A terméketlen hölgy

Mint a telefonbeszélgetés után kiderült, a kancellár azért neheztelt, mert a pápa Európát egy terméketlen hölgyhöz hasonlította. Ha azt mondta volna, hogy földrészünk egy tigriskígyó, amely számolatlanul nyeli el más földrészek menekülőit, minden bizonnyal nem veszi ennyire a lelkére a gyöngéd szívű, ám gyermektelen Angela. S ha azzal riogatnák, hogy a Római Birodalom bukását a vad, többnyire germán népek előretörése okozta, ami a züllött rómaiakat elsöpörte a föld színéről – és ezen képlet alapján, a változtatandók megváltoztatásával a mai európai helyzet is leírható –, minden bizonnyal mosolyogva tenné félre az egészet, mondván, unom a katasztrófaelméleteket.

Igaz, a mai Németország inkább egy burleszkre emlékeztet, mintsem istenek alkonyára. Egy német kislánynak az iskola nyomására arabul kell bocsánatot kérnie osztálytársától, mert annak német kiejtésén csúfolódott, a frankfurti kitákban (gyermekvendéglőkben) leveszik a sertéshúst az étlapról a moszlim kisgyermekek kedvéért, egy menhelyen talált kézigránátról pedig – amely a politikát életigenlő placebóként fogyasztó liberálisoknál tüntetéshullámot váltott ki – kiderült, hogy balkáni migránsoké, és nem a neonácik akarták őket felrobbantani. A Zeit egyik publicistája vad árjákat lát az Európa-bajnokságot nyert német kézilabdásokban. Eilenberger mintha a mai német politikai osztály bolondériáit pörgetné ki számítógépén: „Csak azt tudom mondani, hogy mindössze egyetlen külföldit láttam a csapatban, az edzőt, de az is izlandi volt, s így jól beleillett az északi, árja képletbe.” Túl német a csapat, ez a baja a derék liberális újságírónak: „Ha a labdarúgás Merkelt jelenti, a kézilabda Petryt.” (Igaz, a csinos és szókimondó Frauke Petry négy gyermekével és a határon való fegyverhasználat követelésével megdöbbentő jelenség a német politikában: a lesüllyedőben lévők szószólója.) Szóval, a kézilabda az Alternative für Deutschland, az AfD sportja, kemény és férfias, de nem amerikai, mint az amerikai futball, és nem a multiké, mint az európai labdarúgás, és száz százalékig a „krumplizabáló német teljesítőképességet” szimbolizálja. (Az ihletett tárcaiíró itt akár krumplibogárrá is változhatott volna.)

Ami a határon való fegyverhasználatot illeti, Izrael nem tartja magát a menekültkonvencióhoz. Minden keménység dacára még így is mintegy negyvenötezer, főleg eritreai és szudáni vándor él izraeli táborokban, akiktől néha egészen rafináltan szabadulnak meg.

Papírokat ígérnek nekik és háromezer-ötszáz dollárt, aztán repülőn Ugandába és Szudánba szállítják őket. Ott emberkereskedők kezén tűnnek el, az ugandai és a szudáni kormányzat pedig tagadja, hogy lenne szerződése a zsidó állammal menekültek befogadására. Ausztrália nem fogad be senkit: a Legfelső Bíróság most utasította el egy bangladesi nő keresetét. Az indokolásban az alkotmányra hivatkoztak, s így a jövőben a be nem fogadás e döntés alapján precedensértékű lesz. A flotta nem engedi át a menekülők hajóit, s vagy visszafordítják őket, vagy emberrakományukat deportálják Nauruba és más szigetekre. A kiválasztottak Pápua-Újguineába kerülnek.

Az ausztrál politikusok tisztában vannak azzal, hogy nincs kormányzati forma, amely jobban ki lenne téve belső zavaroknak, mint a demokrácia, a népuralom, mert változékonyabb és törékenyebb, mint a többi. Inkább választják hát az egyértelmű döntés veszélyét, mint azt, hogy a döntésképtelenség felborítsa a társadalmi békét. S nem értik a terméketlen hölgyet, a vén Európát.