A pápa látogatása

Ha valakik netán valamiféle „fordított Canossa-járást” várnak Ferenc pápa holnapi strasbourgi látogatásától, alighanem úgy járnak, mint ama bizonyos éhes kucu, amelyik makkal álmodott – aztán felébredt és úgy maradt. A katolikus egyházfő ugyanis nem vezekelni, pláne nem meghunyászkodni megy az Európai Parlamentbe, hanem feltehetően a maga közvetlen, egyenes, határozott módján figyelmeztetni és inteni fogja az európai választópolgárok felhatalmazásából ott ülő képviselőket arra, hogy mi a kötelességük. Huszonhat évvel ezelőtt az első pápaként Strasbourgba látogató II. János Pál a következő missziós területeket jelölte meg az egyesült Európa számára: a teremtett világ megőrzése, szolidaritás a szegényekkel, bevándorlókkal és menekültekkel, valamint az emberről alkotott átfogó nézet megújítása. Ezek a témák ma még fontosabbak és sürgetőbbek, és mint Ferenc pápa hangsúlyozta a napokban: választ kell adni arra a mély lelki válságra, amely uralja és megosztja az Európában élőket. Úgy fogalmazott: „Európa nem találja identitását és misszióját, miközben Istenre szomjazik.”

Vagyis a pápa látogatása egészen másmilyen lesz, mint másfél hónappal ezelőtt az Eurovíziós Dalfesztivál idei győzteséé. A Conchita Wurst álnevű – szakállas nőként mutatkozó, bár férfiként anyakönyvezett – Thomas Neuwirth a szintén osztrák és homoszexuális Ulrike Lunacek zöldpárti EP-képviselő, az Európai Parlament egyik alelnöke (és négy másik párt képviselőinek) meghívására „a tolerancia és a szexuális különbözőségek tiszteletben tartása” jegyében adott félórás szabadtéri koncertet Brüsszelben, az EP épülete előtt. Lunacek azt hangoztatta, hogy szükség van olyan emberekre, mint Conchita Wurst, akinek az EU központjában tett látogatása „fontos politikai üzenetet” hordoz. De vajon milyen politikai – és spirituális – üzenetet hordoz az EP zöld alelnöke és hasonszőrű képviselőtársai számára a pápa látogatása? Egyáltalán megértik-e ezt a mondatot: „Ha az egységes Európa tervét az alapító atyák lelkülete szerint valósítjuk meg, akkor ma is tudunk konkrétan válaszolni a jelenlegi Európa kihívásaira.”

Az alapító atyák lelkülete szerint?! Az EP baloldali és liberális frakcióinak elmúlt ötéves ciklusának ostoba és rosszhiszemű akciói – többek között amikor ismétlődően azzal vádolták Magyarországot, hogy megsérti az unió alapértékeit – inkább azokkal a szélsőséges, uszító „értelmiségi” kampányokkal voltak hasonló lelkületűek, amelyek során például a „módszeresen fasizálódó” Magyarországot „a kontinens rothadó gócának” nevezték, és Európa értelmiségijeit az Orbán-kormány megdöntésére szólították fel. Az aljas támadások láttán szerencsére nem állt egyedül a magyar miniszterelnök azon véleményével, hogy a mai Európában olyan fő irányvonal érvényesül, amely alapvetően egyház-, vallás-, család- és nemzetellenes, ezzel szemben amit mi, magyarok képviselünk, az nem tartozik ebbe, ezért támadnak minket rendszeresen a szocialista–liberális fő irányvonalba tartozó politikusok, gazdasági, kulturális és egyéb potentátok.

Ezek az Európai Parlamentbe választott képviselők aligha ismerik az alapító atyák örökségét, amit egyikük, Robert Schuman egykori francia külügyminiszter 1950-ben így fogalmazott meg: „Az európai közösség nem fog hasonlítani sem egy birodalomhoz, sem a Szent Szövetséghez; a nemzetek közötti kapcsolatokra kiterjedő demokratikus egyenjogúság lesz az alapja.” A demokrácia a kereszténység nagy eszméinek, erkölcsi alapelveinek és több mint egy évezreden át formált kultúrájának köszönheti a létét, és Schuman meggyőződése szerint a jövőben „a demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem is lesz. Egy keresztényellenes demokrácia olyan karikatúra lesz, amely vagy zsarnokságba, vagy anarchiába süllyed”. A mai öntelt hatalmaskodók és önhitt anarchisták az unió befolyásos fórumain és színpadain jól láthatóan már annyira elszakadtak az európai gyökerektől, értékektől és ideáloktól, hogy azt sem tudják, amit a nagy spanyol filozófus, Ortega a sokféleség dinamikus egységéről írt: „Európa méhraj: sok méh, mely együtt repül.” Ebben a méhrajban szerintünk nincs helyük az egyenlők között egyenlőbbeknek, a másoknál mindent jobban tudóknak, akik nem dolgoznak, csak irányítják és ellenőrzik a többieket, mint a disznók Orwell Állatfarmjában. Az Európai Unió azonban nem állatfarm, hanem egyenjogú népek, nemzetek, államok szövetsége, érték- és érdekközössége. Amelynek fundamentuma a zsidó–keresztény spirituális és kulturális örökség.

Bár Ferenc pápa vélhetőleg nem ismeri a magyar kormányfő pénteki baden-badeni beszédét, ahol elmondta, hogy az Európai Uniónak nevezett projekt elakadt, ezért új Európa-politikára van szükség, alighanem ő is beszél erről holnap Strasbourgban. S ha ennek eredményeként a hétszázötvenegy EP-képviselő között csak egy „elveszett juh” is megkerül, a „jó pásztor” követe, a pápa már nem ment hiába.