Vélemény és vita
A kínai tenger hullámai
Álláspont. A kínai pénz és diplomácia az egész világot behálózza, és Pekingben új, vállaltan nagyhatalmi korszak kezdődött
A Kínai Kommunista Párt kongresszusa megerősítette Hszi Csin-pinget pozíciójában a világ egyik szuperhatalmának élén, mi több, „kánonba” iktatta a nevét és a gondolatait azzal, hogy beleírta a párt alapokmányába. Hasonló megtiszteltetés eddig csak Mao Ce-tungot és Teng Hsziao-pinget érte. Hovatovább gyakorlatilag Hszi Csin-ping saját embereit ültette a párt vezetői pozícióiba.
Beszédében Hszi Csin-ping kiegészítette Teng „szocializmus kínai sajátosságokkal” alapgondolatát, az „új korszaka” kifejezéssel. De miben is különbözik majd Hszi „új korszaka” Teng Hsziao-ping politikai gondolkodásától? Először is, Teng elfogadhatónak tartotta egyes régiók erőteljesebb fejlődését, Hszi viszont ellensúlyozni akarja az így kialakult egyenlőtlenségeket Kínában. Másodszor a Teng-korszak olcsó, munkaerő-igényes termékeinek tömeggyártása mellé Hszi szeretne innovációkkal olyan ipart is felépíteni, ami minőséget állít elő.
Harmadszor, bevezetné a „törvény uralmát”. Erre jó példa nagyszabású korrupcióellenes programja, amelynek keretében eddig érinthetetlennek gondolt politikusokat is börtönbe zártak, és ezzel a nép körében is népszerű lett. Természetesen a törvény uralma itt is hordoz kínai sajátosságokat, és nem teljesen felel meg annak, amit európai demokráciákban a kifejezés alatt értünk. Ami pedig számunkra a legfontosabb, Teng Hsziao-ping külpolitikájára „a figyelem kerülése, és az idő kivárása” volt jellemző. Az ország gazdasági felzárkózása és megerősödése elhozta magával a 2000-es évekre a felelősségteljes nagyhatalom gondolatát, ami napjainkra beérni látszik. Beszédében Hszi arról beszélt, hogy Kína lehet a „globális béke létrehozója, a nemzetközi kormányzás fejlődésének közreműködője és a nemzetközi rend védelmezője”.
A kínai elnök „filozófiájának” központi üzenete Kína nagyságának visszaállítása. Kína nem a semmiből emelkedik fel, több ezer éves történelemre hivatkozva könnyen mondhatják, hogy a „Mennyei Birodalom” csak elfoglalja korábbi státusát. A kínai kultúra és gazdaság mindig erős hatással volt a környezetére, és az éppen ismert világra, a kínai hatalmi központ külpolitikai és katonai befolyása azonban a történelemben hullámzó erővel hatott más államokra, attól függően, hogy éppen milyen volt a belpolitikai és a gazdasági helyzet. Úgy tűnik most egy olyan új korszakot élünk, amikor Kína erősödése újra lehetővé teszi, hogy nagy hatást fejtsen ki a világpolitikában. Az külön érdekessé teszi a helyzetet, hogy Japánban Abe Sindzó is hasonló folyamatokat próbál elindítani, kibújva Washington szoknyája mögül.
Miközben retorikája és külpolitikája a világ felé való nyitásról szól, nem szabad elfelejteni, hogy Hszi Csin-ping kemény kézzel tartja a gyeplőt: korlátozza az internet elérhetőségét, a szólásszabadságot, és szabad sajtóról sem beszélhetünk. A párt uralma minden felett érvényesül, és bírálatra szinte csak a legfelsőbb pártvezetők körében van lehetőség. Reformjait, Kína modernizálását bármiféle politikai liberalizáció nélkül viszi véghez, és nem várható, hogy ez a jövőben változna. Nagy kérdés, hogy Hszi Csin-ping visszavonul-e öt év múlva? A kínai politika gyakorlata szerint ugyanis 68 év a nyugdíjkorhatár, ő pedig 64 éves, és öt évet már a hatalomban töltött a Teng Hsziao-ping által a vezetőknek meghatározott tíz évből, de könnyen lehet, hogy nem tartja majd magát az eddigi szabályokhoz.
Miközben Európa süllyed, Kína emelkedik. Ahonnan az Egyesült Államok visszahúzódik, azt a területet, mint egy nagy, sárga tenger, az ázsiai ország elönti. A kínai pénz és diplomácia az egész világot behálózza, és Pekingben új, vállaltan nagyhatalmi korszak kezdődött.
Beszédében Hszi Csin-ping kiegészítette Teng „szocializmus kínai sajátosságokkal” alapgondolatát, az „új korszaka” kifejezéssel. De miben is különbözik majd Hszi „új korszaka” Teng Hsziao-ping politikai gondolkodásától? Először is, Teng elfogadhatónak tartotta egyes régiók erőteljesebb fejlődését, Hszi viszont ellensúlyozni akarja az így kialakult egyenlőtlenségeket Kínában. Másodszor a Teng-korszak olcsó, munkaerő-igényes termékeinek tömeggyártása mellé Hszi szeretne innovációkkal olyan ipart is felépíteni, ami minőséget állít elő.
Harmadszor, bevezetné a „törvény uralmát”. Erre jó példa nagyszabású korrupcióellenes programja, amelynek keretében eddig érinthetetlennek gondolt politikusokat is börtönbe zártak, és ezzel a nép körében is népszerű lett. Természetesen a törvény uralma itt is hordoz kínai sajátosságokat, és nem teljesen felel meg annak, amit európai demokráciákban a kifejezés alatt értünk. Ami pedig számunkra a legfontosabb, Teng Hsziao-ping külpolitikájára „a figyelem kerülése, és az idő kivárása” volt jellemző. Az ország gazdasági felzárkózása és megerősödése elhozta magával a 2000-es évekre a felelősségteljes nagyhatalom gondolatát, ami napjainkra beérni látszik. Beszédében Hszi arról beszélt, hogy Kína lehet a „globális béke létrehozója, a nemzetközi kormányzás fejlődésének közreműködője és a nemzetközi rend védelmezője”.
A kínai elnök „filozófiájának” központi üzenete Kína nagyságának visszaállítása. Kína nem a semmiből emelkedik fel, több ezer éves történelemre hivatkozva könnyen mondhatják, hogy a „Mennyei Birodalom” csak elfoglalja korábbi státusát. A kínai kultúra és gazdaság mindig erős hatással volt a környezetére, és az éppen ismert világra, a kínai hatalmi központ külpolitikai és katonai befolyása azonban a történelemben hullámzó erővel hatott más államokra, attól függően, hogy éppen milyen volt a belpolitikai és a gazdasági helyzet. Úgy tűnik most egy olyan új korszakot élünk, amikor Kína erősödése újra lehetővé teszi, hogy nagy hatást fejtsen ki a világpolitikában. Az külön érdekessé teszi a helyzetet, hogy Japánban Abe Sindzó is hasonló folyamatokat próbál elindítani, kibújva Washington szoknyája mögül.
Miközben retorikája és külpolitikája a világ felé való nyitásról szól, nem szabad elfelejteni, hogy Hszi Csin-ping kemény kézzel tartja a gyeplőt: korlátozza az internet elérhetőségét, a szólásszabadságot, és szabad sajtóról sem beszélhetünk. A párt uralma minden felett érvényesül, és bírálatra szinte csak a legfelsőbb pártvezetők körében van lehetőség. Reformjait, Kína modernizálását bármiféle politikai liberalizáció nélkül viszi véghez, és nem várható, hogy ez a jövőben változna. Nagy kérdés, hogy Hszi Csin-ping visszavonul-e öt év múlva? A kínai politika gyakorlata szerint ugyanis 68 év a nyugdíjkorhatár, ő pedig 64 éves, és öt évet már a hatalomban töltött a Teng Hsziao-ping által a vezetőknek meghatározott tíz évből, de könnyen lehet, hogy nem tartja majd magát az eddigi szabályokhoz.
Miközben Európa süllyed, Kína emelkedik. Ahonnan az Egyesült Államok visszahúzódik, azt a területet, mint egy nagy, sárga tenger, az ázsiai ország elönti. A kínai pénz és diplomácia az egész világot behálózza, és Pekingben új, vállaltan nagyhatalmi korszak kezdődött.