Vélemény és vita
A nemzetstratégia második felvonása
Álláspont. A hazai cégvezetők és a gazdasági élet krémje előtt tartott az iparkamara rendezvényén bő két éve igen meggyőző előadást Orbán Viktor miniszterelnök
A beszéd végkicsengése nagyjából az volt, hogy a munkaerő-problémáinkat magunknak kell megoldanunk, ellentétben más nyugat-európai országok gyakorlatával, bevándorlók helyett lehetőleg minden területen magyar munkaerőt kell alkalmazni. A miniszterelnök nem győzte hangsúlyozni, hogy minden munka fontos, a takarítói állás éppúgy, mint a géplakatosi vagy a mérnöki, és mindenkinek a munkáját meg kell becsülni. Továbbá nem elég csak megakadályozni a migrációt, annak is elejét kell venni, hogy vészesen fogyjon a nemzet. Ma már lassacskán eljutottunk oda, hogy a GDP-hez mérten hazánk költi a legtöbb pénzt családtámogatásra az unióban, lehetőség van arra, hogy ötszázalékos forgalmiadó-tétel mellett épüljenek új lakások, a családi otthonteremtési kedvezmény (csok) pedig mindeddig a három vagy több gyermeket nevelő családoknak adott lehetőséget alacsony kamatozású kölcsön felvételére.
Az otthonteremtési program nyújtotta lehetőséget a bevezetése óta kilencvenezer család vette igénybe, és ezáltal 45 ezerrel több gyermek születhet, legalábbis ennyivel többet vállalnának a szülők, mint enélkül. Gondoljunk csak bele, ennyien élnek Dunaújvárosban vagy Nagykanizsán, vagyis csak a csok első felvonása által egy közepes méretű városnyival lehetünk többen. És mi jöhet még, kérdezhetnénk, de a napokban erre is megkaptuk a választ, hiszen a kabinet arról döntött, hogy a kétgyermekes családok is igénybe vehetik a tízmillió forint összegű, háromszázalékos kamatozású kölcsönt, a háromgyermekeseknél pedig a kölcsönfelvétel lehetősége 15 millió forintra emelkedik.
A csok kibővítése része a gazdaságpolitikának, a családpolitikának és a nemzetstratégiának. Nemcsak a gyermekvállalóknak, de az építőiparnak is lendületet adott és ad. Mindez a számokban is megmutatkozik, hiszen a kedvezményes lakásáfa és a csok is hozzájárult ahhoz, hogy idén 17–18 ezer új lakás épüljön, ami harminc százalékkal több, mint az előző évben. Másrészt ez nemcsak a kettő-, de az egygyermekes családoknak is komoly üzenet, amelyek további kis jövevénnyel gyarapítanák környezetüket. Azt, hogy a második felvonás demográfiai értelemben milyen változásokat hozhat, csak becsülni lehet, de ha csupán számokban mérnénk a sikert, akkor sem tévednénk nagyot, márcsak azért sem, mert jelenleg nyolcszázezer családban él kettő, százhatvanezerben pedig három gyermek. Persze nem célszerű a gyermekvállalást az emocionális síkról a számok világába terelni, többek között azért sem, mert sokak számára ez meglehetősen érzékeny terület.
De szigorúan a nemzet- és gazdaságpolitikánál maradva miért fontos mindez? Azért, mert a demográfián múlik minden. Hiába produkálunk uniós éltanulóként négy százaléknál vagy annál is nagyobb gazdasági növekedést, ha nincs gyermek, és nincs utánpótlás, tényleg csak az a lehetőség marad, hogy bevándorlók töltik be a nélkülözhetetlen munkaköröket, és akkor még nem beszéltünk ennek társadalmi és kulturális hatásáról.
Szerencsére itt nálunk a régióban a politikai és gazdasági vezetők megértették az idők szavát. Megértették, hogy nem szárnyalhat például az építőipar, ha nincs, aki dolgozzon. Jelenleg ugyanis a munkaerőhiányra nem jelent megoldást, hogy már 8800-an tanulják az építőipari szakmát az eddigi 8400 helyett, mert nincs több fiatal, aki tanulná. Ezen pedig változtatni szükséges, ha továbbra is életképes és fejlődő régiót, és virágzó Magyarországot szeretnénk.
Az otthonteremtési program nyújtotta lehetőséget a bevezetése óta kilencvenezer család vette igénybe, és ezáltal 45 ezerrel több gyermek születhet, legalábbis ennyivel többet vállalnának a szülők, mint enélkül. Gondoljunk csak bele, ennyien élnek Dunaújvárosban vagy Nagykanizsán, vagyis csak a csok első felvonása által egy közepes méretű városnyival lehetünk többen. És mi jöhet még, kérdezhetnénk, de a napokban erre is megkaptuk a választ, hiszen a kabinet arról döntött, hogy a kétgyermekes családok is igénybe vehetik a tízmillió forint összegű, háromszázalékos kamatozású kölcsönt, a háromgyermekeseknél pedig a kölcsönfelvétel lehetősége 15 millió forintra emelkedik.
A csok kibővítése része a gazdaságpolitikának, a családpolitikának és a nemzetstratégiának. Nemcsak a gyermekvállalóknak, de az építőiparnak is lendületet adott és ad. Mindez a számokban is megmutatkozik, hiszen a kedvezményes lakásáfa és a csok is hozzájárult ahhoz, hogy idén 17–18 ezer új lakás épüljön, ami harminc százalékkal több, mint az előző évben. Másrészt ez nemcsak a kettő-, de az egygyermekes családoknak is komoly üzenet, amelyek további kis jövevénnyel gyarapítanák környezetüket. Azt, hogy a második felvonás demográfiai értelemben milyen változásokat hozhat, csak becsülni lehet, de ha csupán számokban mérnénk a sikert, akkor sem tévednénk nagyot, márcsak azért sem, mert jelenleg nyolcszázezer családban él kettő, százhatvanezerben pedig három gyermek. Persze nem célszerű a gyermekvállalást az emocionális síkról a számok világába terelni, többek között azért sem, mert sokak számára ez meglehetősen érzékeny terület.
De szigorúan a nemzet- és gazdaságpolitikánál maradva miért fontos mindez? Azért, mert a demográfián múlik minden. Hiába produkálunk uniós éltanulóként négy százaléknál vagy annál is nagyobb gazdasági növekedést, ha nincs gyermek, és nincs utánpótlás, tényleg csak az a lehetőség marad, hogy bevándorlók töltik be a nélkülözhetetlen munkaköröket, és akkor még nem beszéltünk ennek társadalmi és kulturális hatásáról.
Szerencsére itt nálunk a régióban a politikai és gazdasági vezetők megértették az idők szavát. Megértették, hogy nem szárnyalhat például az építőipar, ha nincs, aki dolgozzon. Jelenleg ugyanis a munkaerőhiányra nem jelent megoldást, hogy már 8800-an tanulják az építőipari szakmát az eddigi 8400 helyett, mert nincs több fiatal, aki tanulná. Ezen pedig változtatni szükséges, ha továbbra is életképes és fejlődő régiót, és virágzó Magyarországot szeretnénk.