Vélemény és vita
A liberális rendszer
A liberalizmus minden vetületében helyet kap némi szabadság, eltökéltség és progresszivitás.
A jelzett fogalmakra épült, ma is ismert liberális világrendszer elhozta a várva várt politikai demokráciát. De mit jelent számunkra ez a politikai demokrácia? Talán az érdekek mentén működő napi demokráciát. Talán a személyes polgári jogok mindennapi érvényesítését. Talán egy ország pártjainak szabályos politikai versengését. Talán interkontinentális közösségi versenyt. Talán mindegyiket. Mindezek után érdemes szép sorjában megvizsgálni a politikai demokrácián alapuló liberális világrendszer néhány fogalmát.
A politikai demokrácia liberális mentsvárai napjainkban gyakran sérülnek. Számtalan példát hozhatnánk a modern liberalizmus jelszavai alatt tett nem éppen demokratikus cselekedetekre. Nézzük meg a liberális mentsvárak, fogalmak mai helyzetét.
Először is: Szabadság. A szabadság automatikusan nem eredményez minden államban politikai demokráciát, ugyanis azt elérni több esetben igencsak nehéz feladatnak tűnik. A fogalmat máshol máshogyan értelmezik, hiszen amíg a világ egyik szegletében a szabadság eszméjét erősítjük, addig a világ más részein éppen demokráciát csorbítanak, vagyis megállapítható, hogy a szabadság mai pozíciója kétséges, árnyalt és felszínes.
Másodszor: Eltökéltség. Az eltökéltség a modern liberalizmus következő vezérelve. Eltökélt politikai lépések jó esetben politikai demokráciát hoznak, az eltökéltség elve nélkül nehéz lenne haladni és politikai pozíciókat szerezni. Minden demokratikus rendszer eltökélten érvényesítheti elveit a gyakorlati politikában, csakhogy bizonyos esetekben az érvényesítés során a rendszer elveszíti demokratikus színezetét. Amint látjuk, a szabadság eszméje mellett a politikai viszonyokat tekintve az eltökéltség is egyre kevesebb teret kap.
Háromszor pedig: Progresszivitás. A politikai értelemben vett előrehaladás az előző két fogalom kompozíciója. A progresszivitás fogalmában kicsúcsosodik a ténylegesen, jól irányított politikai demokrácia. Mindezekből következik, hogy napjaink politikai fejlődése a politikai rendszerek működtetőit, vagyis az egyéneket sem tudja megkerülni, tehát a progresszivitásban élő egyén szabadon, eltökéltséggel és belátással kell, hogy politikai demokráciát építsen – ez nem lehet kétséges.
Zárszó helyett összegezzük eddigi feltevéseinket. Ez a három liberális mentsvár és egyben fogalom csak akkor tud működni a politikai demokrácián alapuló liberális világrendszerben, ha mindannyian – politikai közszereplők és egyszerű polgárok – azonos célokban hiszünk. Amíg viszont ezen politikai láncszem hiányzik, addig tovább tart a liberális világrendszer egyre látványosabban mélyülő válsága.
A cikkben egy gondolatmenet megválaszolására egy lehetséges szempontot alkottunk, a multi-perspektivitás újabb lehetőségeket kínál a feltevések eldöntésére, de ez már az olvasó, az egyén, az „egyszerű” polgár feladata.