Ludwig Emil

Vélemény és vita

A jó barát, Goodfriend

Nem hallottunk ilyen sűrűn emlegetni bármely nálunk időző amerikait egy bizonyos Góliáth óta, mint André Goodfriendet.

Utóbbi az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője, Góliáth egy bálna volt. A világ legnagyobb – természetesen amerikai – emlősállata hazánkban töltött pár napot 1961. december végén, az emberek meg voltak őrülve, hogy láthassák. Többen voltak rá kíváncsiak, mint a néhány hónappal korábban Budapesten járó Gagarinra. Azt nem tudták a hatóságok, hogy a hetven tonna súlyú cetet szállító különleges járműkonvoj, az akkori idők legjobb műszerei­vel, végigtesztelte a Bécstől Varsóig, Pesttől Szolnokon át Bukarestig vezető főutak minőségét, teherbírását katonai szempontból; sok év múlva derült ki a turpisság.

Külföldi ügynökök a világháború befejezésével telepedtek meg, mondhatni tömegével, Magyarországon. Jöttek a szovjet hadsereggel együtt az NKVD politikai és szaktisztjei – 1946-tól MVD, 1954-után KGB cégnév alatt folytatták a munkát –, akiket minden érdekelt a legyőzött országban: gyár, bánya, bank és a képviselőház; mérnökök, tudósok, egyházi és politikai személyiségek egyaránt. Teljes utcákat foglaltak el a pesti villanegyedben a diszkréten „tanácsadóknak” mondott ügynökök. Az amerikaiakat szintén érdekelte a világszerte elismert, innovatív magyar ipar és tudomány, olaj-, gáz- és műszaki cégeik is működtek az országban. Ügynökeiket az OSS nevű kémszervezet foglalkoztatta – annak utódja az 1947-ben létrehozott CIA –, a zavaros időkben a „magyar agyak” Amerikába juttattatásával tüsténkedtek. Később, a háborús érdekszövetség felbomlásával minimálisra csökkent a jelenlétük. A csendes ügynökháború területi irányítása a Bécs melletti KGB-központban, illetve a müncheni és Nyugat-Berlini CIA-telephelyeken történt.

Az évtizedes politikai fagy enyhülésével, az 1980-as években lassan visszatértek Magyarországra a sas jelkép alatt működő amerikai cégek munkatársai. Hazánk újra érdekessé vált, főként geopolitikai és gazdasági érdekekből. Feltűnő lett az amerikai érdeklődés az évtized végén a régi-új politikai szervezetek és a pártok iránt: Mark Palmer – a rendszerváltás amerikai nagykövete, az ellenzéki kerekasztal állandó vendége – egyik párttól a másikig autózott, alighanem „politikai tanácsokat” osztani. Kedvence az SZDSZ volt, a második helyen a Fidesz állt. Jóval később egy interjúban már „romlottnak” nevezte a Fideszt, és vezetőjét, politikáját a nácikéhoz hasonlította, konkrétan megfenyegette a miniszterelnököt. Mondván, szomorú csalódást okozott, hogy a Fidesz elhagyta az általa kijelölt politikai-pénzügyi-stratégiai pályát, nemzeti érdekeket helyezve előtérbe… Az SZDSZ közben elhalálozott.

Palmer politikai hagyatékát a jelenlegi budapesti amerikai ügyvivő, André Goodfriend gondozza. Ugyanaz a cég – mondhatnánk –, azonban a hírszerző ügynökségek pont azért titkosak, hogy mi ne állíthassunk ilyet. André barátunk most az első ember a Szabadság téren, és, amint a neve is elárulja: jó barátunk. Kellő tisztelettel akár alkirálynak is nevezhetnénk, ahogyan szokás volt a gyarmatokon.

Bár hamarosan megérkezik az új amerikai nagykövet Pestre, s a tüntetéseken nem ő, hanem továbbra is Goodfriend fog megjelenni. Ne irigyeljük! Cseppet sem kellemes program nyirkos időben a téren toporogni, hallgatni a magyarul is érthetetlenül rikoltozó szónokokat, a mocskos szitkozódást, pfujolást. Azután itt van ez a fránya korrupció-ügy, amelynek kapcsán életünkben nem hallottuk ilyen rövid idő alatt ilyen sűrűn emlegetni amerikai embert a tévében, rádióban, újságban. Barátunk, André sokat tesz a népszerűségért. A magyarokért is, pedig van elég gondja-baja; hetek óta nem árulhatja el senkinek, milyen vádak, bizonyítékok alapján neveznek korruptnak magyar köztisztviselő(ke)t. Nem kötik az orrára a külügyes kollégái? Vagy ők sem tudják? Csőstül jön a baj, elkallódott az a levél is, amelyet Polt Péter főügyész küldött Washingtonba a nagykövetségen keresztül. Volt, nincs! A nemzetközivé dagadó skandalumban eddig megszólalt tíz jogász szakértő közül öt azt mondja: van diplomáciai mentessége, a másik öt azt mondja: nincs neki. Nem könnyű így ügyet vinni.

A miniszterelnök is sokallja a szappanoperává fajuló huzavonát. Felszólította Mr. Goodfriendet, legyen végre férfi, nevezze meg konkrétan a vádakat, vádlottakat!

Szívélyesen ajánlom barátunk figyelmébe is az alábbi sorokat. Szerettük Amerikát, sokunk családjából disszidáltak oda ötvenhat után. Nagy nap volt, amikor megérkezett a rég várt csomag, benne volt a levélben kért Levi’s „kovboj” nadrág, nem lopták ki a magyar vámosok. 1965 nyarán a budapesti Universiadén, tizenhárom évesen láttam John Pennel ötméteres rúdugróvilágcsúcsát, zúgott a Hajrá, Egyesült Államok! a szovjetek elleni kosárdöntőn. Magánügy, de felnőtt életemben nagyon sokat köszönhettem Amerikának. Igazi, vidéki amerikai emberekkel dolgoztam. Rég volt. A legutóbbi ottlétemkor, 2013-ban már kézben kellett vinni a cipőmet New Yorkban a reptéri röntgenen át. Amikor a Szovjetunióba utaztam, csak az útlevelemet vizsgálták meg, pedig nem a „szabadság földjére” léptem. Önöknek évről évre egyre kevesebb alapjuk van arra, hogy más nemzetek fölött rendelkezzenek és ítéljenek.