Félpályás útlezárások, forgalomlassítások, keresztbeállások, barikádok. Nyilvánvaló, hogy a szervezők még gondolkodnak a legmegfelelőbb formán, bár blokádot hirdettek, és a blokád voltaképpen az ország közúti közlekedésének teljes megbénítását jelenti, ami már túllépi a tiltakozás polgári kereteit, ez már bizony politikai akció akar lenni a javából.
Óhatatlanul is az 1990-es taxisblokád képei ugranak be ilyenkor az embernek. Napokra megbénult az ország, sok helyütt nemcsak az ellátásban, de a betegszállításban is zavar keletkezett. Természetesen az a demonstráció sem a fuvarozókról és a benzin árának emelkedéséről szólt, hanem arról, hogy távozzék posztjáról az Antall-kormány, s adja át a helyét az SZDSZ-nek. Máig sem sikerült eldönteni, miként kezdődött a taxissztrájk. Pontosabban, ki kezdte. A taxisok, akik spontán felháborodásukban országszerte kezdték elállni az utakat az áremelkedés hírére, vagy az SZDSZ, amely informális úton már korábban megtudta a benzináremelés pontos dátumát, s jó előre „rászervezett” a hír bejelentésére. Tény, hogy szinte pillanatok alatt és bámulatos szervezettséggel állították össze országszerte saját autóikból a barikádokat a taxisok és a fuvarozók. Baloldalon általában azzal indokolták ezt az összehangoltságot, hogy minden taxiban és fuvaros teherautóban volt már akkoriban CB rádió. Lehet, de az is tény, hogy az SZDSZ Mérleg utcai központjába is rövid időn belül megérkeztek a CB rádiók, s innentől kezdve úgy irányítot-
ták onnan az egész taxis- és fuvaros-társadalmat, mint egy hadsereget.
Nehéz helyzetbe került az Antall- kabinet. Nemcsak azért, mert eleve nem volt lehetősége a honvédség bevetésére, hiszen annak Göncz Árpád köztársasági elnök volt a főparancsnoka, Göncznek pedig Pető Iván és a szabad demokrata elit dirigált, de az Antall-kormányt cserben hagyta a rendőrség is, midőn Szabó Győző országos rendőrfőkapitány bejelentette a televízióban, hogy a testület nem alkalmaz erőszakot a blokádban részt vevő taxisokkal, fuvarosokkal szemben. Csak az úgynevezett kormánypárti tüntetés – amit sokan ellentüntetésnek neveztek – mutatta meg azt az erőt, ami végül kijózanította a Mérleg utcai főhadiszállás tábornokait. Tévedés azt hinni azonban, hogy az Antall-kabinet megnyerte volna ezzel a csatát. Az a legjobb esetben is döntetlennel végződött, és e puccskísérlet után – mert puccskísérlet volt! – semmi sem maradt ugyanaz a belpolitikában, ami még a tavaszi választások idején volt…
Azzal, hogy nemrég hivatalosan bejelentették az SZDSZ megszűnését, még nem tudott ez az ország megszabadulni attól a destruktivitástól, amit ez a párt képviselt. Sőt az olvasó figyelmébe ajánlom azt a helyzetelemzést, amit Kövér László házelnök fogalmazott meg decemberben a Magyar Hírlapnak adott interjúban. Szerinte külső erők poszt-SZDSZ-t akarnak építeni. Nyilván nem ez lesz a párt neve, s meglehet, egyetlen régi, szabad demokrata korifeus sem kap majd helyet benne, még Demszky és Kuncze sem, hiába mutogatják magukat rendszeresen a „civilnek” csúfolt tüntetéseken. Ez az alakulat már a hahások, a mostmisek, a fészbukosok s ki tudja még milyen csoportok hálózatára épül – hasonlóan kezdte az SZDSZ is az 1980-es években –, s nemcsak generációs okokból nélkülözi a régi balos és liberális harcosokat, de azért is, mert azok már levitézlettek. Az idén például háromszor is. Jönnek az új emberek, többek között világmegváltó egyetemisták, rózsadombi aranyifjak, értelmiséginek álcázott kalandorok…
Nemcsak programja nincs ennek a konglomerátumnak, de még azt sem tudta eldönteni, hogy megjelenhetnek-e bizonyos pártjelképek a demonstrációin, vagy sem. Fogas kérdés, de kár annyit tépelődni rajta, Mr. Goodfriend majd megmondja, mit kell tenni. A legfontosabb talán most szegénynek és számkivetettnek látszani, valamilyen szinten ezt teszi az a fő tüntetésszervezőnek tartott Várady Zsolt is, aki megalkotta az iWiW-et, majd potom egymilliárdért túladott rajta. Párt még sehol, de folynak már a helyezkedések is, egyelőre senki sem beszél pozíciókról, de a hangadók úgy érzik, lesznek valakik. Miért is ne lennének, hisz ezért dobták be magukat. Elkezdődtek a helyezkedéseket kísérő belső viták is, Várady például otthagyta a MostMi-t. Váratlanul.
Látni kell persze, hogy az új ellenzék nem tudott igazán teret nyerni. Pár ezres tüntetéseket hozott össze, s bármilyen ügyben demonstrált, nem sikerült áttörnie. Még a netes tiltakozásaival sem tudta magával ragadni a társadalom többségét, de még saját generációjának derékhadát sem. A korrupció ellen meghirdetett harc sem volt alkalmas erre. Úgy tűnik, az útdíjra adott válasz, a blokád lesz az az esemény végül, amelyben talpra állítják alkotói a poszt-SZDSZ-t. A terv nyilván arra épül, hogy az útdíj ügye sokakat érint, s így olyan tömegtámogatást lehet a leendő párt mögé varázsolni, ami egészen a hatalom székéig tolná az új formációt. Ők szervezik a tüntetést, vagy csak ráülnek egy elégedetlenségi akcióra? Mindegy is, akárcsak 1990-ben. A hatalom széke azért túl messze van még nekik, de az a minden morális határt átlépő erő, amit az SZDSZ jelentett egykor, újra itt áll majd előttünk, teljes fegyverzetében.