A válasz ugyanaz

Ahogy 1848-ban ezen a napon Pesten a Nemzeti dalt hallgató sokezres tömeg a szakadó esőben levett kalappal, sapkával esküt tett a magyarok Istenére, hogy rabok tovább nem leszünk, dicső elődeink esküje ma is, minden magyart kötelez, kortól, nemtől, hittől, világnézettől függetlenül, bárhol éljen a világon. Azért, mert fogadalmuk nem szép szó volt, ami elszáll a szélben, hanem megtartották, és megcselekedték, amit megkövetelt a haza: küzdöttek, s ha kell – sokuknak kellett –, meghaltak a hazáért és a magyar szabadságért.

Most, 2018-ban is időszerű a felszólítás, mert három hét múlva az országgyűlési választáson kell válaszolnunk Petőfi kérdésére. Mint Orbán Viktor is rámutatott tegnapi ünnepi beszédében, 1848–49 öröksége az, hogy Magyarország legyen szabad, független és magyar ország. A miniszterelnök a legnagyobb magyart is idézte, aki azzal fejezte be korszakalkotó művét, hogy sokan azt gondolják: Magyarország volt, de ő azt szeretné hinni: lesz! Orbán Viktor erre azt mondta, Magyarország volt is, van is, a kérdés most az, hogy lesz-e? Mert tény, hogy el akarják venni az országunkat, ellenfe­leink azt akarják, hogy néhány évtized alatt, önként adjuk át más földrészekről érkező, más nyelvű, kultúrájú, életformájú idegeneknek. Európa már invázió alatt áll, a brüsszeli bürokrácia és a nyugati országok többségének élén a bevándorlást támogató vezetők állnak, és ránk is ezt akarják kényszeríteni. Ezért a küszöbön álló választás nem csupán arról szól, hogy kik állhatnak a kormányrúdnál a következő négy évben, és nem is négy év lesz a tét, hanem országunk, nemzetünk jövője.

A magyar történelemben többször voltak kiélezett helyzetek, sorsdöntő pillanatok, amikor a szövevényes, bonyolult, az átlagember számára érthetetlen, gyakran „úri huncutságnak” tartott politika világában vagy-vagyra egyszerűsödött a kérdés. Mint 1848. március 15-én a Nemzeti dalban és mint Orbán Viktor tegnapi Kossuth téri beszédében. A miniszterelnök minden eddiginél világosabban, egyértelműbben és keményebben kifejtette a helyszínen ünneplő százezrek és közvetve az egész ország nyilvánossága előtt, hogy április 8-án mi magyarok hosszú évekre, évtizedekre döntünk országunk, nemzetünk jövőjéről. Ezért a tét rendkívül nagy, a választási lehetőség azonban egyszerű: nemzeti, demokratikus vagy nemzetek fölötti, antidemokratikus pártlistákra és jelöltekre – végül mindenütt vagy egy nemzeti vagy egy „Soros-jelöltre” – lehet majd szavazni minden választópolgárnak. Arra is figyelmeztetett, hogy csak akkor tudjuk megvédeni az elmúlt nyolc évben elért gazdasági és társadalmi eredményeinket, és akkor van értelme folytatni az országépítő munkát, ha meg akarjuk és tudjuk védeni az őseinktől örökölt országot a bevándorlást támogató, szervező, migránsokat Európába telepítő nemzetközi hálózatoktól, béraktivistáiktól és itthoni csatlósaiktól.

A Fidesz–KDNP mellett álló nemzeti demokratikus tábor – ezt a legtöbb közvélemény-kutatás és a tegnapi Békemenet is mutatja – ma is nagyobb és erősebb, mint a vele szemben álló erők, de a kormányfő szerint csak akkor győzhet bő három hét múlva, ha megőrzi az egységét, és képes a végsőkig küzdeni. Ehhez a bátorság és elszántság mellett hitre is szükség van, ezért jelképes volt, hogy mint százhetven éve együtt esküdött a nép a magyarok Istenére, tegnap a Kossuth téren is együtt mondta el az ünneplő tömeg nemzeti fohászunk, a Himnusz első versszakát.