Vélemény és vita
A jó oldalon állunk
Álláspont. A biztonságos életre saját hazájában ugyanis valóban mindenkinek joga van
„Nem a nácizmus a legnagyobb veszély a zsidókra” címmel írtak nemrég a svéd közmédia honlapján arról, hogy a lakosság több mint nyolc százalékát kitevő muszlimok közül sokan nagyobb veszélyt jelentenek a svédországi zsidó közösségre, mint a szélsőjobboldaliak. A cikk később eltűnt az SVT oldaláról, a zsidó származású szerző és családja ugyanis halálos fenyegetéseket kapott. Eltűnt vajon a probléma is a cikkel együtt?
Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő több európai kollégáját is magára haragította, amikor az egyre gyakoribbá váló terrortámadások és zsidóellenes atrocitások miatt azt üzente az európai zsidóságnak, válasszák a biztonságot, költözzenek Izraelbe. Francois Hollande volt francia köztársasági elnök ezt kikérte magának, pedig országában a helyzet azóta sem változott. Tavaly tavasszal Párizsban egy idős zsidó asszonyt kilöktek lakása ablakán, idén tavasszal pedig egy másikat megkéseltek és rágyújtották az otthonát. A tettesek mindkét esetben fiatal muszlim szomszédok voltak. A második áldozat, a sajtóban igazi párizsi hölgyként leírt Mireille Knoll unokája már húsz éve elköltözött Izraelbe, mert – ahogy fogalmazott – már akkor tudta, sem a saját jövőjét, sem pedig a zsidóság jövőjét nem találja meg a francia fővárosban. Tegnap Jeruzsálemben, Netanjahu oldalán Orbán Viktor azt mondta, a modern kori antiszemitizmus erőteljes formái jelentek meg Európában, ma olyan időket élünk, amikor Nyugat-Európában nő, Közép-Európában pedig csökken az antiszemitizmus. A fenti példákon túl is antiszemita támadások, terrorcselekmények, gyilkosságok, meggyalázott temetők igazolják e kijelentés valóságtartalmát.
A svéd közmédia, bár tudja, mi a valóság, a menekülést választotta. Tagadásával és meghátrálásával nincs egyedül Nyugat- és Észak-Európában. A legnagyobb valóságtagadók persze a Soros-szervezetek, amelyek Orbán izraeli útja kapcsán is magasabb hangerőre kapcsolták a gyalázkodást. Civil szervezetek, liberális értelmiségiek egész sora szirénázik egy éve a Soros-ellenes kampányok és a Stop Soros törvénycsomag kapcsán. Éles szemmel észreveszik az antiszemitizmust az Izraelben is persona non gratának számító Sorossal szembeni kritikában, foggal-körömmel védik a bevándorlást, miközben a valós áldozatok szenvedését nem veszik észre.
A liberális sajtóban – Izraelben és Nyugaton is – napok óta a plafonon vannak a magyar kormányfő látogatása miatt. Zavar van a rendszerben, hiszen már rásütötték Orbánra az antiszemitizmus bélyegét, levezették, hogy Sorost szidni bűn, hogy az Auróra romkocsmát bezáratni pedig nagyjából egy 2018-as kristályéjszaka. Netanjahu barátsága azt jelentené vajon, hogy tévedtek? Dehogy, ilyet sosem vallanának be, inkább az izraeli kormányfőt vádolják meg azzal, hogy szemet huny az antiszemitizmus felett. Jószéf Amrani izraeli nagykövet mindenesetre már múlt héten rövidre zárta a vitát: Magyarország morálisan a jó oldalon áll, „az antiszemitizmus elleni harc terén tett magyar lépések a korábbiakhoz képest is magasabb szintre emelték a politikai együttműködést”.
A mostani antiszemitizmus-vitára és a bevándorlás veszélyes következményeiről szóló hírekre is igaz, hogy nem lehet vitatkozni azokkal, akik tudatosan letagadják a problémákat, mert nem akarnak szembenézni saját elhibázott politikájuk következményeivel. A magyar kormány és szövetségesei ebben a helyzetben nem tehetnek mást, mint hogy helyesen meghozott nemzeti intézkedésekkel és közös érdekérvényesítéssel lépnek fel polgáraik biztonságáért. A biztonságos életre saját hazájában ugyanis valóban mindenkinek joga van.
Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő több európai kollégáját is magára haragította, amikor az egyre gyakoribbá váló terrortámadások és zsidóellenes atrocitások miatt azt üzente az európai zsidóságnak, válasszák a biztonságot, költözzenek Izraelbe. Francois Hollande volt francia köztársasági elnök ezt kikérte magának, pedig országában a helyzet azóta sem változott. Tavaly tavasszal Párizsban egy idős zsidó asszonyt kilöktek lakása ablakán, idén tavasszal pedig egy másikat megkéseltek és rágyújtották az otthonát. A tettesek mindkét esetben fiatal muszlim szomszédok voltak. A második áldozat, a sajtóban igazi párizsi hölgyként leírt Mireille Knoll unokája már húsz éve elköltözött Izraelbe, mert – ahogy fogalmazott – már akkor tudta, sem a saját jövőjét, sem pedig a zsidóság jövőjét nem találja meg a francia fővárosban. Tegnap Jeruzsálemben, Netanjahu oldalán Orbán Viktor azt mondta, a modern kori antiszemitizmus erőteljes formái jelentek meg Európában, ma olyan időket élünk, amikor Nyugat-Európában nő, Közép-Európában pedig csökken az antiszemitizmus. A fenti példákon túl is antiszemita támadások, terrorcselekmények, gyilkosságok, meggyalázott temetők igazolják e kijelentés valóságtartalmát.
A svéd közmédia, bár tudja, mi a valóság, a menekülést választotta. Tagadásával és meghátrálásával nincs egyedül Nyugat- és Észak-Európában. A legnagyobb valóságtagadók persze a Soros-szervezetek, amelyek Orbán izraeli útja kapcsán is magasabb hangerőre kapcsolták a gyalázkodást. Civil szervezetek, liberális értelmiségiek egész sora szirénázik egy éve a Soros-ellenes kampányok és a Stop Soros törvénycsomag kapcsán. Éles szemmel észreveszik az antiszemitizmust az Izraelben is persona non gratának számító Sorossal szembeni kritikában, foggal-körömmel védik a bevándorlást, miközben a valós áldozatok szenvedését nem veszik észre.
A liberális sajtóban – Izraelben és Nyugaton is – napok óta a plafonon vannak a magyar kormányfő látogatása miatt. Zavar van a rendszerben, hiszen már rásütötték Orbánra az antiszemitizmus bélyegét, levezették, hogy Sorost szidni bűn, hogy az Auróra romkocsmát bezáratni pedig nagyjából egy 2018-as kristályéjszaka. Netanjahu barátsága azt jelentené vajon, hogy tévedtek? Dehogy, ilyet sosem vallanának be, inkább az izraeli kormányfőt vádolják meg azzal, hogy szemet huny az antiszemitizmus felett. Jószéf Amrani izraeli nagykövet mindenesetre már múlt héten rövidre zárta a vitát: Magyarország morálisan a jó oldalon áll, „az antiszemitizmus elleni harc terén tett magyar lépések a korábbiakhoz képest is magasabb szintre emelték a politikai együttműködést”.
A mostani antiszemitizmus-vitára és a bevándorlás veszélyes következményeiről szóló hírekre is igaz, hogy nem lehet vitatkozni azokkal, akik tudatosan letagadják a problémákat, mert nem akarnak szembenézni saját elhibázott politikájuk következményeivel. A magyar kormány és szövetségesei ebben a helyzetben nem tehetnek mást, mint hogy helyesen meghozott nemzeti intézkedésekkel és közös érdekérvényesítéssel lépnek fel polgáraik biztonságáért. A biztonságos életre saját hazájában ugyanis valóban mindenkinek joga van.