A realitás

Az egyszázalékos párt egyetlen képviselője a brókerbotrány kapcsán nemrég az asztalra csapott, és kijelentette: a miniszterelnök és a kormány méltatlan és alkalmatlan az ország további vezetésére. Ezért – érzékelve politikai súlyát és a mögötte állók tömegek határozott követelését – felszólította a kormányfőt, hogy nyújtson be maga ellen bizalmatlansági indítványt, majd miután mindenki megdöbbenésére a miniszterelnök ezt a határidőre nem tette meg, határozati javaslatot nyújtott be az Országgyűlés feloszlatására. Ahogy blogjában fogalmaz, „ez az első lépése annak, hogy az emberek kezébe adjuk jövőjüket. Hogy végre ők dönthessenek a folytatásról”.

Az egyszázalékos párt egyetlen képviselője ezek után helyet foglalt a parlament hátsó padsorában, lehunyta a szemét, és mély álomba merült. A kép megelevenedett: az Országgyűlés tagjai a kezdeményezés kapcsán azonnal a homlokukra csapnak, „tényleg, ez a megoldás, nincs más lehetőség” felkiáltással. A Fidesz-frakció és a kormány tagjai – élükön Orbán Viktorral – szemlesütve mormogják maguk elé: igaza van az egyszázalékos párt egyetlen képviselőjének, ez a legjobb megoldás. A képviselők ekkor felállnak, és közfelkiáltással kimondják az Országgyűlés feloszlatását. Az államfő új választásokat ír ki, az egyszázalékos párt támogatottsága hirtelen meredeken emelkedni kezd, a párttagság felduzzad, egyszerre mindenki csatlakozni akar. Az egyszázalékos párt kétharmados győzelmet arat a választásokon, végre virágozni kezd a demokrácia, eljön a Kánaán. Ennél a résznél azonban kellemetlen meglepetés éri az egyszázalékos párt egyetlen képviselőjét, megszólal ugyanis az ülésvezető elnök csengője, vége az álomnak, fel kell ébredni és szavazni kell. Épp arról a törvényjavaslatról, amely a brókerbotrányok áldozatainak kártérítését szolgáló vagyon biztonságba helyezéséről szól. Az egyszázalékos párt egyetlen képviselője pedig bosszúsan állapítja meg, hogy emberek kezébe adott döntés eredményeképpen megválasztott kormány még mindig a helyén van, és végzi a dolgát.