A nehezebb út

Nyolc évvel ezelőtt, amikor az országot a szakadékba taszító balliberális kormány Bajnaistól, Gyurcsányostul megbukott, és a jobboldal átvette a kormányrudat, egyben az is eldőlt, hogy véget ér a családokat sújtó, évek óta tartó ámokfutás. A családtámogatási rendszer teljes szétverésének, a lakástámogatások megnyirbálásának, a forinthitelek támogatáskorlátozásának nemcsak az elkedvetlenedés lett a vége, hanem a devizahiteles pokol is. Adóemelések, megszorítások, munkanélküliség – ez volt a program, és egy ilyen politika nyilván nem növelte a gyermekvállalási kedvet, ami meg is látszott a statisztikákon.

Szinte a nulláról kellett újra elindulni, de az Orbán-kormány következetesen elkezdte megint összerakni a „családtámogatási puzzle-t”. Visszaállította és kiterjesztette a családi adókedvezmény rendszerét, ugyanígy tett a gyessel és a gyeddel, bevezette a családi otthonteremtési kedvezményt, azaz a csok-ot, amelynek nemrég a bővítését is bejelentették, így a kétgyerekesek is megkapják a tízmillió forint kedvezményes kölcsönt, amelynek összegét a háromgyermekesek esetében tizenötmillió forintra emelik. A gyerekeket azonban fel is kell nevelni, ezért növelik folyamatosan az ingyenes étkeztetésbe bevontak számát, amely már eléri a háromszázezret, és ezért juthat egyre több gyermek olyan tankönyvekhez, amelyekért nem kell fizetni. A családtámogatásra fordított összeg 2010 előtt nem érte el az ezermilliárd forintot, mostanra ezt megduplázták.

Ez egy össznemzeti program és mindegy, ki hogyan vélekedik a kormányról, a pokolba kívánja vagy magasztalja, ahogy az is mindegy, hogy ki kire szavaz, miben hisz és miben nem. Minden érintettnek járnak ezek a támogatások. Persze rettentő nehéz feladat demográfiai fordulatot elérni, de az eredmények már kezdenek látszani, hiszen húsz éve nem volt ilyen magas a gyermekvállalási kedv, és másfélszeresére nőtt a házasságkötések száma.

Most a kormány újra nekilendül és a családvédelmi nemzeti konzultáció keretében kérdezi az állampolgárokat. A konzultáció a további családpolitikai intézkedések megerősítését is szolgálja, hiszen ahogy a családügyi államtitkár is utalt rá, a kérdések egyben magukban hordozzák a további tervezett kormányzati lépéseket is, így a főállású anyaság bevezetését, a beteg gyermeküket otthon nevelők támogatásának növelését vagy gyermekeink fokozottabb védelmét. És hogy ne fordulhasson elő, amit a balliberális kormányok alatt a családoknak el kellett szenvedniük, kétharmados többségű törvények „védelmébe” helyeznék a támogatásokat.

A kabinet most sem árul zsákbamacskát, nem tér le a nyolc éve megkezdett útról, ebben az ügyben nincsenek vadhajtások, viták, nincs megállás, nincs magyarázkodás. Mert nem babra megy a játék, ezt tudjuk a bevándorlási hullám kezdete óta. A „nálunk fejlettebb” Nyugaton nem óhajtanak erőfeszítéseket tenni a romló demográfiai folyamatok megfordítására, ők az illegális migránsok beengedésével és letelepítésével pillanatok alatt „megoldanák a problémát”. A magyar emberek azonban már többször is egyértelműen állást foglaltak az országgyűlési választásokon, hogy nem kérnek ebből. Mi a nehezebb utat választottuk, mert tudjuk, hogy amit ránk akarnak kényszeríteni, az a végünket jelentené. Mi tudjuk, hogy nemzetként kell megmaradnunk, a nemzetet pedig csak a közösségek tartják meg, amelyek fundamentumát a családok jelentik. Nélkülük nincs jelen, nincs jövő. A döntés felelősséget is ró ránk, hiszen így csak magunkra számíthatunk. Ezért fontos a kormány minden egyes családtámogatási lépése.