A múlt elkezdődött

Meglehet, igaza van a főapátnak, bár ha Gyurcsány csapatára nézek, rögvest elbizonytalanodom. A világért sem sérteném meg őket (mert hát az emberek ilyenek is meg olyanok is), de róluk inkább az jut eszembe: az emberek szomjaznak a hazugságra. Nem, nem buták, nem leépültek, és mégis. Mégis érthetetlen, hogy nem látják: a nagy illuzionista hazudik nekik. Esetleg nem fejti ki az igazság minden elemét.

Hazudik néha már akkor is, amikor azt mondja, hazudik. És még azt is tudja, hogy mikor kell a világigazság egyetemes alapvetéseként kiszivárogtatni saját hazugságait. Megéljük még, hogy ezekből könyv formájában is megjelenik majd egy Gyurcsány-összes. Pótolhatatlan veszteség lenne, ha egyetlen hazugsága is elveszne. Mert színes anyag. Szerzője, mint a legvakmerőbb, legtehetségesebb artisták, röpköd, ő speciel hazugságról hazugságra, s nem riasztja az irgalmatlan mélység. Bár az is igaz, szemfényvesztés az egész, mert ő valójában a mélység alján áll. Itt csinál utánozhatatlan kunsztokat, tripla szaltókat és hátrabukfenceket bandázs és biztosítókötél nélkül, és félelmetes precizitással, tévedhetetlenül mindig a megfelelő, éppen aktuális hazugságot rántja elő. Mint nyulat a cilinderből. Ha azt kérdik tőle, mi van a rozoga költségvetéssel, úgy felel: az köszöni, jól van. Ha úgy érzi, a templomjárókat kell megnyernie, akkor egy vértanú, egy Savonarola fanatizmusával újítja meg az egyházat, és feltalálja a rendszeres bérmálkozás intézményét. Igen, ez nem szimpla, falmelléki füllentés, ócska, piti, primitív elszólás. Nem. Ez egyenesen világszabadalom.

Igen, ő permanensen bérmálkozik, s már csak az kell a világszámhoz, hogy kiderüljön, ő tulajdonképpen nem is katolikus. Így aztán az ökumenikus szellemiség jegyében különféle vallású meg vallástalan hívők kavarognak körülötte (mindenki rendszeresen bérmálkozni akar), de ez így van rendjén, elvégre ő nem kirekesztő, megosztó személyiség. Nem, nem. Ő demokrata. És igyekszik felébreszteni a többi demokratát is. A leghaladóbbak már felismerték államférfiúi nagyságát, csüggnek rajta, isszák minden szavát, mámorosan, azt hívén, hogy tömény igazságot vedelnek. Hisznek a szakdolgozatában, hisznek a tisztességes meggazdagodásában (mi az, hogy, nagyon is!), hisznek Katus gázóranézésében, hisznek a népnevelő gumibotozás ártalmatlanságában, sőt a népegészségre gyakorolt jótékony hatásában, hisznek abban, hogy vezérük a fogával képes a Lánchidat behúzni az alagútba a rajta álló és folyamatosan vízbe köpködő Szanyi Tiborral együtt, s ha akarja, bal kézzel képes ötszázszor kinyomni Orbán Viktort.

Igen, hisznek, hisznek neki. Elvégre hívők. Így aztán, ha Gyurcsány azt mondja, hogy egyedül ő képes a széttört (mellesleg éppen ő törte szét), fáradt, igazságba és tisztességbe belerokkant, anarchiába ájult haladó baloldal összeragasztására, azt első szóra elhiszik nekik. Hívők. Fanatikusok. És egy fanatikus hívővel nem igazán lehet vitatkozni. Illetve lehet, csak fölösleges. Egy vakon hívő azt lát, azt vesz észre, azt hisz, amit akar. Mi az, hogy, nagyon is! Fölösleges érvelni, mutogatni, magyarázni, nézzék meg, az óriás tulajdonképpen egy ferde ripacs, gnóm, egy gonosz, gátlástalan törpe, nem látják, nem érzik, nem hiszik. Lehet nekik történelmi példákat hozni karizmatikus, ám beteg népvezérekről, ezekre azt mondják, minden példa sántít, a rosszindulat és gyűlölet sántította le. Igen, a gyűlölet, amely szimbiózisban él és tökéletes egyensúlyban van náluk a fanatikus hittel. Főnökük kiadja a jelszót: tégy a gyűlölet ellen – mire rögvest szennyáradatban kezd fuldoklani az ország.

Hívők, no meg hitetlenek, most itt a régi-új jelszó: összefogás! Demokraták, ébresztő! A múlt elkezdődött.