Máté T. Gyula

Vélemény és vita

A paripa szava

Olyan trendi, sirály-király-császár dolog lenne, ha most elkezdenék gúnyolódni a Kurultajon.

Talán még egy lájtos sört is kiérdemelnék valamelyik rakparti divathelyen. Sőt a régmúlt, az élő hagyomány, a közös értékek kifigurázása még itt-ott fizetne is. Tudják, mint Borat, a mű kazah vagy bármely silány övön aluli történelemparódia.

A bugaci Kurultajra a hétvégén sok tízezer ember ment el. Nem riasztotta őket vissza a fülledt hőség sem, fontosnak érezték, hogy ott legyenek. Hagyományőrzők ezekre a napokra készültek egy éven át, tucatnyi országból érkeztek lovasok, íjászok, kézművesek, népművészek. Nekik ez jelentette az év fénypontját, ez jelentett hovatartozást, összetartozást. Ezt nem lehet nem tisztelni.

Persze lehet az egyre inkább értelmetlen finnugor–türk vitán vívódni, miközben meglehet, a maga módján mindkettő igaz. Lehet érveket és álindokokat gyártani. Egy valami azonban vitathatatlan: a Kurultaj olyan kapcsolatokat teremt népek között, amelyek pótolhatatlanok.

Mikor van alkalma az „átlag magyarnak” kazah népviseletet, kirgiz harcművészetet vagy éppen
török turbánt látni? Mikor beszélhetnek egymással, mikor ismerhetik meg egymást? Mikor érthetik meg jobban a közös múltat? Akár hadakoztunk, akár barátkoztunk akkor egymással.

S igen, nekünk magyaroknak is sokat jelent, ha tudunk Attiláról. Ha megismerhetjük azt a korszakot, amellyel a történelemkönyvek csínján bánnak. Ha tudunk arról a világról, amikor győztünk, és nem azt nevelték belénk, hogy vesztes, kevesebbre alkalmas és mindig alkalmazkodásra köteles nép vagyunk.
Van még egy szempont: mindez gazdasági kapcsolatot, előnyt is jelent. Nem közhely, hanem valóság, hogy Keleten a bizalom, a barátság, az adott szó igazsága többet ér sokszor az írásba foglalt normáknál. Ezzel nem élni ostobaság. Ez nem kérdőjelezi meg európai elkötelezettségünket, hanem egy esélyt ad arra, hogy az unión belül gyorsabbak és hatékonyabbak legyünk sokaknál.

Az Európai Unió és Oroszország gazdasági háborúja senkinek sem jó. A magyar termelőknek is sokba kerül. Ugyanakkor ne legyen egy másodpercig sem kétségünk, hogy a brüsszeli szankciókat ünneplő államok többsége a „hátsó ajtón” keresztül már viszi vissza termékeit és cégeit Oroszországba. Szanyi Tibor MSZP-s politikus valóban magyar érdeket szolgál, amikor azt mondja, hogy „az igazolt magyar károk” fedezetét majd Brüsszel lerendezi, Magyarország meg legyen csöndben és főleg ne próbálkozzon önálló külpolitikával? A szocialista európai parlamenti képviselő szerint a magyar zöldségtermelők jobban teszik, ha nem egyénieskednek, „hosszú távú érdeküket az szolgálja”, ha nem „kacsingatnak az orosz piacra”. Mert az nyilván zavarna egy sor brüsszeli kacsingatást…

Mert nem csak magyar felismerés, hogy a Kelet felé nyitni kell. Németország, Franciaország is robog és dübörög arra. Az Amerikai Egyesült Államok is arra remél új piacokat és lehetőségeket.

A Kurultaj az úgynevezett „népi diplomáciának” is az eszköze. Ilyen nagyságrendű rendezvény sehol sincs, márpedig itt majd száznegyvenmillió ember közösségéről beszélünk. Ez az üzenet hozzájuk is eljut. A Kurultajon nem véletlenül volt ott ankarai vagy éppen biskeki újságíró. Nekünk természetes lehetőségünk és környezetünk ez a piac. Csak éppen a már említett verseny miatt nagyon sokan nem akarják, hogy Magyarország részt vegyen ebben.

A közös múltunk és a rokontudatú népek bizalmi kötése páratlan esélyt ad arra, hogy Kazahsztántól Törökországig is jó értelemben vett kivételezett helyzetet szerezzünk. Utat nyit Oroszország felé is, és erősíti a kínai kapcsolatot.

A Kurultaj talán legszebb pillanata az volt, amikor egy tüneményes aranyszőrű lovat mutattak be. A „ló nyelvén” a vendégek és a magyarok is értettek.