Vélemény és vita

A migrációs mechanizmusok csiszolásáról

Gyökeres, ha úgy tetszik, radikális változásra van szükség Európa-szerte

Bármit jelentsen is az a minapi bejelentés, hogy a német Kereszténydemokrata Unió (CDU) új elnöke hozzáfog a párt eddigi migrációs politikájának felülvizsgálatához, egy biztos: a „csiszolás” most már kevés lesz. Gyökeres, ha úgy tetszik, radikális változásra van szükség Európa-szerte. Ennek kikényszerítése pedig csak úgy lehetséges, ha az uniós választások elsöprik a még most is magabiztos, sokszor gőgös, liberális gyökerű politikai és kulturális elitet minden meghatározó hatalmi pozícióból.

Annegret Kramp-Karrenbauer a Welt am Sonntag című lapnak azt nyilatkozta, hogy 2019-ben a hagyományos CDU-s magkompetenciák fejlesztésére összpontosítanak majd. És változik a bevándorláspolitika jogi háttere. Hm… Ez aztán a mellébeszélés csimborasszója. Egy kapkodó, a választási vereségtől rettegő elnök mondata. Mert az a kérdés, hogy van-e összefüggés a tömeges bevándorlás és az utóbbi hónapokban Európa-szerte elszaporodott úgynevezett késeléses támadások között, igencsak költőivé vált. Az európai (és természetesen ezen belül a magyar) közvélemény a közösségi oldalak „civil” megszólalóitól kezdve a „profi véleményformálókon” át egészen a politikusok nyilatkozatáig csakis az lehet őszinte válasz, amelyben radikális átalakítás szerepel. Nem „jogi simogatás”.

Mert azt megszokni nem lehet, hogy kiutasításra váró bevándorlók (akik már régóta a bűnüldöző szervek látókörében vannak) egyre több erőszakos bűncselekményt követnek el európai nők ellen. Még akkor sem lehet „belebambulni” az érkező hírek tartalmába, ha nem személy szerint velünk történik a tragédia, és a hírek hallgatása közben olyan húslevest eszünk, mint még soha; vagy ha a vasárnap reggeli misén kifejezetten „meghatókat” mondott az isten szolgája; esetleg aranyosan nézett a gyerkőc a kirándulás közben. Mert a sorra érkező, példa nélküli (vagy -értékű), nők ellen elkövetett terror oly módon nőtt a kontinensen, hogy azt normális ember nem hagyhatja figyelmen kívül.

Sokszor tinik, áldott állapotban élő lányok, máskor családanyák az áldozatok. Nők! Csoda-e, ha a félelem beférkőzik a mindennapjainkba?

Ugyanakkor ha a történtek hátterét, okait kutatjuk és bogozgatjuk, jól megfigyelhetően kettészakadt a közvélekedés. Vannak, akik a kezelhetetlen és ellenőrizhetetlen migrációt okolják, felelősnek pedig a multikulti barátait és a nyitott határok politikáját nevezik meg, és gyökeres változást követelnek.
És vannak olyanok is, akik szerint a migráció a haszonelvűség oltárán nem bukott meg, a menekülteket ezután is be kell fogadnunk, csak a jogi mechanizmust kell csiszolni.

E két tömb közt méretik meg az uniós választások versenye.

Arról viszont még mindig kevesebbet merünk beszélni, hogy a különböző kulturális és vallási alapú civilizációk összeférhetetlenségének is szemtanúi vagyunk. Mert az iszlám – legyen az bármennyire is békés fundamentumú – inkompatibilis a demokráciával. A szekularizációt bűnös folyamatnak tartja, a szabadságjogokra igénye sincs, a nők jogait pedig nem fogadja el. Persze ezzel nem azt mondom, hogy minden iszlám bevándorló gyilkos barbár. Nem. De az is biztos, hogy az ide érkezők közt megbúvó gyilkosok kihasználják az európaiak naivitását.

Visszatérve a két alapkoncepcióhoz, jól láthatóan az a fajta eszmélés mindenhol kezd már kirajzolódni, hogy a békés iszlám egyre inkább a szélsőséges, a harcos és az agresszor iszlám ideológia rabságában vergődik a bevándorlók körében. Hogy mi, illetve ki ennek az oka, az már egy másik kérdés. De rövid távon fölösleges is a múlton méláznunk. A jövő most dől el. Annyi viszont kirajzolódik, hogy a CDU igénye, hogy változzon a jogi mechanizmus, most már kevés lesz.

Végül, amiről talán kevesebbet beszélünk, annak a belátása lenne, hogy akik a történtek után még mindig a multikulturális társadalmakat éltetik (mert még mindig vannak ilyen vezetők), és továbbra is a nyitott határok politikáját pártolják, azok ugyanannyira egy szélsőségessé vált ideológia, a modern (hangsúlyozandó, hogy nem a klasszikus) liberalizmus illúziójának rabjai maradtak, és gyávák szembenézni a valósággal, hisz azzal a saját (egyébiránt téves) felsőbbrendű identitásukat kellene feladniuk.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom