A piros ász nálunk van

Természetesen a reálbér-emelkedésnek nincs élete, de ez a mi béremelkedésünk, a mi kormányunk kölyke, nyugodtan büszke lehet rá mindenki, az is, aki majd nem ide szavaz majd, mert ez a mi béremelkedésünk minden pártszimpátia felett áll, nem tesz különbséget, nem válogat, de érint mindenkit. Ha még azt a maradék három hónapot, ami a hatvanhoz kell, hozzácsapjuk, és béremelkedésünk tendenciája sem változik, azaz emelkedik tovább, akkor 2018. február 23-án, már ötéves születésnapját ünnepelhetjük.

Az ötéves emelkedés több mint egy kormányciklus, bár ehhez rögtön azt is hozzá kell tennünk, hogy nem minden kormány képes ilyen teljesítményre, azonban ez a mostani igen. De például 2010 előtt regnáló elődjei nem kedveskedtek így az embereknek, pontosabban Medgyessy Péter egyszeri ötvenszázalékos béremeléssel már próbálkozott rövidke regnálása elején, csak az nem önerőből, nem az ország és gazdaság erejéből „ment”, hanem hitelből. Meg is puccsolták annak rendje és módja szerint, a hitelt meg fizethettük vissza, még az is, akinek egy fillérrel sem emelkedett a fizetése. Utódai is annyira jól muzsikáltak, hogy a végére már mindenkinek tele volt mindene, ez alól kivételt a pénztárcák jelentették. Most más a helyzet, a hitel, huss, eltűnt, visszafizettük, és a pénztárcás helyzet is megváltozott. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy szeptemberben is két számjegyű reálbér-növekedés volt Magyarországon, az év első kilenc hónapjában pedig 10,2 százalékkal nőttek a reálkeresetek, és az sem titok, hogy ebben nagy szerepet játszott a hatéves bérmegállapodás.

Ez az ötvenhét hónapja tartó emelkedés csak erre az évre lefordítva azt jelenti, mintha minden magyar család kapott volna tizenharmadik havi fizetést, talán még egy kicsit többet is. De jelenti azt is, hogy teljesült a bérmegállapodás fontos pontja, és ezért újabb fél százalékponttal kisebb lesz a szociális hozzájárulási adó mértéke 2018. január 1-től. Ezzel összesen mintegy kétszázmilliárd forinttal csökkennek jövőre a vállalkozások adóterhei. És itt jöjjön, csupán a párhuzam kedvéért, még egy ötvenszázalékos példa, az év első kilenc hónapjában a nettó bérek átlagosan több mint ötven százalékkal voltak magasabbak, mint 2010 hasonló időszakában. És igaz, hogy ezt nem egy tollvonással intézte el a kormány, hanem hét év alatt, de az is igaz, hogy nem kellett hozzá se Medgyessy, se egy újabb hitel. Munka persze igen, de ez az eredménye, hogy ma négymillió-négyszázötvenegyezer ember dolgozik Magyarországon.

Ehhez kell némi tőkevonzó képesség is, de azzal meg éppen rendelkezünk, ahogy ezt Szijjártó Péter is megemlíti lapunknak adott interjújában, a piros ász, a kilencszázalékos társasági adó, nálunk van. A cégek jönnek, a beruházások értéke az idén közel 3,2 milliárd euróra, mintegy ezermilliárd forintra emelkedik. Ezek után azon sem kell csodálkozni, ha esetleg hivatalos helyeken is megerősítik, hogy az európai gazdasági növekedés motorját a visegrádi országokban kell keresni, a hitetlenkedőknek legyen elég annyi, hogy a V4-ek és Németország közötti kereskedelmi forgalom tavaly ötvenöt százalékkal haladta meg a német–francia forgalmat.

Ha mindehhez eláruljuk azt is, hogy a talonban ott van a kiskereskedelmi forgalom ötvenegy hónapja tartó emelkedése, valamint azt, hogy már most készülnek a karácsonyi rohamra a webáruházak, a csomagküldő és futárszolgálatok, akkor valószínűsíthetjük, hogy olyan forgalmat realizálnak a kereskedők az év végén, hogy még a Tesco is önkéntes létszámemelést és bérfejlesztést hajt végre talán az ünnepek előtt.