Nagy Ervin

Vélemény és vita

A füllentésen kapott Jobbik

Sokat hallom jobbikosoktól, hogy csak a politikai stílus változott, a tartalom nem

Hogy bővebb társadalmi igényeket vállalnak fel néppártként, de a sarkalatos kérdésekben következetesek maradtak. Hogy a jobb- és a baloldal toposzait szeretnék meghaladni, esetleg „hidat” képezni közöttük, de továbbra is nemzeti alapon politizálnak – mint a kezdet kezdetén. És persze, hogy nem történt száznyolcvan fokos fordulat, csupán „felnőtté” váltak a „kamaszkorból”, és kormányképes mozgalommá értek mára stb.

De hát ez badarság.

Közismert politológiai tény, hogy a magyar polgárok politikai emlékezete meglehetősen rövid szabású, igencsak kurta. Éppen ezért is érdemes felidézni egy-két évvel ezelőtti tényeket, amelyek által közelebb kerülhetünk a politikai szereplők cselekedeteinek megértéséhez. Ha úgy tetszik, az igazsághoz, vagy éppen a hazug politikusok fülön csípéséhez. Érdemes, mert rájuk fér néha, hogy megcibáljuk a fülüket, ha füllentenek.

Nos, így van ezzel az önmagát valamilyen fura rátartiság miatt különlegesnek tartó Jobbik esetében is. Amely pártnak a vezetői most jelentették be, hogy a plakáttörvény mellett a minap életbe lépett civiltörvény ellen is közösen lépnek fel a szocialistákkal. Pontosabban, alkotmánybírósági normakontrollra küldik a parlament által elfogadott jogszabályt.

A plakáttörvényt most nem boncolgatnám, jól láthatóan Simicska Lajos érdekei húzódnak a háttérben.

Annál érdekesebb a civiltörvénnyel kapcsolatos közös ellenzéki kiállás. Már csak azért is, mert lehet ugyan vitatni, de mindenki számára világos, hogy a néhány külföldről támogatott civil szervezet esetében az átláthatóság azok ügyében lenne fontos, amelyek közvetve és sokszor közvetlenül is, elfogultan és egyoldalún belefolynak a magyar belpolitikai küzdelmekbe. Amilyenek például a Soros-alapítványokon keresztül finanszírozott egyesületek. Az pedig szintén tény, hogy az átláthatóság igénye és a nemzetbiztonsági kockázat csökkentése minden nemzeti alapon politizáló pártnak fontos célja, vagy legalábbis kellene, hogy legyen. És ami lényeges, hogy a törvény ereje igencsak gyengécske, hisz nincs benne szankció sem – ahogy az ellenben például Oroszországban, a hasonlatos céllal megfogalmazott jogszabály esetében fennáll, és ami talán kissé erős túlzás is lenne a hazai viszonyok között.

És akkor most következzen a Jobbik jelene és múltja. És a hazugság, amely miatt fülön csípték.

Nem is oly rég, a 2014-es választási programjában, ugyanaz a Jobbik, amely most fellép a civiltörvény ellen, azt ígérte, hogy véget vet „A nemzetközi jogvédő szervezetek álságos tevékenységének”. És: „A kettős mércét alkalmazó, a rendőrséget, a rendvédelmi szerveket, az önkormányzatokat hátráltató, hamis színben feltüntető jogvédő szervezetek (TASZ, Helsinki Bizottság, Amnesty Int. stb.) ügynöki szervezetté nyilvánítását kezdeményezzük orosz minta alapján.” (Lásd: „Kimondjuk. Megoldjuk.” A Jobbik országgyűlési választási programja a nemzet felemelkedéséért, 2014, 3.4.2. fejezet, 46. oldal.)

Azaz a Jobbik a mostani kormánypártok által benyújtott és elfogadott civiltörvénynél sokkal szigorúbbat ígért. Sőt! Egyrészről „orosz mintára” vezette volna be, azaz szankciókkal; másrészről pedig nevén is nevezi a Soros-hálózat által támogatott civil szervezeteket („ügynökszervezeteket”), s ez felveti annak vádját, hogy a Jobbik valóban „személyre szabva” törvénykezett volna. Most meg tiltakozik az enyhébb változat ellen, mert szerinte az sérti a demokráciát és a jogállamiságot.

Akkor most hogy is van ez? Mi változott, és mi nem? Stílus lenne csupán, vagy tartalom, amely így kifordult önmagából? A Jobbik voltaképp olyan hazug, parasztvakító párttá vált, amelyet a rendszerváltás óta nem nagyon láttunk még. Esetleg ahhoz az SZDSZ-hez lehet hasonlítani, amely az antikommunista politikai tartalmat úgy dobta le magáról, mint az egyszer használatos ruhadarabot, amikor a kommunista utódpárt tenyerébe csapott. Persze sokan azt is hamar elfelejtették, mint ahogy a Jobbik reményei szerint most is sokan elfelejtik majd, hogy honnan jöttek és mit akartak. Csak még gyakorolni kell arcrándulás nélkül, gátlástalanul a kamerába hazudni. Bár, ahogy látom, ez egyre jobban megy nekik.