Vélemény és vita
A pozsonyi egér
A nagy várakozások és lázas előkészületek ellenére ugyanis a pozsonyi európai uniós csúcstalálkozón a lényeget tekintve semmilyen konkrét eredmény nem született.
„Egy hegy vajúdott és olyant, / olyan fájdalmasat sikoltott, / hogy mindenki / felérohant, / hivén, méhében várost hordott / s Párisnál is nagyobbat szülhetett: / s a hegység szült egy egeret.” Ha a nagy francia költő, meseíró, La Fontaine időutazása során a 17. századból nem kedvenc ókorába, hanem a 21. századba kalandozik, s a múlt pénteken történetesen Pozsonyba kirándul, a vajúdó hegységről szóló meséjében a francia főváros helyére alighanem Szlovákia fővárosa – évszázadokon át a Magyar Királyság koronázóvárosa – került volna. A nagy várakozások és lázas előkészületek ellenére ugyanis a pozsonyi európai uniós csúcstalálkozón a lényeget tekintve semmilyen konkrét eredmény nem született.
Ha csak azt nem tartjuk eredménynek, hogy a huszonnyolcból huszonhét uniós tagállam vezetője egyáltalán leült egy asztal köré, és szóba állt egymással. (A huszonnyolcadik Egyesült Királyság miniszterelnöke a júniusi népszavazás nyomán már ezt a gesztust sem tartotta fontosnak, noha még több évig az unió teljes jogú tagja.) A házigazda Robert Fico persze nemigen tehetett mást, mint hogy sikernek nevezze azt, hogy az uniós vezetők megegyeztek abban, „abszolút mértékben összpontosítani kell a külső határok védelmére”. A szlovák kormányfő szerint a pozsonyi csúcstalálkozó – amelyen „rossz dolgokkal is szembe kellett nézni” – egyik hozadéka az volt, hogy rámutatott a huszonhét tagország azon akaratára, hogy folytatni kívánják az uniós projektet. „Kimondtuk, hogy ennél jobb nincs” – fogalmazott dodonai módon. Donald Tusk képes volt ennél is semmitmondóbb értékelést adni a csúcson elért „eredményről”. Ki kell küszöbölni az unióban eddig elkövetett hibákat, és az európai huszonhét állam jövőjére kell tekinteni. „Ha előre akarjuk mozdítani Európát, nem lehet úgy folytatni, ahogy eddig” – mondta az Európai Tanács lengyel elnöke. Rámutatott: az Európai Unió „előremozdításának” céljából megegyezés született az úgynevezett „pozsonyi útitervről”, amely azokat a célokat tartalmazza, amelyeket az EU az elkövetkező hónapokban el akar érni. A konkrét célokat ismertetve kifejtette: be kell biztosítani a schengeni és külső határok teljes védelmét, ezzel összefüggésben folytatni kell az együttműködést Törökországgal és a Nyugat-Balkán országaival, illetve minden segítséget meg kell adni a tagországoknak belső biztonságuk megőrzéséhez.
Összesen ennyit volt képes mondani Európa második világháború óta legsúlyosabb, egyre mélyülő válságáról és a teendőkről az unió egyik vezetője. Az Európai Bizottság elnöke pedig „konkrét javaslatokat” mutatott be a tagországok vezetőinek, ám a tizennégy pontból álló útiterv egyetlen valóban konkrét pontja az, hogy Jean-Claude Juncker bejelentette: „Nem hagyjuk magára Bulgáriát”, s ezért a bolgár–török határ védelmére az unió 108 millió eurós összeget különített el, amelyet jövőre újabb 116 millióval egészítenek ki. A magyar miniszterelnök ezt joggal nevezte sikernek, hiszen két nappal korábban bulgáriai látogatásán éppen ő szorgalmazta, hogy az uniónak meg kell segítenie Bulgáriát, mert Európa jövője nem Brüsszelben dől el, hanem a bolgár–török határon. Azt mondta: „Ha tudunk adni hárommilliárd eurót a törököknek, akik nem tagjai az EU-nak, akkor lehetetlen, hogy ne tudjunk adni 160 millió eurót a bolgároknak, akik meg tagjai az EU-nak”. Orbán Viktor szerint azonban a pozsonyi EU-csúcs sikertelen volt abból a szempontból, hogy nem sikerült megváltoztatni Brüsszel önsorsrontó és naiv bevándorláspolitikáját. Kiemelte: az unióban most is többet beszéltek a szétosztás gyorsításáról, mint a migránsok megállításáról a schengeni övezet határán. Úgy vélte, ha most nem sikerült megváltoztatni az uniós politikát, erre legközelebb szeptember 24-én Bécsben tehetnek kísérletet, amikor a balkáni útvonalon érintett országokkal is egyeztetnek, és megpróbálnak a mostani elhibázott bevándorláspolitikáról áttérni az önvédelmi politikára.
A legtöbb tudósítás és kommentár szerint Orbán Viktor teljesen másként magyarázta és értékelte a pozsonyi csúcson történteket, mint a többiek. Ez csak első pillantásra látszik így, mivel a visegrádi négyek többi vezetője inkább a megegyezés irányába mutató elemeket emelte ki. A lengyel kormányfő például azt emelte ki, a csúcstalálkozón megállapodás jött létre arról: el kell indítani az Európai Unió (EU) megváltoztatására irányuló folyamatot. A jelen lévő európai politikusok elismerték, hogy a migrációs politika eddigi modellje nem vált be – közölte Beata Szydlo. Az ő és Fico értékelése azonban lényegét tekintve egyáltalán nem mond ellen Orbán Viktorénak, aki szerint a csúcs legjobb híre Magyarország számára, hogy a V4 az egyetlen országcsoport, amely konkrét javaslatokkal érkezett Pozsonyba, hogy milyen legyen az új unió, amely sikeresebb a mainál, vagyis a V4-es miniszterelnökök többszöri tanácskozása az elmúlt hónapokban nem volt hiábavaló. Mint mondta, olyan menetrendet fogadtak el, amely jelzi a fő állomásait annak a folyamatnak, amelynek végén jövőre Rómában egy dokumentumban lezárják a Brexit utáni önértékelési folyamatot. Ebben meghatározó vélemény lesz a V4-é, amelynek van kikristályosodott álláspontja – fűzte hozzá a magyar miniszterelnök. Akárhogyan nézzük az elhangzott nyilatkozatokat, kijelentéseket, a Juncker által bemutatott tizennégy pontos tervet, Pozsonyban az uniós vezetők csak arról egyeztek meg, hogy hamarosan újabb egyeztetéseket tartanak a migránsválság kezeléséről és az Európai Unió jövőjéről. A menetrend következő kulcsdátumának az EU elődjét alapító római szerződés aláírásának hatvanadik évfordulója ígérkezik, jövő márciusban. De előtte tartanak egy informális csúcstalálkozót a jövő év elején, a máltai soros EU-elnökség alatt is. „Tettekkel kell megmutatnunk, hogy a jelenleginél jobbak tudunk lenni” – fogalmazott Angela Merkel, de mint tudjuk, a német kancellárnál már egy éve elakadt a régi lemez a „Wir schaffen das!” (Megcsináljuk) című elavult slágernél. Ezért nem több, mint illúzió a legnagyobb példányszámú német napilap, a Bild hétvégi kommentárja: „Európa megértette. Most már csak cselekedni kell.”
Alighanem mégiscsak a távoli múltból korunkba látogató józan eszű, a tabukkal nem törődő La Fontaine találta fején a szöget. Pozsonyban bizony csak egy egeret szültek. Vajon mi születik ezen a szombaton Bécsben?
Ha csak azt nem tartjuk eredménynek, hogy a huszonnyolcból huszonhét uniós tagállam vezetője egyáltalán leült egy asztal köré, és szóba állt egymással. (A huszonnyolcadik Egyesült Királyság miniszterelnöke a júniusi népszavazás nyomán már ezt a gesztust sem tartotta fontosnak, noha még több évig az unió teljes jogú tagja.) A házigazda Robert Fico persze nemigen tehetett mást, mint hogy sikernek nevezze azt, hogy az uniós vezetők megegyeztek abban, „abszolút mértékben összpontosítani kell a külső határok védelmére”. A szlovák kormányfő szerint a pozsonyi csúcstalálkozó – amelyen „rossz dolgokkal is szembe kellett nézni” – egyik hozadéka az volt, hogy rámutatott a huszonhét tagország azon akaratára, hogy folytatni kívánják az uniós projektet. „Kimondtuk, hogy ennél jobb nincs” – fogalmazott dodonai módon. Donald Tusk képes volt ennél is semmitmondóbb értékelést adni a csúcson elért „eredményről”. Ki kell küszöbölni az unióban eddig elkövetett hibákat, és az európai huszonhét állam jövőjére kell tekinteni. „Ha előre akarjuk mozdítani Európát, nem lehet úgy folytatni, ahogy eddig” – mondta az Európai Tanács lengyel elnöke. Rámutatott: az Európai Unió „előremozdításának” céljából megegyezés született az úgynevezett „pozsonyi útitervről”, amely azokat a célokat tartalmazza, amelyeket az EU az elkövetkező hónapokban el akar érni. A konkrét célokat ismertetve kifejtette: be kell biztosítani a schengeni és külső határok teljes védelmét, ezzel összefüggésben folytatni kell az együttműködést Törökországgal és a Nyugat-Balkán országaival, illetve minden segítséget meg kell adni a tagországoknak belső biztonságuk megőrzéséhez.
Összesen ennyit volt képes mondani Európa második világháború óta legsúlyosabb, egyre mélyülő válságáról és a teendőkről az unió egyik vezetője. Az Európai Bizottság elnöke pedig „konkrét javaslatokat” mutatott be a tagországok vezetőinek, ám a tizennégy pontból álló útiterv egyetlen valóban konkrét pontja az, hogy Jean-Claude Juncker bejelentette: „Nem hagyjuk magára Bulgáriát”, s ezért a bolgár–török határ védelmére az unió 108 millió eurós összeget különített el, amelyet jövőre újabb 116 millióval egészítenek ki. A magyar miniszterelnök ezt joggal nevezte sikernek, hiszen két nappal korábban bulgáriai látogatásán éppen ő szorgalmazta, hogy az uniónak meg kell segítenie Bulgáriát, mert Európa jövője nem Brüsszelben dől el, hanem a bolgár–török határon. Azt mondta: „Ha tudunk adni hárommilliárd eurót a törököknek, akik nem tagjai az EU-nak, akkor lehetetlen, hogy ne tudjunk adni 160 millió eurót a bolgároknak, akik meg tagjai az EU-nak”. Orbán Viktor szerint azonban a pozsonyi EU-csúcs sikertelen volt abból a szempontból, hogy nem sikerült megváltoztatni Brüsszel önsorsrontó és naiv bevándorláspolitikáját. Kiemelte: az unióban most is többet beszéltek a szétosztás gyorsításáról, mint a migránsok megállításáról a schengeni övezet határán. Úgy vélte, ha most nem sikerült megváltoztatni az uniós politikát, erre legközelebb szeptember 24-én Bécsben tehetnek kísérletet, amikor a balkáni útvonalon érintett országokkal is egyeztetnek, és megpróbálnak a mostani elhibázott bevándorláspolitikáról áttérni az önvédelmi politikára.
A legtöbb tudósítás és kommentár szerint Orbán Viktor teljesen másként magyarázta és értékelte a pozsonyi csúcson történteket, mint a többiek. Ez csak első pillantásra látszik így, mivel a visegrádi négyek többi vezetője inkább a megegyezés irányába mutató elemeket emelte ki. A lengyel kormányfő például azt emelte ki, a csúcstalálkozón megállapodás jött létre arról: el kell indítani az Európai Unió (EU) megváltoztatására irányuló folyamatot. A jelen lévő európai politikusok elismerték, hogy a migrációs politika eddigi modellje nem vált be – közölte Beata Szydlo. Az ő és Fico értékelése azonban lényegét tekintve egyáltalán nem mond ellen Orbán Viktorénak, aki szerint a csúcs legjobb híre Magyarország számára, hogy a V4 az egyetlen országcsoport, amely konkrét javaslatokkal érkezett Pozsonyba, hogy milyen legyen az új unió, amely sikeresebb a mainál, vagyis a V4-es miniszterelnökök többszöri tanácskozása az elmúlt hónapokban nem volt hiábavaló. Mint mondta, olyan menetrendet fogadtak el, amely jelzi a fő állomásait annak a folyamatnak, amelynek végén jövőre Rómában egy dokumentumban lezárják a Brexit utáni önértékelési folyamatot. Ebben meghatározó vélemény lesz a V4-é, amelynek van kikristályosodott álláspontja – fűzte hozzá a magyar miniszterelnök. Akárhogyan nézzük az elhangzott nyilatkozatokat, kijelentéseket, a Juncker által bemutatott tizennégy pontos tervet, Pozsonyban az uniós vezetők csak arról egyeztek meg, hogy hamarosan újabb egyeztetéseket tartanak a migránsválság kezeléséről és az Európai Unió jövőjéről. A menetrend következő kulcsdátumának az EU elődjét alapító római szerződés aláírásának hatvanadik évfordulója ígérkezik, jövő márciusban. De előtte tartanak egy informális csúcstalálkozót a jövő év elején, a máltai soros EU-elnökség alatt is. „Tettekkel kell megmutatnunk, hogy a jelenleginél jobbak tudunk lenni” – fogalmazott Angela Merkel, de mint tudjuk, a német kancellárnál már egy éve elakadt a régi lemez a „Wir schaffen das!” (Megcsináljuk) című elavult slágernél. Ezért nem több, mint illúzió a legnagyobb példányszámú német napilap, a Bild hétvégi kommentárja: „Európa megértette. Most már csak cselekedni kell.”
Alighanem mégiscsak a távoli múltból korunkba látogató józan eszű, a tabukkal nem törődő La Fontaine találta fején a szöget. Pozsonyban bizony csak egy egeret szültek. Vajon mi születik ezen a szombaton Bécsben?