A legkeményebb pillanat

A nyolcéves Gabriel Cruz február 27-én tűnt el egy andalúz településről. A nagyszülei házától indult el az unokatestvéreihez, ám sosem érkezett meg. Keresésére hatalmas kampány indult, a nyomozás végül tizenkét nap után eredményre vezetett, de sajnos a kisfiút már csak holtan találták meg. Kiderült, apjának új élettársa ölte meg Gabrielt, méghozzá egyes hírek szerint féltékenységből. Ennél is megdöbbentőbb azonban, hogy a nő a keresés alatti napokban eljátszotta az aggódó mostohaanyát, nyilatkozgatott a sajtónak, szenvtelenül hazudott bele a kamerába. Végül utolérte a végzete, és lebukott. Amikor letartóztatták, a házánál összegyűlt feldühödött szomszédokat a rendőrségnek kellett visszatartania, hogy ne lincseljék meg.

A tragédia kísértetiesen hasonlít a tizenegy éves Szita Bence esetére, akit 2012-ben nevelőapjának barátnője, P. Erika két hajléktalan segítségével ölt meg brutális módon egy erdőben. Szintén féltékenységből.

A nő szerint ugyanis Bence puszta létezése is rossz hatással volt a párjával való kapcsolatára. Legalább egy hónapig tervezgette, hogyan végezzen az ártatlan kisfiúval. Mindhárman életfogytiglant kaptak, P. Erika tavaly meghalt a börtönkórházban, két társa egy zárkában tengeti életét. Spanyolországban is a lehető legsúlyosabb büntetést követeli a társadalom, mert mást nem tart elfogadhatónak.

Sokan intenek higgadtságra ilyenkor, pedig itt nincs helye a mérlegelésnek. Teljesen érthető a társadalmi reflexió, és indokolt is. És pont ezért mutatnak túl önmagukon az ilyen szörnyű esetek. Ezek világítanak rá arra, hogy ne sétáljunk bele abba a csapdába, hogy meg kell szoknunk a mindennapos gyilkolást, és már meg se halljuk például, ha tőlünk Nyugatra robbantanak valahol, belehajtanak a tömegbe egy teherautóval, vagy éppen egy szupermarketben ölnek fegyverrel. Az elkövetőkkel szemben a törvény teljes szigorával kell lecsapni, világossá téve, nincs helyük a társadalomban.

A Gabriel Cruz esetében a nyomozást végző csendőrség, a Guardia Civil parancsnoka megrendült, a könnyeivel küszködött a borzalmas gyilkosságról szóló sajtótájékoztatón. Bevallotta, hogy pályafutásának legkeményebb pillanata volt, amikor megtalálták a kisfiú holttestét. Aki nem sírt ott a helyszínen, az máshol tette. Hiszen emberek vagyunk – mondta. Ehhez nincs mit hozzátenni.