A lényeg

Alig különbözik a két mondat, de ha nem sikerült kitalálni, segítek, hogy a másodikat egy nem éppen bevándorlásellenes és nem éppen kormánypárti honlapon lehet(ett) olvasni. De hát a nüanszok már csak ilyenek, meg a portálok is. A lényeg a kerítés. Ami korábban is az volt, csak akkor Bulgária nem egy súlyos állatbetegség, hanem egészen más miatt védekezett, és épített a bolgár–török határon kerítést, amely 259 kilométer hosszú, és egyben az unió külső határa is, amit azért ezekben az időkben érdemes újra és újra felidézni. Már csak azért is, hogy ne mindig csak a mi határkerítésünket találják meg a civil szervezetek. Az új kerítés 133 kilométeres határszakaszon áll, szögesdrótot és olyan elemeket szerelnek fel rá, amelyek elriasztják a vándorló vadállatokat. Persze nem tudom, érdemes-e a kerítéseket összehasonlítgatni, ebbe nem is mennék bele, hiszen a bevándorlók zöme óvakodik e számukra tisztátalan jószág minden fajtájától, de majd ezt a kérdést is eldöntik a felkent jogvédők. Romániában azonban ennél súlyosabb a helyzet, többen máris a mezőgazdasági miniszter lemondását követelik – nem alaptalanul. A kór Európa második legnagyobb sertéstelepét támadta meg, amely alig ötven kilométerre van a bolgár határtól. A kórokozó feltehetően a Dunán keresztül terjedt el Braila megyében, a folyóban pedig döglött disznókat találtak, amiket vélhetően felelőtlen állampolgárok dobtak a vízbe, akiknek állatait szintén megtámadta a gyógyíthatatlan kór. Most az a szomorú helyzet – ami lehet, hogy nekünk lehetőség –, hogy a Kárpátokon innen és túl, és a Duna-deltában minden Dezsőnek, kicsinek és nagynak – és hogy a genderlobbi is megnyugodjon –, fiúnak és lánynak is, meg kell halnia. A határokon pedig vigyázni kell, és minden előírást betartani.