A szomszéd tehene

Lehet alacsony részvételről beszélni – évi három kampányt csak a politológusok élveznek igazán –, kormányzati hátszelet emlegetni, de a lényegen ez mit sem változtat. Négyévi kormányzás után a magyarok többsége Orbán Viktor pártjával képzeli el a folytatást: országos, uniós és helyi szinten egyaránt. Miért van ez így, mi ennek a gazdasági, erkölcsi, emberi háttere? Nos, ez az, ami a lenyűgöző alaptalansággal magát baloldalnak nevező ellenzéki térfélen az égvilágon senkit sem érdekel.

Sőt még csak az sem lépi át a szocialista, gyurcsányista, exbajnaista és még ördög tudja, milyenista politikusok ingerküszöbét, hogy vasárnap alig kértek belőlük a választók. Érdektelen az is, hogy most már nemcsak a Fidesz pofozza őket bucivá, hanem a megyei közgyűlések zömében a Jobbik is előz. Nem keresnek választ arra sem, hogy Ózd miért a radikális jobboldalon és nem a „helyi történelmi tradíciókkal rendelkező baloldalon” keres karakán megoldást a kilátástalanságra.

Mindez mellékes, bagatell az „értékazonos, baloldali, modern, nemzeti elkötelezettségű politikára” készülő oldalon. Őket egyvalami érdekli: hogyan szerepeltek a többi „demokratikus” párthoz képest. Egyszerűsítve: ki mennyit kap az ellenzéki önkormányzati koncból. Még profánabbul:
a mi megdöglött tehenünk mellett a „demokrata szomszédnak” hány jószága fordult fel. Mert ha több, hát az zsír-király-császár, über tuti nyalánkság – csak hogy egy modernista, trendi kifejezéssel érzékeltessük
a baloldal éppen esedékes megújulását.

A választások végére előkerült Tóbiás József MSZP-elnök például ezért mutatkozott az egyszeri választó áll-leeső döbbenetére boldog kis felhőnek vasárnap este.

Neki bejött az élet: pártja előzte a Demokratikus Koalíciót, az Együtt–PM-et, sőt, az LMP-nek is oda a reális esélye a baloldali váltópártiságra.

Ez már eladható a tagságnak, a középkáderek jó része pedig kap valami pénzt az önkormányzatokban, közgyűlésekben – tehát nem kerül veszélybe a friss pártsarzsi. Kisebb üröm lehet persze az örömben, hogy a Botka Szegeden túl jól szerepelt, de hát a Laci nem akar Pestre jönni, talán nem is csak egyelőre. Mesterházy visszatérésére sem kell számítani ebben a helyzetben, az öregek hőzöngése is kezelhető. Kunhalmi Ágival persze alighanem lesz még gond, a Bokros-liezont nem lehet csak úgy elfelejteni, hiszen elnöki presztízs is van a világon. De a fővárosi frakciót Horváth Csaba vezetheti majd, ő kellőképpen megkeseredett és dühös a főpolgármesteri kavarás miatt a budapesti szocikra, hogy mellé álljon. Dübörög
a káderpolitika, na.

Ennél is fontosabb, hogy vannak pénzosztó polgármesteri helyek is, azaz a pártot és vezéreit finanszírozó háttérország is visszakap valamit korábbi „befektetéseiből”.
Végezetül egy időre elmúlt az „inváziós” veszély is, a párt talán nem bomlik tovább, Gyurcsány „visszavehet az arcából”.

Amit Gyurcsány Ferenc természetesen nem fog megtenni. Nem erre szerződött egójával és az új pártja környékén sündörgő hazai és nemzetközi lobbistákkal. A vasárnapi eredmény persze csalódás, a terv a szocia­listák előzése volt, hát ez nem sikerült. Országos választáson megtudja szorítani az MSZP-t, de helyi szinten még a szocik erősebbek. Több az irodájuk, a mozgatható „nagymamájuk”, jobban ismerik a volt téeszelnököt és a kocsmárost is. Itt még nem tud győzni. De igazából nem is ez az ő pályája, a fejétől kell megszerezni a „halat”. Tóbiásék most levegőhöz jutottak, de ha folyamatosan bombázza őket a demokrata unió-párt gondolatával, az összefogást olyan nagyon-nagyon imádó szocialista tagság okoz bőven gondot az MSZP-elnöknek. Akkor pedig megint lehet valamit keresni.

Ráadásul Bokros az ő kottája szerint játszik, az Együtt–PM-nek pedig immár egyetlen esélye a csatlós szerep.

Mert ha valaki, az exbajnaista párt csúfosan leszerepelt ezen az önkormányzati választáson. Budapesten még elért ezt-azt – persze zömében mint az összefogás harmadik tagja –, vidéken azonban a kutya sem kért belőle. A viszonylagos uniós siker után a megyékben egyetlen jelöltet sem sikerült a közgyűlésekbe juttatnia. Persze innen szép megújulni, de talán nem alaptalan a felvetés, hogy ez a szép útkeresés arról fog szólni, hogy az Együtt–PM-et Szigetvári úr, avagy Karácsony úr fogja rásózni a „demokratákra”.

Összegezve: a „demokraták” vasárnap után is folytatják „kompromisszum nélküli küzdelmüket az orbáni elnyomó hatalom” ellen, miközben a „modern baloldal megteremtése” jegyében egymás hátában váltják a késeket. Ha ezzel végeznek, talán lesz némi idejük az ország, az emberek gondjaival is foglalkozni. De az ilyesmit tisztes demokrata nem szereti elkapkodni…