Vélemény és vita

A középút hiánya

Arisztotelész máig megfontolandó gondolata szerint minden középútnak létezik túlzása, illetve hiánya is.

A középút választása maga az erényes cselekvés – a másik két ellentét pedig egyfajta erkölcsi iránytévesztés. Habár az irodalmi körökben Horatiushoz szokás kötni ezt az elvet (Aurea mediocritas), mégis, a filozófiai képlet már jóval korábban, az ógörög világ kultúrájának szerves része volt. Egy példával illusztrálva ezt: a bátorság a középút (ami valóban nemes erény); és amelynek hiánya a gyávaság, illetve eltúlzott formája a vakmerőség – amelyek kivétel nélkül rossz döntéshez és téves, másoknak ártó cselekvéshez vezetnek bennünket.

Így van ez a „középen járó”, „mértékletes szabadság” gyakorlati megnyilvánulásával is, ami valóban szükséges a jó célok megvalósításához. De mint minden érdemleges tulajdonságnak, a szabad cselekvésnek is létezik hiánya és túlzása is. Sőt a szabadság esetében, mivel két lehetőségről beszélhetünk, még inkább szükséges a középút megvalósítása: az egyik lehetőség a belső, gondolati, szellemi, a másik pedig a külső, a körülöttünk lévő mesterséges világ (társadalom) által lehetővé tett szabadság. Az előbbi (a „belső szabadság”) ugyanis rajtunk áll vagy bukik, az utóbbi pedig, a „külső” megléte, mindenképpen a közösség, pontosabban annak vezetői, szervezői felelősségében rejlik. Így szemlélve a dolgok állását, elmondhatjuk, hogy a körülöttünk lévő társadalom is meghatározza a cselekvési szabadságunk mértékét, és – jobb esetben – minőségét. Ha pedig erre a dimenzióra vetjük vigyázó szemünk, akkor itt is értelmeznünk, majd óvnunk kell a szabadság középútját, azaz a helyes és kellő mértékét, de ezzel szemben látnunk kell, és küzdenünk az eltorzult hiány és a túlzás ellen.

A szabadság középútja mindig szükséges a jó cselekvéshez, nélküle boldogtalanabb az egyén is. Mert rosszabbá válik az életminőség, ha a szabadság kellő mértékét csökkentjük, amelyet szolgaságnak nevezünk. S amely minálunk, nem is oly régen, a kádárizmus „keményebb” időszakában áthatotta az emberi élet megannyi rétegét. De a szabadságnak létezik túlzása is. Csak erről hajlamosak vagyunk mostanság, a nagy szabadságkergetésünkben megfeledkezni. Ezt a túlzást pedig a ma létező liberalizmus képviseli, terjeszti és valósítja meg. S nem csupán politikai értelemben. Sokkal inkább az életvitelben, a kultúrában, sőt sokszor a szellemtudományok világában is. És igen nagy erővel, már-már elnyomó hatalomként (ellentmondva eredeti elveinek) teszi ezt. (Többek közt ezt nevezi a néhány éve elhunyt Molnár Tamás „liberális hegemóniának”.) A szabadság hiánya rendszerszinten a diktatúra melegágya, a szabadság túlzása pedig a megvalósult liberális demokrácia, amelyben oly módon értelmezzük a szabadságot, mintha annak korlátnélkülisége az egyedüli és kizárólagos normalitást jelentené. Mintha a végtelenített, mértéktelen formája a jó cselekvés és végül a boldogabb élet irányába vezetné az efféle társadalmakban élő embereket. Holott a mennyiség növelése sohasem „csap át minőségbe”. A korlátok nélküli szabadság ellenben lebont minden értéket, minden olyan normát, amely a társadalmi létünk biztonságát jelenthetné.

Hogyan találhatnánk vissza a középútra? Nehéz, de nem lehetetlen. Az üres, tartalom nélküli szabadság végtelenítésének gátat kell szabnunk. Azt az elvet, hogy mindent megtehetünk, amíg mások egyéni szabadságjogába nem ütközünk – el kell felejteni! Mert logikátlan, bizonytalan, és veszélyezteti az emberi együttélés biztonságát – így az egyén boldogságát is. A természetes közösségek – mint a család, a lokális együttélési formák, a nemzet, egy-egy vallási közösség – megerősítésre szorulnak. Entitásnak kell értelmeznünk ezeket, így ugyanolyan jogokkal kell felruháznunk, mint az egyént. Ezek a közösségek, illetve az általuk automatikusan kialakított normák (hisz minden együttélés megteremti a saját értékeit) lehetnének az egyéni, ma egyre inkább tartalom nélküli, túlcsorduló szabadság korlátai. De ehhez nemcsak „unortodox gazdaságpolitika”, hanem „unortodox társadalomfilozófia” és ennek gyakorlati meg­valósítása szükséges.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom