Vélemény és vita
A skizofrén sas
Szomszédaink szükségállapotot is hirdethetnek az országban, ha veszélybe kerülne a közrend és a belbiztonság.
Hát megértük ezt is, pedig eddig a szomszédból úgy nézett ki, hogy csak itt lehet a Farkasodú, de még kétfejű sas ide, kétfejű sas oda, egészen biztos, hogy a Sasfészek is itt van. Aztán, bár a palota itt maradt, a Cifra-kapu azért csak odaát épült meg, tegnaptól pedig még az április végén elfogadott szigorított menekültügyi törvény is életbe lépett Ausztriában. Ennek értelmében szomszédaink szükségállapotot is hirdethetnek az országban, ha veszélybe kerülne a közrend és a belbiztonság. Igen ám, de a törvény nem az autótolvajoktól, adóelkerülőktől, piti csalóktól, markecolóktól, gyilkosoktól vagy más, kisebb vagy nagyobb gonosztevőktől védené meg az osztrák közbiztonságot. Nem bizony, gondos, és sok esetben vaskalapos sógoraink a menekültektől tartanak, pontosabban a menekültek nagy száma miatt aggódnak.
Óvatosságnak álcázott aggodalmuk már addig terjed, hogy felénk fordították tekintetüket, mert, legalábbis Hans Peter Doskozil osztrák védelmi miniszter szerint ugyan Líbiából leginkább a Földközi-tengeren át érkeznek a menekültek, Ausztriának mégis elsősorban Magyarországra kell figyelnie, és követnie kell a migránsok útvonalának alakulását. Ami kicsit érthetetlen, mert Magyarországon jelenleg nincs útvonaluk a migránsoknak. Néhány szépreményű persze áthámozza magát a többek között az osztrákok által is bírált határkerítésen, ami persze csúnyább annál, mint amit ők építettek a szlovén határon, meg amilyennek az építésébe az olasz, és igen, bizony a magyar határon is belekezdtek, de hát ízlésekről most sem érdemes vitatkozni. Ellenben meg kell említeni, hogy Bécs annyira óvatos, hogy még ilyen, számára szinte éteri körülmények ellenére is időnként szúrópróbaszerű ellenőrzésekkel örvendezteti meg Hegyeshalomnál az Ausztriába tartókat, és szemrebbenés nélkül nézi végig a több kilométeres kocsisorokat.
De a skizofrénia megtestesült madaraként az osztrák sas ezt is biztosan a bal fejével nézi, és azzal is beszél, amikor alaptalanul bírál, miközben Ausztriát óvó jobb fejében tiszta és világos gondolatok sorjáznak, mert ha azzal gondolkodik, akkor mindig pontosan tudja, hogy mit miért tesz. És úgy tűnik, a Brenner-hágónál is a jobb fej tárgyal az olaszokkal, akik mindenféle kerítés ellen ágálnak és berzenkednek, de Matteo Renzi menekültügyben képviselt álláspontját ismerve ezen nincs semmi csodálkoznivaló. Legfeljebb azzal a kivétellel lehetünk gazdagabbak, hogy az ellentétek bizony nem minden esetben vonzzák egymást.
Pedig úgy tűnik, a matematika sem megy nagyon az osztrák sasnak, mert most azon tanakodnak, hogy hogyan is kell elszámolni harminchétezer-ötszázig, az idén ugyanis ennyi menekültet akarnak befogadni, mert korábban a csúfosan megbukott Werner Faymann által vezetett osztrák kormány ennyiben határozta meg a befogadás felső korlátját. A levezetés azért fontos számukra, mert amennyiben az idén többen érkeznek, Ausztria lezárhatja a határait. Elhangzottak olyan osztrák vélemények, amelyek szerint ha „a harminchétezer-ötszázas korlát csupán a kedvezően elbírált kérelmekre vonatkozik, úgy hasonlóan sokan nyújtanak majd be menedékkérelmet, mint tavaly, amit Ausztria még egyszer nem bírna el”. Most számháború folyik az idén eddig Ausztriába érkezett menekültek pontos számáról, a szórás meglehetősen nagy, tizenegy- és huszonkétezer fő között változik.
Az odaát ténykedő sok Ebelasztin lovag, aki egy halvány violáért képes volt háborút kirobbantani, mindenesetre felfoghatná végre, hogy mi magunkon, az unión és így rajtuk is segíteni akarunk, hiszen már Háry János is megmondta Ferenc császárnak, csak ezt az osztrákok mindig elfelejtik: Azért ha baj van, gyüvök én kérem! És ez akkor is igaz, ha az osztrák sasnak időnként egy feje van és alkalmanként úgy hívják, hogy csirke.
Óvatosságnak álcázott aggodalmuk már addig terjed, hogy felénk fordították tekintetüket, mert, legalábbis Hans Peter Doskozil osztrák védelmi miniszter szerint ugyan Líbiából leginkább a Földközi-tengeren át érkeznek a menekültek, Ausztriának mégis elsősorban Magyarországra kell figyelnie, és követnie kell a migránsok útvonalának alakulását. Ami kicsit érthetetlen, mert Magyarországon jelenleg nincs útvonaluk a migránsoknak. Néhány szépreményű persze áthámozza magát a többek között az osztrákok által is bírált határkerítésen, ami persze csúnyább annál, mint amit ők építettek a szlovén határon, meg amilyennek az építésébe az olasz, és igen, bizony a magyar határon is belekezdtek, de hát ízlésekről most sem érdemes vitatkozni. Ellenben meg kell említeni, hogy Bécs annyira óvatos, hogy még ilyen, számára szinte éteri körülmények ellenére is időnként szúrópróbaszerű ellenőrzésekkel örvendezteti meg Hegyeshalomnál az Ausztriába tartókat, és szemrebbenés nélkül nézi végig a több kilométeres kocsisorokat.
De a skizofrénia megtestesült madaraként az osztrák sas ezt is biztosan a bal fejével nézi, és azzal is beszél, amikor alaptalanul bírál, miközben Ausztriát óvó jobb fejében tiszta és világos gondolatok sorjáznak, mert ha azzal gondolkodik, akkor mindig pontosan tudja, hogy mit miért tesz. És úgy tűnik, a Brenner-hágónál is a jobb fej tárgyal az olaszokkal, akik mindenféle kerítés ellen ágálnak és berzenkednek, de Matteo Renzi menekültügyben képviselt álláspontját ismerve ezen nincs semmi csodálkoznivaló. Legfeljebb azzal a kivétellel lehetünk gazdagabbak, hogy az ellentétek bizony nem minden esetben vonzzák egymást.
Pedig úgy tűnik, a matematika sem megy nagyon az osztrák sasnak, mert most azon tanakodnak, hogy hogyan is kell elszámolni harminchétezer-ötszázig, az idén ugyanis ennyi menekültet akarnak befogadni, mert korábban a csúfosan megbukott Werner Faymann által vezetett osztrák kormány ennyiben határozta meg a befogadás felső korlátját. A levezetés azért fontos számukra, mert amennyiben az idén többen érkeznek, Ausztria lezárhatja a határait. Elhangzottak olyan osztrák vélemények, amelyek szerint ha „a harminchétezer-ötszázas korlát csupán a kedvezően elbírált kérelmekre vonatkozik, úgy hasonlóan sokan nyújtanak majd be menedékkérelmet, mint tavaly, amit Ausztria még egyszer nem bírna el”. Most számháború folyik az idén eddig Ausztriába érkezett menekültek pontos számáról, a szórás meglehetősen nagy, tizenegy- és huszonkétezer fő között változik.
Az odaát ténykedő sok Ebelasztin lovag, aki egy halvány violáért képes volt háborút kirobbantani, mindenesetre felfoghatná végre, hogy mi magunkon, az unión és így rajtuk is segíteni akarunk, hiszen már Háry János is megmondta Ferenc császárnak, csak ezt az osztrákok mindig elfelejtik: Azért ha baj van, gyüvök én kérem! És ez akkor is igaz, ha az osztrák sasnak időnként egy feje van és alkalmanként úgy hívják, hogy csirke.