Vélemény és vita
A válasz: NEM!
A népszavazás arról is szól, képesek vagyunk-e megőrizni azt az Európát, amelyet elődeink harminchárom nemzedéke formált...
Ha tényleg semmilyen tétje nem lenne a vasárnapi népszavazásnak, akkor is óriási a tétje. Ez nem paradoxon, ezt maga a fogalom, az általa jelölt politikai intézmény garantálja. A népszavazás olyan alkalom, amikor a nép szava – véleménye, akarata – kifejeződik. Táncsics és elvbarátai patetikus jelszava, miszerint „a nép szava Isten szava” – legalábbis demokráciában –, mindig fontos. Politikai értelemben a legfontosabb. A demokrácia eredeti, antik görög fogalma ugyanis – démosz plusz kratosz – azt jelenti: népuralom. Ez elvileg a modern népképviseleti, parlamentáris demokráciákban is így van. A nép szava, azaz többségi véleménye, akarata bármely közügyben a legfontosabb, ügydöntő, a nép által közhatalommal felruházott vezetőkre nézve kötelező. Aki ezt a politikai evidenciát tagadja, kétségbe vonja, netán csak bagatellizálja, az nem demokrata.
A vasárnapi népszavazás önmagában is fontos, hiszen nem mindennapi esemény. Magyarországon legutóbb 2008 márciusában volt rá alkalom, s az elmúlt huszonhét év során összesen hatszor rendeztek nálunk országos népszavazást. A politikai vélemény- és akaratnyilvánítás e formája egyébként egész Európában ritka, az egy Svájcot kivéve. Már csak ez a tény is növeli a referendum jelentőségét. Petőfi Nemzeti dala óta be van vésve az agyunkba, hogyha nekünk, magyaroknak olykor feltesz a történelem egy sorsdöntő, vagy-vagy kérdést, akkor válaszolnunk, választanunk kell: igen vagy nem. Ha „itt az idő”, nem hallgathatunk, lapíthatunk, sunnyoghatunk, különben „sehonnai bitang ember” vagyunk…
Vasárnap tehát nem csak demokratikus érettségünket és elkötelezettségünket, a magyar demokrácia „normális üzemmenetét” kell bizonyítanunk. Persze ez sem kevés, ezért is nagyon fontos, hogy a választási részvétel meghaladja az ötven százalékot, azaz több mint 4,1 millióan leadják érvényes szavazatukat, ugyanis ez kell ahhoz, hogy a referendum érvényes legyen. A korábbi hat népszavazás közül csak kettőnél haladta meg a részvételi arány az ötven százalékot, s a legutóbbi, 2014-es parlamenti választások első fordulójában valamivel több mint ötmillióan szavaztak. A tét most nagyobb: nem az Országgyűlés összetételéről, a kormányról döntünk, hanem Magyarország – tágabb értelemben egész Európa – jövőjéről. A konkrét kérdésen – „Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?” – túlmenően arról szavazunk, hogy milyen Magyarországon és milyen Európában akarunk élni a következő években, évtizedekben.
Maga a népszavazási kérdés annyira evidens, hogy benne van a válasz: minden mérvadó közvélemény-kutatás szerint a magyar lakosság legalább nyolcvan–kilencven százaléka nem akarja ezt. Ezért akiknek nem tetszik a várható eredmény, dezinformációs kampányukban két hamis állítást propagálnak. Először is – határon innen és túl – igyekeznek okafogyottnak, fölöslegesnek, „nem létezőnek” beállítani a népszavazási kérdést, azt próbálva elhitetni, hogy az Európai Unió nem is akar migránsokat telepíteni Magyarországra. Ezt azonban a napokban éppen a brüsszeli hatalmi központ bürokratái – élükön Junckerrel és Schulzcal – egyértelműen cáfolták. Tehát akar! Az Európai Bizottság elnöke kedden ismét megerősítette, nem mondott le arról, hogy az unióba érkezett migránsokat szétosszák a tagországok között, s cinikusan azt üzente a kelet-európaiaknak, így nekünk is: „tanuljuk meg szeretni a migránskvótát”. A migrációs ügyekért felelős uniós biztos pedig szerdán kijelentette, fel kell gyorsítani a menedékkérők EU-n belüli átcsoportosítását, mert a 160 ezer menekült áthelyezését célzó, tavaly szeptemberben elfogadott uniós mechanizmus keretében eddig csupán 5651 embert helyeztek el. Vagyis Brüsszel nyilvánvalóan még (legalább) 154 349 embert kíván deportálni Görög- és Olaszországból a többi tagállamba, köztük Magyarországra.
Azt is könnyű cáfolni, hogy a népszavazásnak – még ha sikeres lesz is – nem lesz jogi és politikai következménye. Ahogy a júniusi brit népszavazásnak, úgy a vasárnapi magyarországinak is lesz politikai, azt követően pedig valamilyen jogi következménye is. Ha ugyanis az állampolgárok többsége nagy arányban elutasítja a brüsszeli migránselosztási mechanizmust, az megerősíti a magyar kormány tárgyalási pozícióját az uniós egyeztetéseken, és precedens lehet más országok számára, s egyre több kormánynak támadhat kedve szintén népszavazást rendezni a brüsszeli öngyilkos bevándorláspolitika elutasításáról. A magyar példa ragadós, erre utalt Simicskó István honvédelmi miniszter is, aki az uniós tagorszá-gok védelmi minisztereinek e heti informális találkozóján azt tapasztalta, már nyolc-tíz ország lakossága határozott és konkrét intézkedéseket vár kormányától a tömeges bevándorlás ellen.
A népszavazás a brüsszeli migránskvóta elutasításán túl arról is szól, hogy készek és képesek vagyunk-e megőrizni azt az Európát s benne Magyarországot, amelyet elődeink harminchárom nemzedéke formált, épített, őrzött és adott át örökségül. Egyre többen vannak, akik nem törődnek bele, hogy „más keblű”, idegen etnikumú, iszlám hitű, kultúrájú bevándorlók szállják meg és formálják saját képükre a görög–római–zsidó–keresztény gyökerű Európa őshonos, szabad népeit. Nem lehet illúziónk: az utóbbi két évben felgyorsuló, tömeges és illegális bevándorlás még csak a kezdete egy minden korábbinál nagyobb méretű, elsöprő erejű népvándorlásnak, s ez az Ázsiában és Afrikában korábban soha nem tapasztalt, patologikus és egyelőre megfékezhetetlen népességrobbanás egyenes következménye. Aki ezt a történelmi kihívást nem érti, s nem próbál rá választ adni, alkalmatlan politikusnak. Ezt is üzenjük vasárnap Brüsszelnek.
A vasárnapi népszavazás önmagában is fontos, hiszen nem mindennapi esemény. Magyarországon legutóbb 2008 márciusában volt rá alkalom, s az elmúlt huszonhét év során összesen hatszor rendeztek nálunk országos népszavazást. A politikai vélemény- és akaratnyilvánítás e formája egyébként egész Európában ritka, az egy Svájcot kivéve. Már csak ez a tény is növeli a referendum jelentőségét. Petőfi Nemzeti dala óta be van vésve az agyunkba, hogyha nekünk, magyaroknak olykor feltesz a történelem egy sorsdöntő, vagy-vagy kérdést, akkor válaszolnunk, választanunk kell: igen vagy nem. Ha „itt az idő”, nem hallgathatunk, lapíthatunk, sunnyoghatunk, különben „sehonnai bitang ember” vagyunk…
Vasárnap tehát nem csak demokratikus érettségünket és elkötelezettségünket, a magyar demokrácia „normális üzemmenetét” kell bizonyítanunk. Persze ez sem kevés, ezért is nagyon fontos, hogy a választási részvétel meghaladja az ötven százalékot, azaz több mint 4,1 millióan leadják érvényes szavazatukat, ugyanis ez kell ahhoz, hogy a referendum érvényes legyen. A korábbi hat népszavazás közül csak kettőnél haladta meg a részvételi arány az ötven százalékot, s a legutóbbi, 2014-es parlamenti választások első fordulójában valamivel több mint ötmillióan szavaztak. A tét most nagyobb: nem az Országgyűlés összetételéről, a kormányról döntünk, hanem Magyarország – tágabb értelemben egész Európa – jövőjéről. A konkrét kérdésen – „Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?” – túlmenően arról szavazunk, hogy milyen Magyarországon és milyen Európában akarunk élni a következő években, évtizedekben.
Maga a népszavazási kérdés annyira evidens, hogy benne van a válasz: minden mérvadó közvélemény-kutatás szerint a magyar lakosság legalább nyolcvan–kilencven százaléka nem akarja ezt. Ezért akiknek nem tetszik a várható eredmény, dezinformációs kampányukban két hamis állítást propagálnak. Először is – határon innen és túl – igyekeznek okafogyottnak, fölöslegesnek, „nem létezőnek” beállítani a népszavazási kérdést, azt próbálva elhitetni, hogy az Európai Unió nem is akar migránsokat telepíteni Magyarországra. Ezt azonban a napokban éppen a brüsszeli hatalmi központ bürokratái – élükön Junckerrel és Schulzcal – egyértelműen cáfolták. Tehát akar! Az Európai Bizottság elnöke kedden ismét megerősítette, nem mondott le arról, hogy az unióba érkezett migránsokat szétosszák a tagországok között, s cinikusan azt üzente a kelet-európaiaknak, így nekünk is: „tanuljuk meg szeretni a migránskvótát”. A migrációs ügyekért felelős uniós biztos pedig szerdán kijelentette, fel kell gyorsítani a menedékkérők EU-n belüli átcsoportosítását, mert a 160 ezer menekült áthelyezését célzó, tavaly szeptemberben elfogadott uniós mechanizmus keretében eddig csupán 5651 embert helyeztek el. Vagyis Brüsszel nyilvánvalóan még (legalább) 154 349 embert kíván deportálni Görög- és Olaszországból a többi tagállamba, köztük Magyarországra.
Azt is könnyű cáfolni, hogy a népszavazásnak – még ha sikeres lesz is – nem lesz jogi és politikai következménye. Ahogy a júniusi brit népszavazásnak, úgy a vasárnapi magyarországinak is lesz politikai, azt követően pedig valamilyen jogi következménye is. Ha ugyanis az állampolgárok többsége nagy arányban elutasítja a brüsszeli migránselosztási mechanizmust, az megerősíti a magyar kormány tárgyalási pozícióját az uniós egyeztetéseken, és precedens lehet más országok számára, s egyre több kormánynak támadhat kedve szintén népszavazást rendezni a brüsszeli öngyilkos bevándorláspolitika elutasításáról. A magyar példa ragadós, erre utalt Simicskó István honvédelmi miniszter is, aki az uniós tagorszá-gok védelmi minisztereinek e heti informális találkozóján azt tapasztalta, már nyolc-tíz ország lakossága határozott és konkrét intézkedéseket vár kormányától a tömeges bevándorlás ellen.
A népszavazás a brüsszeli migránskvóta elutasításán túl arról is szól, hogy készek és képesek vagyunk-e megőrizni azt az Európát s benne Magyarországot, amelyet elődeink harminchárom nemzedéke formált, épített, őrzött és adott át örökségül. Egyre többen vannak, akik nem törődnek bele, hogy „más keblű”, idegen etnikumú, iszlám hitű, kultúrájú bevándorlók szállják meg és formálják saját képükre a görög–római–zsidó–keresztény gyökerű Európa őshonos, szabad népeit. Nem lehet illúziónk: az utóbbi két évben felgyorsuló, tömeges és illegális bevándorlás még csak a kezdete egy minden korábbinál nagyobb méretű, elsöprő erejű népvándorlásnak, s ez az Ázsiában és Afrikában korábban soha nem tapasztalt, patologikus és egyelőre megfékezhetetlen népességrobbanás egyenes következménye. Aki ezt a történelmi kihívást nem érti, s nem próbál rá választ adni, alkalmatlan politikusnak. Ezt is üzenjük vasárnap Brüsszelnek.