A jegybank nagy útja

Ki gondolta volna 2012 nyarán, hogy 2,1 százalékos jegybanki alapkamat mellett nem száll el a forint? Vagy azt, hogy a jegybank lesz az egyik legaktívabb szereplője a gazdasági bővülésnek a növekedési hitelprogramjával?

Úgyszólván teljesen mindegy, minek is minősítjük az elmúlt időszak politikáját – ortodoxnak vagy éppen unortodoxnak –, a lényeg a számokban rejlik. Kövezzenek meg érte, szerintem inkább ortodox ez a monetáris politika, mintsem szokatlan. Hiszen eddig a jegybank új vezetése – sokak meglepetésére – azt teszi, amit egyébként tennie kell. Míg az előző, Simor András-féle jegybanki menedzsment sokszor befékezett – a magas kamatszinttel –, addig a mostaniak, három-négy éves késéssel, fogtak hozzá a kamatvágáshoz és a növekedési programokhoz.

Nem a kincstári optimizmus, hanem az adatok mondatják velünk: javul a helyzet, a hitelkihelyezés bővül, csődkockázati mutatónk is alacsony, tényleg történelmi mélységben az alapkamat. Bár a lemaradás a régió többi részétől továbbra is érezhető, vitathatatlan a gazdasági fordulat. Nem az MNB területe, ám idetartozik, hogy korántsem vagyunk még az út végén, sokkal inkább a pálya legelején – ha ugyanis abban reménykedik a kormány, és vele együtt a Magyar Nemzeti Bank is, hogy elérhető lesz a négyszázalékos gazdasági növekedés és az ugyancsak négyszázalékos munkanélküliségi ráta, akkor bőven akad még teendő. Ugyanis a Magyarország előtt álló potenciális növekedés továbbra is meglehetősen alacsony, és ebben a konfliktusos politika is szerepet játszik, valamint néhány olyan „téma” – például tud-e az állam hatékony szerepet játszani a vállalati szférában és foglalkoztatásban –, amelyekről hamarosan kiderül, hogy életképesek-e egy piacgazdaságban. Különösen a versenyszféra helyzete a fontos: a vállalati működő tőke idecsábítása, valamint az európai uniós források hasznosítása.

Visszatérve az alacsony kamatra, tényleg ortodox közgazdasági megállapítás, hogy a minimális irányadó ráta általában kedvez a gazdasági fejlődésnek. Amennyiben ugyanis a jegybank csökkenti az alapkamatot, azzal olcsóbbá teszi a hitelfelvételt, vagyis több vállalkozás és háztartás tud hitelt felvenni – azaz több pénz áll rendelkezésére. Ezen túlmenően a reálgazdasági szereplők számára is nagyobb növekedési lehetőségek nyílnak meg, hiszen könnyebbé válik számukra a hitelfelvétel, azaz a részvények is vonzóbbá válnak a magasabb növekedési lehetőségek következtében. Harmadrészt pedig az alapkamat csökkenését a betéti kamatok és más alacsony kockázatú befektetési lehetőségek hozama is követni fogja, azaz nagyobb lesz a motiváció a kockázatos eszközökbe történő befektetésre.

Miközben éltetjük az alacsony, hajszálnyival több mint kétszázalékos irányadó rátát, addig félszemmel a forint árfolyamára is figyelni kell, az elmúlt pár év leforgása alatt ugyanis egy gyengülési folyamatnak vagyunk a tanúi, még akkor is, ha tegnap éppen erősödött a hazai fizetőeszköz. Elméletileg ugyan a gyenge forint jót tesz a kivitelnek, a magyar államadósság szempontjából azonban káros.

Mindenesetre a Magyar Nemzeti Bank most – miképpen Matolcsy György jegybankelnök fogalmazott – a „tartós tartásra” rendezkedett be. Ami pedig az időhorizontot illeti, ez a periódus 2015 végéig tarthat. Ebből a szempontból helyes, hogy a jegybank nem ment tovább, hiszen egy piaci turbulencia esetén csak azonnali kamatemeléssel lehetne megvédeni a magyar gazdaságot.

Essék azonban szó a világgazdasági környezetről is: ha nincs a világban pénzbőség, csak félszemmel tapogatózhatnánk a sötétben, tekintettel arra, hogy Magyarország a hitelminősítőknél befektetésre nem ajánlott kategóriában van, éppen ezért nagyon fontos: minden gazdaságpolitikai döntést – például a devizahiteles mentőcsomagot – megfelelően készítsenek elő.

Úgy tűnik, a jegybank – miután nem vágta túl a kamatot – vette a lapot.