A kisebbik szégyen

Baloldalról minden ok megvolna tehát, hogy élesen elhatárolódjanak tőle. Most mégis ráfanyalodnak. Ilyenkor nehéz szatírát nem írni.

Azzal, hogy Falus hivatalosan csak az Együtt-PM jelöltje volt, már eleve lemondott arról, hogy az MSZP-s főpolgármesteri szavazólapon láthassuk a vörös szegfűt. Mind a DK, mind az MSZP kényszerpályára került, nem tehet mást, mint hogy a maradékot, jelen esetben Bokrost támogatja. Hogy a szavazói milyen mértékben követik ezt, azt csak október 12-én este tudjuk meg. Annyit meg merek jósolni, hogy Tarlós hívei közül senki, de senki nem pártol át Bokroshoz, sőt a sajátos politikai pályát befutó közgazdász a közömbösök, az inaktívak köréből sem fog tudni magához vonzani senkit.

Miért? Bokrosról annyit mindenki tud, hogy volt egy megszorítócso­magja, amelyről az általános vélekedés roppant elítélő. Csak maroknyi híve volt akkoriban is, ő viszont a mai napig büszke rá. A jobb–bal csatákban a baloldal hajlamos volt elfeledni, hogy mennyire prüszkölt a csomag ellen. A csomag tízéves évfordulójára Gyurcsányék ki akarták tüntetni Bokrost, de az indoklásból kihagyták pénzügyminiszteri munkája méltatását, ezért visszautasította a kitüntetés átvételét. Konokul kitart tehát amellett, hogy a csomagja volt az ország megmentője. Most pedig a főváros megmentője akar lenni.

Hogy jutott el idáig?
1990-ben az MSZP színeiben bekerült az Országgyűlésbe. Hamarosan a tőzsde és a bankárkodás kedvéért hátat fordított a törvényhozásnak. 1995-ben Horn Gyula meghívta a kormányába, MSZP-s kötődése tehát nyilvánvaló. Amikor a talajt vesztett MDF kétbalkezes elnöknőjével került kapcsolatba, Dávid Ibolya európai parlamenti képviselőt kreált belőle. Bokros az önálló frakciót szervező angol konzervatívokhoz csatlakozott az Európai Parlamentben. Az MDF belehalt úgymond Bokros Lajos megjelenésébe, s most, 2014-ben előállt az a helyzet, hogy egy magát konzervatívnak beállító figurát fog támogatni a hazai baloldal meghatározó csoportja. Bokroson persze úgy „áll” a konzervativizmus, mint tehénen a gatya. Mi sem példázza ezt jobban, mint az, hogy Cameron és Orbán jól megértik egymást, míg Bokros szóismétlés nélkül képes percekig gyalázni a magyar miniszterelnököt.

Mi is a Bokros-csomag valójában? Volt két eleme, amelyet ellenzékben sem támadtunk: a csúszó leértékelés és a vámpótlék. Az eredeti Bokros-csomag huszonöt pontos volt, s erre írta rá Horn, hogy egyetértek. Ezt az előterjesztést az 1995. március 12-i kormányülés elfogadta. Utódom, Kovács Pál ekkor azzal a felkiáltással vágta be a kormányülés ajtaját, hogy ettől fogva ne tekintsék a kabinet tagjának.
Az eredeti csomag azonban olyan lett, mint Balzac szamárbőre. Folyton zsugorodott. Az MSZP-frakció szociálisan érzékeny részének még volt ereje ahhoz, hogy jelentősen felpuhítsa azt. Az ellenzék – többek között magam is – az Alkotmánybírósághoz fordult, és többnyire elérte, hogy a megtámadott passzusok alkotmányellenességét kimondják. Ez mintegy negyvenmilliárdot faragott le Bokros terveiből.

Még az SZDSZ-ben is voltak éles kritikusok. Mécs Imre felesége felszólalt egy tüntetésen, férje ugyan nem nyitotta ki a száját, de tüntetőleg ott állt mellette az emelvényen. Béki Gabriella pedig oly mértékben kritizálta a Bokros-csomagot, hogy egy közös fellépés során nem tudtam többet mondani, mint ő. A megcsonkított csomag így is elérte, amit ellenzékiként hibájául róttunk fel: az infláció meredek növekedését és a GDP csökkenését.

Bokros tehát politikai értelemben kaméleon, a kívánalmak célszerű bajnoka. Közgazdasági értelemben a megszorítások elkötelezett híve. Egy dolog hiányzik a pályájáról, mégpedig az önkormányzatokkal való kapcsolat. Erre mondják, hogy az Isten is főpolgármesternek teremtette.

A Bokros-csomag ellen az egyetemisták tüntetést szerveztek a József nádor térre. Bokros, becsületére legyen mondva, kiment, és szólt hozzájuk. Igaz, szavai az ’56-os Gerő-beszédre emlékeztettek. Közölte az egyetemistákkal: Burundiban nincs egyetem, mégis egész jól megvannak. Másnap Selmeczi Gabriella felállt a Parlamentben, és közölte Bokrossal: Burundiban megették a pénzügyminisztert, mégis egész jól megvannak. Délután Selmeczi megkövette Burundit, hiszen valóban otromba volt a kiszólása. Nekem azután úgy alakult az életem, hogy pár héttel később együtt repültem Washingtonba Burundi belügyminiszterével. Megtudtam tőle, hogy négy egyetemük is van.

Jelenleg úgy látszik, Bokros vagy akárki más – teljesen mindegy – Tarlóst nem tudja megszorítani. Ám feltéve, de meg nem engedve, ha az ellenzék kapná a főpolgármesterséget, Falus alighanem kevesebb bajt okozott volna, mint Bokros. Ő, mint elszabadult hajóágyú, elsősorban magát és jelenleg még nem létező pártját építené. Eddig egy dudás volt a bal csárdában, akit Gyurcsánynak hívnak. Bokros már a közös jelöléssel is bejelentkezik, s a jövőben Gyurcsánynak számolnia kell vele.

Miért hátrált ki tehát a balhármasság Falus mögül? Nem vállalják azt a szégyent, hogy őket, az ellenzék úgymond legnagyobb erejét, egy ismeretlen párt népszerűtlen elnöke, bizonyos rossz emlékű Bokros Lajos is megverje. Ha Bokros úgy végezne a második helyen Tarlós mögött, hogy Falus lenne a harmadik, akkor a balhármak végleg lehúzhatnák a redőnyt. Ezért a kisebbik szégyent választották.