A jó öreg agitátorok

 Ha valami kemény kijelentéssel akarják újra arcul csapni vagy provokálni a magyarságot, akkor azt egy feltűnően idős emberre bízzák. Például Heller Ágnesre vagy Kertész Ákosra. Ha netán rosszul sülne el a dolog, még mindig védekezhetnek azzal, hogy hát idős, a szenilitás határán járó emberek mondták azt, amit mondtak, úgy is kell azt venni…

Kertész Ákos egyébként megint mondott, pontosabban írt valamit. Történetesen azt találta lejegyezni, hogy a magyarok megérdemelték azt, amit Tria­nonban kaptak. Nem valami eredeti gondolat, a Kádár-rendszerben is az volt a hivatalos álláspont, hogy Magyarországot saját arisztokráciájának elnyomó politikája és háborús arroganciája miatt darabolták fel a győztesek 1920-ban. (Valójában a magyar kisebbségi politika kimagaslóan liberális volt a kor viszonyaihoz mérten Európában. Magyarország pedig mint állam, nem robbanthatta ki a háborút, mert önálló magyar állam mint olyan, nem is létezett akkor.) A kádári agitáció és a szocializmus oktatási rendszere azt sulykolta a magyarok fejébe, hogy ne töprengjenek Trianon tragédiáján. Nemcsak azzal érvelt a rendszer, hogy a revízió eszméje eleve bűnös dolog, és a mélyen megvetett Horthy-korszak esszenciája és jelképe, de azzal is, hogy ha nem fogadja el a diktátumot a magyarság, olyan nemzetközi bonyodalmakba keveredhet, hogy elveszítheti viszonylagos jólétét és biztonságát is. Ez hatott. És hat ma is, a rendszerváltozás huszonötödik évében, tessék csak megszondázni a magyar társadalom értékválasztását.

Néhány éve Bauer Tamás is úgy nyilatkozott egyébként Trianonról, hogy azt megérdemelte a magyarság. Mi állhat a hátérben? Nyilván az, hogy a balliberális táborban régóta úgy tekintenek a békediktátum ügyére, mint ami megfelelő tálalásban képes mozgósítani és összefogni a magyarokat, újraéleszteni vagy éppen megerősíteni nemzeti érzésüket és identitástudatukat. Így tekintettek rá Kádárék is. Nagyjából ilyen gondolatok mentén írt Kertész Ákos is Trianonról meg a magyarokról az Amerikai Népszavában. Azzal vádolva a hazai rendszerváltó politikusok jobboldali táborát, hogy szinte „visszalőtték” Magyarországot a Horthy-korszakba, ahelyett, hogy Nyugatra tolták volna végre. És nemcsak azzal lőtték vissza, hogy másként kezelték Trianon ügyét és a határainkon túl rekedt magyarokat, mint a kádári elit, de továbbvitték, sőt viszik ma is a Horthy-kurzus xenofóbiáját, a szomszéd népekkel szembeni gőgjét,
a magyar szupremácia eszméjét.

Hát ennyi. Már csak az van hátra, hogy tévedésből még valamilyen kitüntetést is adjunk az agg írónak.