Vélemény és vita
A szabadság népe
Álláspont. Ezért most, az európai ház lakóinak sorsát eldöntő történelmi küzdelem során sem nekünk kell tettekkel bizonyítani, hogy milyen nagy érték a szabadság és függetlenség
Egy éve, a magyar országgyűlési választások előtt néhány nappal az Európai Néppárt EP-frakcióvezetője, Manfred Weber Budapesten kampányolt a CSU-szövetséges Fidesz mellett, majd egy német lapinterjúban kijelentette: elismerés övezi Orbán Viktort amiatt, hogy a magyar társadalom döntő többsége őt támogatja, hogy védi az uniós határokat, s „ő az, aki a bevándorlás kérdésének kulcsát a kezében tartja”.
Két nappal ezelőtt ismét Budapestre látogatott Weber, hogy Orbánnal tárgyaljon a hárompontos ultimátumáról, amelynek teljesítése esetén tartja elkerülhetőnek a Fidesz néppárti tagságának megszüntetését. Miért lett barátból ellenfél a bajor politikus – ő vagy a Fidesz vezetője változott nagyot egy év alatt? Nos, nyilvánvalóan nem utóbbi, hiszen Orbán Viktor ugyanazt a kereszténydemokrata, családközpontú, nemzeti elkötelezettségű, bevándorlásellenes politikát képviseli, mint egy, kettő vagy négy éve.
Weber azonban jelenlegi és még inkább vágyott üléspontjához igazítja az álláspontját, igyekszik mindazok – köztük az EPP baloldali, bevándorláspárti szárnya, valamint a nyugat- és észak-európai szocialisták és liberálisok – kedvében járni, akiknek támogatására szüksége lehet ahhoz, hogy az Európai Bizottság következő elnöke lehessen. Ezért nyilatkozott most is kétértelműen: azt mondta, konstruktív megbeszélést folytatott a magyar pártelnök-miniszterelnökkel, de nem oldottak meg minden problémát, s vannak alapvető euró-pai értékek, amelyeket az EPP minden tagjának, így a Fidesznek is tiszteletben kell tartania. Arra az újságírói kérdésre, hogy mik Európa értékei, azt válaszolta: a szabadság. A szabadság abban, hogy ki hogyan éli az életét.
Ha Weber és a Néppárt többi vezetői ezt komolyan gondolják – vagy gondolnák –, akkor nem volna vita Orbán Viktorral, a Fidesszel, Magyarországgal. Nekünk ugyanis a legfőbb értékünk a szabadság és függetlenség. A három nemzeti ünnepünk közül egy a független, keresztény államot megalapító szent királyunkra, a másik kettő pedig nagy forradalmainkra és szabadságharcainkra emlékeztet. Nekünk, a „szabadság népének” az a sorsunk, hogy 1848 óta minden év március 15-én válaszolnunk kell Petőfi kérdésére és felszólítására: „Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok!” Ahogy százhetvenegy évvel ezelőtt Pesten a Nemzeti dalt hallgató sokezres tömeg a szakadó esőben levett kalappal, sapkával esküt tett a magyarok Istenére, hogy rabok tovább nem leszünk, dicső elődeink esküje ma is, minden magyart kötelez, bármi vagy bárki, bárhonnan és bárhogyan fenyegeti is a szabadságunkat.
Magyarország ma már nem tartozik a nagy európai államok közé (ezer vagy ötszáz éve még az volt), de „a Jóisten olyan helyre tette a térképen, hogy időnként rajta keresztül érkezik a történelem” – írta Orbán Viktor három éve a Frankfurter Allgemeine Zeitungban megjelent cikkében. Mint például 1848–49-ben, amikor az egész kontinensen legtovább kitartó magyar szabadságharc kivívta Európa népeinek csodálatát, mert amikor már (mint Petőfi írta) elzúgtak Európa forradalmai, „lecsendesűlt és szabadságát nem vívta ki”, akkor a minden irányból támadó, külső és belső ellenség gyűrűjében a magára maradt magyarság összefogott, és a legyőzöttnek vélt hős honvédsereg 1849 tavaszán felszabadította az ország – Erdélyt is beleértve – területének kilenctizedét. Akkor és 1956-ban is a magyarok ellen összefogó nagyhatalmak és az óriási katonai túlerő tudta csak leverni szabadságharcunkat. Ezért most, az európai ház lakóinak sorsát eldöntő történelmi küzdelem során sem nekünk kell tettekkel bizonyítani, hogy milyen nagy érték a szabadság és függetlenség.
Két nappal ezelőtt ismét Budapestre látogatott Weber, hogy Orbánnal tárgyaljon a hárompontos ultimátumáról, amelynek teljesítése esetén tartja elkerülhetőnek a Fidesz néppárti tagságának megszüntetését. Miért lett barátból ellenfél a bajor politikus – ő vagy a Fidesz vezetője változott nagyot egy év alatt? Nos, nyilvánvalóan nem utóbbi, hiszen Orbán Viktor ugyanazt a kereszténydemokrata, családközpontú, nemzeti elkötelezettségű, bevándorlásellenes politikát képviseli, mint egy, kettő vagy négy éve.
Weber azonban jelenlegi és még inkább vágyott üléspontjához igazítja az álláspontját, igyekszik mindazok – köztük az EPP baloldali, bevándorláspárti szárnya, valamint a nyugat- és észak-európai szocialisták és liberálisok – kedvében járni, akiknek támogatására szüksége lehet ahhoz, hogy az Európai Bizottság következő elnöke lehessen. Ezért nyilatkozott most is kétértelműen: azt mondta, konstruktív megbeszélést folytatott a magyar pártelnök-miniszterelnökkel, de nem oldottak meg minden problémát, s vannak alapvető euró-pai értékek, amelyeket az EPP minden tagjának, így a Fidesznek is tiszteletben kell tartania. Arra az újságírói kérdésre, hogy mik Európa értékei, azt válaszolta: a szabadság. A szabadság abban, hogy ki hogyan éli az életét.
Ha Weber és a Néppárt többi vezetői ezt komolyan gondolják – vagy gondolnák –, akkor nem volna vita Orbán Viktorral, a Fidesszel, Magyarországgal. Nekünk ugyanis a legfőbb értékünk a szabadság és függetlenség. A három nemzeti ünnepünk közül egy a független, keresztény államot megalapító szent királyunkra, a másik kettő pedig nagy forradalmainkra és szabadságharcainkra emlékeztet. Nekünk, a „szabadság népének” az a sorsunk, hogy 1848 óta minden év március 15-én válaszolnunk kell Petőfi kérdésére és felszólítására: „Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok!” Ahogy százhetvenegy évvel ezelőtt Pesten a Nemzeti dalt hallgató sokezres tömeg a szakadó esőben levett kalappal, sapkával esküt tett a magyarok Istenére, hogy rabok tovább nem leszünk, dicső elődeink esküje ma is, minden magyart kötelez, bármi vagy bárki, bárhonnan és bárhogyan fenyegeti is a szabadságunkat.
Magyarország ma már nem tartozik a nagy európai államok közé (ezer vagy ötszáz éve még az volt), de „a Jóisten olyan helyre tette a térképen, hogy időnként rajta keresztül érkezik a történelem” – írta Orbán Viktor három éve a Frankfurter Allgemeine Zeitungban megjelent cikkében. Mint például 1848–49-ben, amikor az egész kontinensen legtovább kitartó magyar szabadságharc kivívta Európa népeinek csodálatát, mert amikor már (mint Petőfi írta) elzúgtak Európa forradalmai, „lecsendesűlt és szabadságát nem vívta ki”, akkor a minden irányból támadó, külső és belső ellenség gyűrűjében a magára maradt magyarság összefogott, és a legyőzöttnek vélt hős honvédsereg 1849 tavaszán felszabadította az ország – Erdélyt is beleértve – területének kilenctizedét. Akkor és 1956-ban is a magyarok ellen összefogó nagyhatalmak és az óriási katonai túlerő tudta csak leverni szabadságharcunkat. Ezért most, az európai ház lakóinak sorsát eldöntő történelmi küzdelem során sem nekünk kell tettekkel bizonyítani, hogy milyen nagy érték a szabadság és függetlenség.