Vélemény és vita

A kontinens jövője

Ki érti ezt? Európának két hagyománya van. Az egyik a zsidó-keresztény egyetemes kultúra; a másik valahol a felvilágosodásban gyökeredzik

Mégis! Minduntalan az utóbbi ideológia az, amely pártolja – így, vagy úgy – a modern kori népvándorlást. Most is. Ismét. És ez, nem kell hozzá váteszi tehetség, a legújabb Orbán-kormány megalakulása után sem lesz másként.

Mintha önsorsrontó, öngyilkos és abszurd vágyakat fogalmaznának meg egyesek. Demográfiai problémák megoldása, olcsó munkaerő, multikulturális társadalom – szinte már az egymás mellett élő hagyományos közösségek összeegyeztethetetlen voltáról beszélnek. És persze arról, hogy „aki nem lép egyszerre, nem kap támogatást estére…” Ránk is ezt akarják kényszeríteni, és ha nem küzdünk, lehet, sikerül nekik. De. De egyre inkább úgy tűnik, hogy nem maradunk egyedül, és ez azért biztató lehet.

Most – a LIBE bizottság és a parlamenti „magyar napok” után – mintha mégis újra fellángolna az uniós bürokraták lelkében az afféle országok elleni fellépés, amelyek kicsit (vagy nagyon), de nem akarnak iszlám világot Európa-szerte. Pedig ha valamelyik szellemi-kulturális közösségnek, akkor az úgynevezett liberálisnak, a kozmopolitának, ’68 örököseinek és persze azoknak, akiknek mindegy, hogy húsz-harminc év múlva milyen lesz kontinensünk, lenne ismét fontos, hogy ne pusztuljon el Európa több ezer éves hagyománya. Pont azoknak, akiknek az „értékei” a legnagyobb veszélybe fognak kerülni. Hisz az emberi jogok, a női egyenjogúság, a „kapitalista” piacgazdaság, a „melegjogok” és minden olyan autonóm szabadságjog, amely az egyénhez és nem a közösséghez kötődik, kerülne leginkább veszélybe.

Ha valamihez nem „kompatibilis” az iszlám szellemiség – az éppen az a világkép, amelyhez Euró­pa „másik” nagy eszmeisége, a felvilágosodás és annak minden vívmánya kötődik. Azon is érdemes elgondolkodni – a kérdés megválaszolása előtt –, hogy ez a szellemiség teljesen kiüresedett. Szemben a zsidó-keresztény világképpel, hagyománnyal és minden olyan vívmánnyal, amelyben volt bőven rossz és jó is, de mégis, több mint ezer éve tartópillére a civilizá­ciónknak. Így ez lehet a túlélésünk záloga.

A liberalizmus voltaképp mára nem is koherens eszme. Ha feltesszük azt a kérdést, hogy kit és mit nevezünk liberálisnak, akkor nem is tudunk egyértelmű választ adni rá. Ha az úgynevezett liberálisokat kérdezzük, hamar kiderül, hogy igencsak mást gondolnak ők maguk is az általuk fontosnak tartott értékekről. Végül erősödik bennünk az az érzés (és persze az a tudat is), hogy a „liberális” szó hallatán inkább gondolhatunk néhány olyan ügy „összerendezésére” csupán, amelynek mindig van valamiféle köze a „szabadság” fogalmához és megnyilvánulásához.

Nos, ez az oka annak, hogy az az eszmerendszer, amely százötven-kétszáz éve Európa gyolcsává alakult, teljesen üressé vált mára. Nincs olyan kötőelem, amely az eszmét összeragasztaná. Voltaképp ezt az egész ideológiát homokra építették, összeomlásra vár. Mondhatni, hogy a klasszikus liberalizmus megtette történelmi dolgát, és szép lassan elenyészik.

Nem úgy, mint a több mint kétezer éve malterként szolgáló zsidó-keresztény kultúra. Így elmondhatjuk, hogyha lesz valami, amely megvédi majd az eliszlámosodástól Európát, az ez lesz. Megjegyzem, többször bizonyított már történelmünk során, még akkor is, ha voltak szép, jó, rossz és csúf korszakai.
De a történelem nem mindig az ideá­lisról szól. Valahogy mindig megmaradtunk, ami letagadhatatlan. És azt hiszem, most is meg fogunk maradni. Csak nem egymást kellene itt, az unióban (Európában) marni.

Mert ennek nem lesz jó vége.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom