Vélemény és vita
A vagyon elfogyott, az eszme eltűnt
Álláspont. Két hír erről a hétről. Az egyik, Kapolyon összedőlt Kádár János háza. A másik, hétfőn az MSZP elnökségi ülése után összeomlott az MSZP
Jelképes ez az időbeli egybeesés. Az még inkább, hogy az MSZMP vagyonát öröklő utódpártnak még arra sem volt figyelme, hogy egy történelmi kor tárgyi relikviáját akár csak kegyeleti okokból megőrizze az utókornak. A párt meghatározó erőcsoportjai inkább egymást falták és falják fel. A veteránok azzal fenyegetőznek, „teremtenek olyan cirkuszt, hogy nem teszik zsebre” utódaik, ha nem térnek végre észre. A megmentőnek kitalált Botka László, megerősítve a másik szegedi erős emberrel, Ujhelyi Istvánnal etikai vizsgálatban látja a kiutat, le akar számolni az árulókkal, a Gyurcsánnyal és a Fidesszel kollaborálókkal. Megint mások, például a Mesterházy Attilához kötődők pedig Botkát fenyegetik, ha nem áll el a listáitól, sőt, ha nem áll félre, nagyon megbánja.
Üres a sifonér, a kassza kiürült, a vagyon elfogyott, a támogatók elillantak, a parlamentben kevés a biztos hely.
A szocialisták utolsó hitelesnek tartott pártelnökének, a pártot 2002-ben győzelemre vezető Kovács Lászlónak igaza lehet abban, nincs elég tehetséges politikus a pártban, aki győzelemre tudná segíteni az MSZP-t a jelenlegi helyzetben. Igaza lehet abban is, hogy az elnökségben a párt legjobbjainak kellene ülniük, de ez most nincs így. Ez azonban, tegyük hozzá, a dolgok mérhetetlen leegyszerűsítése.
Eső után köpönyeg.
A szocialisták lába alól ugyanis már 2006-ban, az őszödi beszéd kiszivárgása után kicsúszott a talaj, amikor megbukott, lelepleződött vezérüket, Gyurcsány Ferencet a bizalmatlansági indítvány parlamenti szavazásakor a helyén hagyták. Ezzel kezdetét vette a párt máig tartó eróziós folyamata. A lavina elindult, az MSZP történelmi mélypontját a közvélemény-kutatók mérései mutatják. Már két egymás mellett álló számjegy sem írható annak a pártnak a neve mellé, amely három cikluson keresztül vezette az országot.
A bukást többek, sőt sokak szerint elsősorban az okozta, aki a hógörgeteget elindította, de végig a lavina tetején egyensúlyozott. A végtelenített haláltáncot maga Gyurcsány Ferenc lejtette, aki úgy ment el az MSZP-ből, hogy ottmaradt. Már a szelleme is bomlasztott. Hát még az ott maradt emberei. A titkos találkák szervezői. Az utódnak gondolt Mesterházy Attilának sem sikerült elűznie ezt a „gonosz szellemet”, s tévedett abban is, hogy a veteránokat szólította fel, lépjenek hátra, ahelyett, hogy Gyurcsánytól igyekezett volna megszabadulni.
A szocialisták sorsa azóta másról sem szól, mint a megmaradt kevés koncon való osztozkodásról. Az ideológia „elfogyott”, a pártvagyon felélésével együtt az eszme is eltűnt. Maradt az „összefogósdi”, a politikai ellenfél szapulása, most meg az árulózás, a „fideszes ügynöközés”.
Úgy is mondhatnánk: dajkamesék. Önfelmentés. Önsajnáltatás. Botka László előhúzásával a cilinderből már csak egy vérszegény betlire futotta az MSZP-nek. Hisz az ő tolmácsolásában a párt gyurcsánytalanítása, az „elmúlt nyolc évezés” idején elfeledett baloldali szociáldemokrata értékek számonkérése és visszacsempészése hiteltelen maradt. Botka ugyanis a Gyurcsány-korszak egyik fenntartója volt. Bukott választmányi elnökként nem hittek neki, ezt mutatták néptelen utcafórumai is. Ráadásul a „győzelem receptjét” hordozó Botkának ki kellett állnia a napra is. A tűző napon pedig a Szeviép-ügy, a parkolóbotrány, a ledózerolt Mars-téri piac kapcsán kiderült, Botka helyi kormányzása sem értékelhető sikertörténetként.
Üres a sifonér, a kassza kiürült, a vagyon elfogyott, a támogatók elillantak, a parlamentben kevés a biztos hely.
A szocialisták utolsó hitelesnek tartott pártelnökének, a pártot 2002-ben győzelemre vezető Kovács Lászlónak igaza lehet abban, nincs elég tehetséges politikus a pártban, aki győzelemre tudná segíteni az MSZP-t a jelenlegi helyzetben. Igaza lehet abban is, hogy az elnökségben a párt legjobbjainak kellene ülniük, de ez most nincs így. Ez azonban, tegyük hozzá, a dolgok mérhetetlen leegyszerűsítése.
Eső után köpönyeg.
A szocialisták lába alól ugyanis már 2006-ban, az őszödi beszéd kiszivárgása után kicsúszott a talaj, amikor megbukott, lelepleződött vezérüket, Gyurcsány Ferencet a bizalmatlansági indítvány parlamenti szavazásakor a helyén hagyták. Ezzel kezdetét vette a párt máig tartó eróziós folyamata. A lavina elindult, az MSZP történelmi mélypontját a közvélemény-kutatók mérései mutatják. Már két egymás mellett álló számjegy sem írható annak a pártnak a neve mellé, amely három cikluson keresztül vezette az országot.
A bukást többek, sőt sokak szerint elsősorban az okozta, aki a hógörgeteget elindította, de végig a lavina tetején egyensúlyozott. A végtelenített haláltáncot maga Gyurcsány Ferenc lejtette, aki úgy ment el az MSZP-ből, hogy ottmaradt. Már a szelleme is bomlasztott. Hát még az ott maradt emberei. A titkos találkák szervezői. Az utódnak gondolt Mesterházy Attilának sem sikerült elűznie ezt a „gonosz szellemet”, s tévedett abban is, hogy a veteránokat szólította fel, lépjenek hátra, ahelyett, hogy Gyurcsánytól igyekezett volna megszabadulni.
A szocialisták sorsa azóta másról sem szól, mint a megmaradt kevés koncon való osztozkodásról. Az ideológia „elfogyott”, a pártvagyon felélésével együtt az eszme is eltűnt. Maradt az „összefogósdi”, a politikai ellenfél szapulása, most meg az árulózás, a „fideszes ügynöközés”.
Úgy is mondhatnánk: dajkamesék. Önfelmentés. Önsajnáltatás. Botka László előhúzásával a cilinderből már csak egy vérszegény betlire futotta az MSZP-nek. Hisz az ő tolmácsolásában a párt gyurcsánytalanítása, az „elmúlt nyolc évezés” idején elfeledett baloldali szociáldemokrata értékek számonkérése és visszacsempészése hiteltelen maradt. Botka ugyanis a Gyurcsány-korszak egyik fenntartója volt. Bukott választmányi elnökként nem hittek neki, ezt mutatták néptelen utcafórumai is. Ráadásul a „győzelem receptjét” hordozó Botkának ki kellett állnia a napra is. A tűző napon pedig a Szeviép-ügy, a parkolóbotrány, a ledózerolt Mars-téri piac kapcsán kiderült, Botka helyi kormányzása sem értékelhető sikertörténetként.