A kecske is jóllakjon

Óh, boldog Kína! Európa a megszorítások jegyében kezdte meg akkor az esztendőt, mivel az EU gazdasága megint negatív kilátásokkal nézett szembe, mint már évek óta. A fő probléma (akkor is) az volt, hogy szakadék tátong az unió vezetőinek politikai ambíciói és a gazdasági, társadalmi realitások között. „Az EU vezetői olyan gazdaságpolitikát folytatnak, amelyik bizonyíthatóan nem hozza meg a várt eredményt – írta 2012 első napjaiban Lóránt Károly közgazdász –, mert a felhalmozódott adósságok mögött azok a korábbi deregulációs intézkedések állnak, amelyek lehetővé tették a féktelen pénzügyi spekulációt. Ennek hatására alig pár év alatt az EU legtöbb országának külső adóssága a korábbi két-háromszorosára nőtt.” Ismerjük el: ez azért szép teljesítmény tőlük.

Az EU-tagországok igazi és tartós problémája a külkereskedelmi egyensúlytalanság, ami a gazdaságaik közötti erőkülönbségből fakad. Vajon hogyan gondolhatták a gazdaságtant tanult döntéshozó európolitikusok, hogy ugyanaz a pénznem egyformán működhet, mutathat érték- és teljesítménykülönbséget például Németország és Portugália, Írország és Szlovákia között? A történelem során a jólét, a biztonság és fejlődés a munkán, a szorgalmon és a leleményen alapult, ami megmutatta az egymás mellett élő népek teljesítményét is – tegyük hozzá a természeti körülményeket, és vonjuk ki belőle a kapitalizmus, a pénzspekuláció színre lépését. Korunkban néhány jól irányított tőzsdei spekulációval régi dicső nemzeteket lehet koldusbotra juttatni.

Mondhatnánk, eleinte jó ötletnek tűnt a közös európai fizetőeszköz, a mostani helyzet azonban arra a cowboyéra emlékeztet, aki fenekest ugrott a kaktuszra. Az is jó ötletnek tűnt. Mára az eurózóna győztese a német ipar és export, a vesztesei azok a tagországok, amelyek botor módon átváltották a nemzeti fizető eszközüket. A portugál escudónak az 1950-es évekig aranyfedezete volt, a máltai és ciprusi fontot az angol font árfolyamán jegyezték az 1990-es évek végéig, az írek is beáldozták a jó öreg fontjukat. Most mind nézhetik az euró bukó oldalát. Nem mentek lépre az óvatos csehek és lengyelek, ők köszönik, jól elvannak a nemzeti fizetőeszközükkel. Mióta néhány napja az amerikai szövetségi jegybank (átmenetileg) leállította a bankjegynyomást, a dollár víz alá nyomta tizenkilenc európai ország közös pénzét, az euró pedig a többiekét húzza le magával (a britekét kivéve). Mi legalább nem tehetünk szemrehányást magunknak.

Nem úgy a görögök! Még 2012 kezdetén, az unió nyomására (!) kinevezett athéni miniszterelnök arra figyelmeztette honfitársait: „Nehéz évek következnek. Folytatni kell erőfeszítéseinket és eltökéltségünket, hogy az euróövezetben maradjunk, és hogy áldozataink ne vesszenek kárba, a válság ne forduljon egy ellenőrizhetetlen, végzetes államcsődbe.” Szakértők – köztük Lóránt Károly – kevésbé hitték, hogy Görögország és a többi dél- vagy kelet-európai ország tartósan bennmaradhat egy olyan valutaközösségben, amelyet a németek számára méreteztek. A napokban ismét, ki tudja hányadszor, az újságok címoldalán szerepel a görög pénzügyi és hitelválság. Ezúttal csípős politikai helyzettel fűszerezve: a közelgő rendkívüli képviselő-választás fő tétje az euró megtartása, vagy a tetszhalott drachma feltámasztása. Brüsszel máris, szinte hisztérikusan közölte: az utóbbi nem lehetséges. Mintha a Szovjetunióból akart volna kilépni valamelyik tagköztársaság annak idején.

A németek álláspontja szerint az eurózóna túlélné a kilépést, ezt a nézetet osztja a lapunknak minap nyilatkozó közgazdász is. Lóránt Károly úgy látja, Athén kilépésének semmilyen gazdasági hatása nem lenne az unióra nézve, jelenleg nem fenyeget az a veszély sem, hogy a portugálok és az írek követnék a görög példát. Majd meglátjuk, halt már meg éjjeliőr nappal. Brüsszel azért óvatosan összepakolt egy ötszázmilliárd eurós válságalapot; fogadjunk, hogy az európai adófizetők pénzéből. Hátha mégis szükség lesz rá. A kínai horoszkóp szerint 2015 februárjában a kecske évébe lépünk. Az állatjegy nyugalmat, megbékélést, kiegyensúlyozott viszonyokat ígér az esztendőre. Úgy legyen! A kérdés már csak az: hogyan lehet megoldani, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon?