Nagy Ottó

Vélemény és vita

A lényeg

Álláspont. Szép jövő vár ránk, ha egy ilyen ember keze lebeg a piros gomb felett.

Talán nem is olyan furcsa módon alakul mostanában az amerikai elnökjelölt-aspiránsok harca, közelebbről Hillary Clinton küzdelme az elméletileg legnagyobb demokráciában éppen a demokrácia és a vele együtt járó törvényesség, tisztesség és jó ízlés ellen.

H. Clinton az aspiránsok harcában lemosta vetélytársait, annak ellenére, hogy e-mail-botránya évek óta foglalkoztatja az egész világot. Természetesen arról van szó, és az FBI vizsgálata is erre irányult, hogy H. Clinton külügyminiszterként – 2009 és 2013 között – megsértette-e a törvényt, amikor magán e-mail-fiókját és szerverét használta hivatalos ügyek lebonyolítására. Ezzel kapcsolatban az FBI igazgatója, James Comey úgy nyilatkozott, hogy az e-mail-botrány ügyében folytatott bűnügyi nyomozás eredményeként nem javasolják az igazságügyi minisztériumnak a vádemelést. A Szövetségi Nyomozó Iroda vezetője nyomatékosította, hogy nem egyeztetett sem az igazságügyi tárca vezetőivel, sem más minisztériummal, sem a kormány bármely tagjával. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a volt külügyminiszter hanyag volt, és többször is magán e-mail-fiókját használta hivatalos levelezésre, de kifejezetten titkos vagy bizalmas információk nem kerültek napvilágra. „Jóllehet, van bizonyíték a titkos információk kezelésére vonatkozó szabályok esetleges megsértésére” is, Comey mégis azt nyilatkozta, hogy álláspontjuk szerint „egy józan ügyész emiatt nem emelhet vádat”.

És valószínűleg nem is fog egy sem, mert ezt a fenyegetést csak valami egészen őrült elme nem értheti meg. Ha egy bátor ügyész mégis ennek az ellenkezőjére jutna és vádat emelne H. Clinton ellen, lehet, hogy egy derűs reggelen lófejet ölelgetve ébredne.

Mivel mindez csak fikció, ragaszkodjunk a tényekhez, a WikiLeaks tegnap nyilvánosságra hozta H. Clinton több mint ezerkétszáz, az iraki háborúval kapcsolatos e-mailjét. Ami már szép mennyiség, és a „több” igazán nem alkalmazható rá. Az FBI-igazgató nyilatkozata után ugyanis arra gondolhatott az ember, hogy a hölgy néhányszor megtévedt, tizenötször, esetleg hússzor. De ezerkétszáz alkalom az már nem tévedés. Ahogy az sem tisztázott, hogy mi számít „kifejezetten titkos vagy bizalmas információnak”.

Ezért lenne jó választ kapni arra a kérdésre is, hogy vajon mi késztette erre H. Clintont. Esetleg el akart titkolni valamit külügyminiszterként a saját hazája elől? Vagy még ennél is nagyobb disznóságon törte a fejét? Netán – ne felejtsük el a jól jövedelmező Clinton Alapítványt sem – egy kicsit saját zsebre dolgozott, hiszen az ő köreiben, ahol Soros György is fel-felbukkan, lehet, hogy fél szavakból is értik egymást? És ne felejtsük el, H. Clinton ’47-es.

Azt se felejtsük el, hogy a sok más botrány mellett a levelezést is kipattantó Julian Assange évek óta a londoni ecuadori nagykövetség lakója, ahonnan nem meri kitenni a lábát, mert nemi erőszakkal vádolják. Ami lehet igaz. Vagy nem. Azt viszont tegyük hozzá, hogy H. Clinton erősen használta kampányában a feministakártyát, a genderelméletet mint demokratikus érvet. És lehet, hogy Barack Obama után ő lesz az Egyesült Államok következő elnöke. És utána, ezt a nagyon amerikai és demokratikus vonalat követve, a nagy LMBTQ-összeborulásban vajon ki következik?

Mivel ezen talán még ráérünk rágódni, említsük meg, hogy H. Clinton szenátori évei alatt megszavazta az iraki háborút is, amelynek mondvacsinált okai miatt tegnap ismét kemény bírálatokat kapott Tony Blair volt brit miniszterelnök. H. Clinton viszont nemes egyszerűséggel határolódott el saját magától, ami már önmagában komoly képességeket tükröz, amikor naplójában azt a bejegyzést tette: „Azt hittem, jóhiszeműen járok el, és a lehető legjobb döntést hozom a rendelkezésemre álló információk alapján. De rosszul döntöttem. Ennyire egyszerű.”

Az FBI ajánlásához visszatérve, Paul Ryan, a képviselőház republikánus elnöke rossz precedensnek nevezte, hogy Donald Trump, a republikánusok várható elnökjelöltje „csalónak” titulálta a rendszert. Utóbbi azt is kijelentette, hogy H. Clinton megvesztegette Loretta Lynch igazságügyi minisztert. Persze nem élesben, csak egy interjúban elejtett fél mondattal, hogy ha elnök lenne, megtartaná pozíciójában a tárcavezetőt. A minisztérium még nem döntött a kérdésben, amelyben valószínűleg nem befolyásolja, hogy a rendíthetetlen Bill Clinton néhány napja találkozott Lynch miniszterrel, de csak unokákról és golfról esett szó.

Így állunk most H. Clintonnal. Egy tisztességes politikus már csak az ellene felhozott gyanú esetén is szedte volna a sátorfáját, és visszavonult volna vidéki birtokára, szépen fizető alapítványához. De H. Clintonra, aki vagy elkövetett bűncselekményt vagy nem, nem illik a tisztességes jelző. Természetére jellemző, hogy férje összes botrányát túlélve ragaszkodott és ragaszkodik a hatalomhoz. Egyszer megkérdezték tőle, hogy mi lett volna, ha régi, Bill előtti szerelméhez ment volna férjhez, mire azt válaszolta, hogy akkor ma az illető lenne az Egyesült Államok elnöke. Találó jellemzés mind H. Clintonra, mind az általa képviselt demokráciára a republikánus Ari Fleischer, a fiatalabb Bush volt szóvivőjének megjegyzése, aki az e-mail-botrány kapcsán az írta: „A lényeg: Hillary Clinton hanyag, nemtörődöm és rossz az ítélőképessége, de nem bűnöző. Ami azt jelenti, hogy valószínűleg ő lesz a következő elnökünk”.

Szép jövő vár ránk, ha egy ilyen ember keze lebeg a piros gomb felett.