A pénz fegyvere

A probléma, ami az alap és hazai „fiókja, az Ökotárs” körül alakult ki, sajnos sokáig aktuális marad. Még akkor is, ha a hatósági vizsgálatok választ adnak néhány jogi kérdésre…

Nagy pillanat volt az, amikor az Euró­pai Parlament ominózus ülésén bejelentette a baloldali blokk, hogy minden eszközzel támogatni fogja magyarországi elvbarátait. Természetesen azért, hogy a „magyar” ballib elzavarhassa Orbán Viktort és kormányát. Több nyilatkozó szerint ezzel még a soron következő választásokat sem szabadott volna megvárni, hiszen napról napra nagyobb károkat okoz a budapesti polgári kormány. Hogy kinek? Mindene előtt a demokrácia, a sajtószabadság és általában mindenféle liberális vívmány eszméjének, vívmány alatt értve a bankokat és az általuk vezényelt grandiózus devizahitel-akciót is.

Mindez annak a 2011-ben kezdődő és 2012-re áthúzódó aktív uniós támadássorozatnak volt az eleme, amely Brüsszel részéről majdnem „tettlegességig” fajult. Idehaza csak vártuk, hogy mi történik, mit jelent a valóságban a hazai balliberális erők „minden eszközzel való támogatása”. A tettlegesség alatt főként egy kiprovokált etnikai konfliktust értenék, amelyet aztán Brüsszel meglátása szerint csak külső erőkkel lehetne megfékezni. A szorgos ügyködésnek, az állandó lejáratási kísérleteknek, a megalapozatlan vádaknak és a verbális megaláztatások sosem szűnő folyamának egy újabb kétharmad lett a vége, azaz ez is közrejátszott a kormányoldal újabb kétharmados választási győzelmének megszületésében. De semminek sincs vége, így a hazai balliberális erők EU-ban meghirdetett akciójának sem. Sőt, számomra még Barroso kissé joviálisra sikeredett budapesti látogatása sem tett pontot erre. Innen nézve igencsak meglephetik a közembert idehaza, hogy idegen államok pénzt oszthatnak itthon bizonyos kiválasztott alapítványokon keresztül. S bár e pénz egy része szolgálhat akár pozitív célokat is, szinte semmi akadálya annak, hogy a másik része pártokhoz és bizonyos mozgalmakhoz, méghozzá politikai és ideológiai tartalmakkal feltöltött, de civilnek mondott egyesületekhez, csoportokhoz kerüljön. Ezer módja lehet ennek. Ez is annak a balos támogatásnak lenne a része, amelyet az EP-ben ígért be a Cohn-Bendit-féle rohamosztag? Hiába nem tagja az EU-nak Norvégia, ahogy Boros Imre írta tegnapi számunkban, bekapcsolták a szervezet pénzügyi vérkeringésébe. Arról pedig Pozsgai Zsolt cikkezett korábban e helyütt, hogy kiderült, a magyarországi melegeknek is jutott a norvég „forintokból” sajátos nemi kultúrájuk terjesztésére és a jogaikért folytatott harcra. Nem nagy ügy, mondják a másik oldalon, s lehet, hogy így is van. De egy szög a fogyó magyarság koporsófedelébe, nem is beszélve arról a kabinetnek a koporsójáról, amely mégiscsak azt a családot állította politikájának középpontjába, amelyet egy férfi és egy nő alkot.