosodó ellenzéki pártok a játékelmélet ismert elvei szerint a „független” polgármesterjelölt indításával elvileg csak nyerhetnek. Ők semmi másért, csupán emiatt álltak az önjelölt mögé. A politikai perspektíva nélküli ellenzéket a választáson ugyanis csak egy cél motiválja: mindenáron leváltani az Orbán-kormányt. Az utánam a vízözön elvén összeálló ellenzéki pártok azzal, hogy mi következne óhajtott győzelmük után, nem törődnek. Így például azzal sem, tudnának-e egyáltalán kormányt alakítani. Nem. Vérszemet kapva a 2014 utáni két utolsó időközi országgyűlési választás – Veszprém és Tapolca – együttműködési tapasztalatain, a vásárhelyi polgármester-választást az április 8-i voksolás főpróbájának tartják. Ha netán sikerülne nyerniük, az nyilvánvalóan végső lökést adna minél teljesebb tömbösödésükhöz.

Márki-Zay Pétert nevezhetjük dilettáns politikusnak is, mivel nem számol azzal , hogy mit jelentene az maga és Vásárhely számára, ha egy alapvetően fideszes többségű városi képviselő-testület élére kerülne. Az ugyanis az ő esetében egyet jelentene az ellehetetlenüléssel, a város pedig az egy helyben topogás állapotába jutna. (Erre volt korábban példa Esztergom esetében Tétényi Éva független jelölt polgármesterré választása, majd az azt követő politikai ámokfutása. Aminek a káros következményeit még ma is magán viseli a prímási város.)

Nem zárhatjuk azonban ki, hogy mindezeknek a „független” polgármesterjelölt is tudatában van. Ez esetben pedig két dolog jöhet szóba. Egyrészt, hogy munkahely híján próbálkozik megélhetési politikussá válni. Ennek még elítélendőbb esetében vele kapcsolatosan az ellenzék által motivált politikai rombolás szándéka is elképzelhető.

Nem kívánva pszichiátriailag analizálni Márki-Zay Pétert, mégis célszerű őt személyiségjegyei, morális és világnézeti habitusa oldaláról is megvizsgálni. Annál is inkább, mivel elvileg mélyen vallásos személyről van – az őt támogató pártok alapján azonban mondhatjuk, hogy csak volna – szó. Nos, az az ember, aki jobb esetben is csak a vallási nihilizmus talaján állónak nevezhető, és a homoszexuálisok szivárvány felvonulásán részt vevő pártokat a támogatóiként felvállalja, semmi esetben sem tekinthető valódi katolikusnak. Támogatói oldalról ez a megállapítás igaz a Jobbikra is. Ennek a pártnak a stratégiája, amelynek vallási nézetrendszere alapvetően a zavaros és egyben elfogadhatatlan teológiai nézetrendszerű újpogány álkeresztény szellemi, „vallási” irányzat talaján áll – amely irányzat a katolikus hitbéli tételeket és vallási hierarchiát egyaránt támadja –, politikai oldalról kiegészül a valódi keresztény értékeket képviselő és annak érdekében tevőlegesen is cselekvő Fidesz–KDNP kormánykoalíció elleni folyamatos és alattomos offenzívával. Márki-Zay Péter hitbéli tévelygéseinek további nyomatékot adva ezt egyébként maga támasztotta alá azzal a kijelentésével, amely szerint hívő materialistaként aposztrofálta magát. (Ez a kijelentése hozzávetőlegesen olyan, mintha valaki Krisztusban hívő Antikrisztusnak vallaná magát.)

Egy vallását gyakorló valódi keresztény – mint amilyennek Márki-Zay tartja magát – semmi esetre sem hagyhatja figyelmen kívül, hogy mely politikai erők támogatják morálisan és anyagilag is a keresztény felekezeteket, és melyek teszik azt csak szóban, miközben olykor élesen támadják az egyházakat. (Lásd például Gyurcsány Luciferi és pártja, a DK – teljes nevén Diktatórikus Koalíció – ilyen várható magatartásra utaló megnyilvánulásait.)

Realitások

Nem véletlenül utalt erre az igen fontos körülményre Balogh László, a hódmezővásárhelyi Szent István Római Katolikus Egyházközség esperes plébánosa, (amely egyházközségnek sajnálatos módon Márki-Zay Péter még jelenleg is a világi elnöke, de remélhetőleg már nem sokáig), valamint a területileg illetékes főpásztor, Kis-Rigó László szeged-csanádi megyés püspök.

Tudjuk, hogy a szenteket kivéve hibátlan emberek nincsenek, igaz ez az állítás a politikusokra is. Azonban hiba és hiba között olykor mérföldnyi különbség van. Ezt a szempontot figyelembe véve leszögezhetjük, a kormánykoalíció pártjaitól morális, szakmai és politikai szempontok alapján a jelenlegi ellenzék fényévnyi távolságra van. Ezt a körülményt a történtek szerint Márki-Zay Péter nem tudja, vagy nem akarja figyelembe venni. Ezért kijelenthetjük, Hódmezővásárhely álfüggetlen polgármesterjelöltje morálisan, politikailag és vélhetően szakmailag is alkalmatlan a város vezetésére. Ez pedig külön nyomatékot kap egy olyan helyen, amelyet a „rendszerváltás” óta olyan kiváló személyek irányítottak, mint a három korábbi polgármester.

Ha a „független” polgármesterjelölt valóban vallásos embernek tartja magát, akkor – függetlenül a választások kimenetelétől – a politikai események lecsendesülését követően lelki önvizsgálatot tartva feltétlenül el kell gondolkodnia azon, vajon viselkedése megfelelt-e a katolikus tanításoknak. A jövőt illetően ugyanis, ha politikai pályafutása tekintetében korrekcióra nehezen is lesz lehetősége Hódmezővásárhelyen, de az egész valódi magyar jobboldalt illetően is, a lelki tévelygéseiből még lesz módja kikecmeregni.