Vélemény és vita
A romok asszonya
Németország a nulladik órában, 1945-ben rosszabbul nézett ki, mint Szíria ma.
Történészek egyhangú véleménye, hogy a berlini Trümmerfrau, a romokat eltakarító asszony lett az újrakezdés jelképe. Ma a végé.
A németek nyolcvan százaléka nevezi gunyoros éllel a kancellárt Trümmerfraunak. Egy országot dönt romba, és nem hajlandó az elégedetlenségi hullámoktól megvédeni saját népét. Hallani sem akar a bevándorlás korlátozásáról. Nincs B tervem – mondta egy tévéinterjúban még törökországi útja előtt. Nincs B terv – mondta egykor II. Vilmos császárnak az ifjabb Moltke is, a vezérkar főnöke, amikor Marne-nál a franciák megállították a villámháborúban bízó németeket.
Mintha egy év alatt semmibe veszett volna Kohl kancellár minden munkája, amivel egyesítette a két Németországot: az idegenek beözönlésének gátlástalan kierőszakolását egyesek már-már Hitler végzetes tettéhez hasonlítják, amikor Berlin ostromakor a metró alagútjait vízzel árasztotta el, nem törődve az oda menekült emberekkel. Merkel ártatlan polgárokat ítél el és bélyegez meg szélsőjobboldaliként, mert politikai gyűléseken kétségbe merik vonni a kormányzat isteni bölcsességét. S mintha nem tudná a jelentőségét, futballisták után most menekültekkel szelfizik. A szelfi nem személyes ízlés dolga. Hello, Angéla – ez egy egész nemzetnek szól.
A szociáldemokraták azt jövendölik, hogy nélkülük bekövetkezik az anarchia korszaka. Az ország lakói közül viszont sokan úgy látják, hogy már nem a kisembert képviselik, és Sigmar Gabriel, az alkancellár személyében is megosztja a társadalmat. Az oroszok figyelnek. A fura nevű Nemzeti Bolsevik Párt vezetője, Eduard Litvinov ex katedra arról beszél, hogy Európa volt gyarmatainak gyarmatává válik a beözönléssel, és elégtétellel látja, hogy a kelet-európai volt szocialista országok nem akarnak osztozni a Nyugat sorsában. Plutokrata rémuralom a bevándorlók örömtüzeivel és egy kancellárral, aki a Kneszetben héberül beszél.
Az AfD, a német alternatíva pártja a hét végi hesseni tartományi választásokon előretört. Olyan nagyvárosokban lett tényező, mint Darmstadt vagy Giessen, és Frankfurtban, a pénztőke német fővárosában is a negyedik helyre került. Berlinben szélsőbalosok horogkeresztet festettek egy szálló bejárati részére, hogy megakadályozzák az AfD konferenciáját, és Baden-Württembergben egy jelöltjük panaszt tett, hogy egy baloldali akciócsoport őt és a családját antiszemita és rasszista jelszavakkal támadta meg, piszkos jobboldaliaknak nevezték őket.
A lelkek megzavarodására jellemző, hogy az AfD képviselőjelöltje, Alex Beresowsky Odesszában született, és baloldaliak zsidózzák le. Egyébként a baloldali akciócsoportokat az eszmék és szavak inflációjában élő Németországban sokan a ma SA-jának nevezik, és nem véletlenül: Berlinben több utcát uralnak éppúgy „köztes térként”, rendőrök nélkül, mint a törökök.
A kancellár megint törököt fogott. A törökök annyi menekülttel túszként a kezükben magas árat szabnak, és alkudoznak. Túl a pénzen azt is hallani akarják, hogy felveszik őket az unióba. Merkel ünnepélyes és távlatos kijelentései annyit érnek Recep Tayyip Erdogan szemében, mint egy köteg biztosítási kötvény a tűz fellobbanásának pillanatában. Azért udvarias, hiszen Washingtonból és Tel-Avivból olyan szelek fújnak, hogy Merkel nem fog megbukni: mint a menekültügyek legjobb tudója még az ENSZ következő főtitkára is lehet.