A müezzin üvöltése

Köln a homokosok fellegvára. Befogadó. A Tom-Tom bárban – amelyben liberális érzelmek keverednek pornográfiával, mint mondják, Günter Kiessling, a Bundeswehr tábornoka is megfordult, és vendége a zöldek hírhedt parlamenti képviselője, Volker Beck, aki Berlinben bukott le droggal a másik fellegvárban, a Nollendorfplatzon. S amikor minden tisztségéről lemondott, kivéve mandátumát, a német sajtó és az igazságszolgáltatás melléállt. (A homokosság csak Röhm esetében volt bűn.) Kettős mércével mérik az elit cselekedeteit, hiszen Jennigernek, a Bundestag CSU-s elnökének vagy Hohmann-nak, a CDU parlamenti képviselőjének egy-egy antiszemita elszólásért kellett megválnia hivatalától, és az időnként akadékoskodó von Guttenbergnek, a honvédelmi tárca birtokosának néhány félreérthető mondata miatt plágiumvádat akasztottak a nyakába, hogy távozásra kényszerítsék.

A zöld Özdemírnek és a vörös Gysinek elnézték, hogy családjával együtt ingyen használta a Lufthansa gépeit, mintha Németország a baloldali szentek és angyalok paradicsoma lenne. S Beck most az erkölcsi felvilágosodás szükségességéről fecseg a Süddeutsche Zeitungban: „Ha valaki senkinek sem okoz bajt, magánélete nem tartozik a nyilvánosságra.”

Az elitnek rossz a lelkiismerete. S az AfD rájuk kérdez: Valóban, mint ti mondjátok, Németország része az iszlám? Vagy csak gazfickók vagytok? Az ortodox iszlám, amely nemcsak félretolja alkotmányos rendünket, de küzd is ellene, összeegyeztethetetlen a nyugati kultúrával. Az ortodoxia harcos képviselői, Erdogan, a szaúdi királyi család, az emirátusok emírjei, Katar miért a mi szövetségesünk? Nem alkotmányellenes ez a részetekről?

Miért szeretitek Ferenc pápát, aki egy kései Szent Ferencet és tutyimutyi erkölcstant játszik, és miért gyűlöltétek Ratzingert, aki pápaként és filozófusként sem volt hajlandó engedni a katolicizmus dogmáiból?

Az iszlám nem Németország része – mondta ki végre a tartományi választásokon győztes AfD, és ezzel vihart aratott. Merkel a tiszta kormányzat látszatát sem tartja fenn, mert ki kéne mondania, amit a német elit valójában akar. Mi iszlamizálódást akarunk, és tönkretenni államunk kisrészvényeseit, a közrendű embereket – ez lenne a tiszta beszéd a kancellár részéről. (S talán még egy Stasi-ízű szöveg: Rajtam kívül mindenki fasiszta.) Az alternatívok tehát alkotmányellenességgel vádolják a politikai osztályt.

Amíg a moszlimok kisebbségben vannak, szervezeteik leteszik a hűségesküt a befogadó államnak, de gyerekes gondolkodásra vall, hogy politikai hatalomhoz jutásuk esetén ezt betartanák. (A szalafisták a ma bolsevikjei – hangzott el egy thüringiai népgyűlésen.) Vannak ugyan szekularizált, polgárosult moszlimok, de az általános irányzat az ortodoxia: Erdogan tudatosan számolja fel a kemáli örökséget, amely többek közt tiltotta az arc eltakarását. Egy bűnténynél vagy közlekedési balesetnél beláthatatlan bonyodalmakhoz vezethet a fedett arc, arról nem is beszélve, hogy a moszlim kendő a férfiuralom szimbóluma.

Az arc elvesztése egyébként beleillik a polkorrekt viselkedésmódba: a bűnöző arcát és gyakran a nevét sem láthatjuk a médiában. A börtönfotók a túlzsúfolt zárkák ellenére puszta falakat mutatnak vagy rabruhás embereket, akik elvből fordítanak hátat nekünk.

Mi a teendő? Az internet forrong. Heves viták folynak a kiutasítás szükséges és törvényes voltáról, a mecsetek szalafista közösségeinek feloszlatásáról, s hogy mecsetek és minaretek még külföldi pénzekből se épülhessenek, mint ezt az osztrák nagykoalíció is felvetette. A szaporodó minaretek uralmi szimbólumok: a mohamedán hit győzelmének szimbólumai a kereszténység felett. S a müezzinek üvöltése!

A technikának köszönhetően már kora hajnalban felharsan a müezzin egész lakónegyedeket átharsogó hangja, és a jámbor német „Bárcsak aludhatnék!” sóhaja meddő kívánság marad. A müezzint – véli a kedélyes, pocakos, sörissza polgár, korbáccsal vagy börtönnel kéne büntetni, akárhogy is szól a törvény.

Thilo Sarrazin szociáldemokrata politikus, a jegybank korábbi elnöke megírta Németország felszámolja önmagát című könyvét. Az elit kiátkozza, Hitler Mein Kampfjához hasonlítja írásait, pedig csak a társadalmi öntudat hiányáról, a németek lappangó elhülyüléséről és a török veszélyről beszél. A szamaritánus erény, ez igaz, ismeretlen a számára, és idegen tőle a rettegett Stasi-főnök, Erich Mielke képmutatása is. A Népi Kamarában, az NDK parlamentjében elmondott Mielke-beszéd szerinte akár a szocdem vezér Sigmar Gabrieltől vagy Merkel kancellártól is elhangozhatna: „Szeretlek titeket mindnyájatokat, az összes embert …”

A mi világunk – mondja – alig húsz százalékát teszi ki a Föld lakosságának, és a többi nyolcvan hideg gyűlölettel néz ránk. Utolsó könyvemet – mondta legutóbb Drezdában, a Lindengartenban –, ha Angela és Sigmar is elolvasná, megdöbbenésében akár négy ülésszakot is elrendelhetne a Bundestagban a következmények megvitatására. A migránsokat – kivéve azokat az embereket, akiknek valóban jár a menekültstátus – a Bundeswehr szállítógépeinek kellene vadászok kíséretével Nigerbe szállítani. Élelmezésüket ott is megoldhatnánk. Sarrazin egyetlen gyenge pontja, hogy nem hajlandó összekeverni a politikát az erkölccsel, ésszerű és kemény döntést akar moralizálás nélkül. Ennek következményei igen jók lennének Németországra és Európára nézve, de a politikai osztály tagjait illetően annál veszélyesebbek.

Hol helyezzék el őket tanácsadói állásokban?